2017

 Hát ismért elérkeztünk ide. Utolsó napja az évnek, valami végetért, és valami új következik. Hiába csak egy szokványos éjszaka, valahogy mégis, mintha egy új kötet kezdődne. Nem új fejezet, egy teljesen új kötet. Az elmúlt napokban - és idén tényleg csak napok, általában ezt a bejegyzést már hetekkel hamarabb kezdem írni, most erre nem volt időm - rengeteget gondolkoztam mennyire megváltozott minden. Elszaladt ez az év, és hirtelen úgy érzem, mintha nem is egy év, hanem legalább 10 telt volna el a legutóbbi bejegyzés óta (elég klisés mondat, minden évben leírom, de ha egyszer így érzem...?!). Minden év hasonló - emberek jönnek mennek, vannak szebb és nehezebb napok, de idén mintha minden sokkal intenzívebben történt volna. Annyi érzés, annyi élmény, amik csak pár hónapja történtek, mégis sok minden teljesen más értelmet nyert. 

Általában ha egy évre visszagondolok mindig az jut eszembe, milyen eredmények születtek, ám most ezek eltörpülnek többi esemény mellett. Valahogy egy Crufts 2nd prize, életem első BIS győzelme, Ian munkavizsgája is picike például ahhoz képest, hogy elköltöztem otthonról, Mogyoródra. Én mindig is vallottam azt, hogy nekem Soltvadkert sosem hiányozna. Ám amikor még a hó elején egyik kedves barátom erre járt és küldött egy képet rájöttem, mennyire más lett minden - és igen, hiányzik sokszor az itteni élet. Mármint tökéletesen boldog vagyk Mogyoródon, imádom minden percét az új életemnek a Trouble Houseban - de itt a lényeg. Új az életem. Se Ivett, se a megszokott puszta, aminek minden fáját és bokrát ismerem, se tó.,. semmi azokból, amik eddig az életem fontos részei voltak, már anno Ingriddel is.   

Felnőttem. Megtettem azt a lépést amiből már nincs visszaút - persze, hazaköltözhetek, de akkor is gyökeresen megváltoztam. De imádom, hogy mindezt Dorkával léptem meg, a rengeteg negatív beszólás, figyelmeztetés ami Dorka ellen irányult úgy néz ki, nem volt találó. Olyan, mintha kaptam volna egy nővért, aki még azokat az érzéseimet, tulajdonságaimat is ismeri amiket még jómagam sem. 

Fellapoztam az egyik kis füzetecskémet ahová lekörmöltem tavaly, hogy mik a céljaim. Hogy sikerültek-e? Igen. Egy kettő várat magára, rajtam kívülálló okokból, de tudom, megéri várni. 
2017 a tanulásról szólt. Tanultam az USA-ban, legfőképpen azt, mennyire sok mindent kell még fejlődnöm felvezetés terén, mennyivel másabb minden kint. Megtanultam, hogy sokan nem azok aminek mutatják magukat, és megtanultam, hogy a teljesen hibátlannak hitt barátság sem az. No, meg, hogy kik azok még mindig akikre számíthatok, történjen bármi. Magtanultam futni, élvezni a futást, megtanultam elengedni dolgokat, és megtanultam azt, hogy ne törődjek a külvilággal, hogy mit várnak el tőlem.
​
​Na, de nézzük milyen fantasztikus helyeken jártam....:

Január első hétvégéjén a President Cup-on nyitottuk meg az évet. Szuperül szerepelt a csapat, és jó volt újra látni a rég nem látott barátokat. 
Következő héten megkezdődött az őrület, csütörtökön kozmetika a puliknak, majd pénteken Nitrára utaztunk, ahol 2 nap kiállítás, majd hétfő hajnalban Bogárral indultunk az USA-ba. Ahhoz képest, mennyire nem lelkesedtem ezért az útért, és magáért az USA-ba utazásért, annyira sokszor jut eszembe, hogy bármikor visszamennék. Rengeteget tanultam kint, és kívánom mindenkinek aki foglalkozik a kiállításokkal, hogy egyzer menjen ki és tanuljon. Ne videókból, azokban nem sokat látni. Ott kell lenni, látni hogyan dolgoznak kint a handlerek, mekkora profizmussal, eltökéltséggel és alázattal, és milyen profik a kiállítások kint. Az biztos, hogy ha csak a kiállításoknak élnék, már rég kint laknék :-)

Februárban a FeHoVa kiállítással, illetve Gundogs.hu trainingnapokkal kezdtük, majd ha nem is egyszerűen, de túléltük a FeHoVa winterdogshow-t is. Örültem, hogy idén végre külön volt a vadászati kiálítás a kutyakiállítástól, így ott nyugodtan szét tudtam nézni, beszélgetni barátokkal, de sajnos jövőre ez ismét a megszokott rohanós lesz, egyszerre minden. Pihenésként a Gundogs-hu Working Test trainingjére látogattunk az utolsó hétvégén.

Március első hétvégéje mi más is lehetne, mint Sopron WT, ami igazi utolsó szabad, szórakozós hétvége a nagy egész éves kiállítások előtt. Idén húgom is velem jött, azt hiszem ő is nagyon élvezte - ha már ennek hátására úgy döntött ő is szeretne egy saját retrievert. Nem sikerült úgy a verseny ahogy szerettem volna, de fogjuk rá az összetört borra :)
Majd hétfőn a WT utáni nap már repültem is Londonba, ahol kicsit egyedül bóklásztam, majd Beryléknél folytattam a szokásos éves pihenőm a Crufts előtt. Nyugalom, pihenés, teázgatás. Igazi testi-lelki feltölődés. Idén is szuper eredményekkel jöttünk haza, Theo a tacskó Reserve, Jamie a golden pedig 2nd lett hatalmas osztályból.
Hirtelen felindulás után Iant elvittem munkavizsgára, 0 készüléssel, de szuperül sült el, 93 ponttal teljesítettük. Végre, hosszú évek után ismét találkoztam aznap Kriszti barátnőmmel, láthattam csodálatos border fiúcskáját Onixot és drága Mayácskát is. Aznap Cegléden, vizslás barátaimmal ünnepeltünk egyet (Erdész vizslából megpróbáltam éjszaka retrievert nevelni a munkavizsgás sikereimen felbuzdulva, haha) majd másnap Salgótarjánban állítottam ki, szuper eredményekkel.

Április Békéscsaba CAC-al kezdődött, ahol Bogár végre Magyarországon is elismerést kapott, fajtagyőztes, Csoport 3. és legszebb magyar fajta 2. lett. Akkora ellenszélben, mint amit mi kaptunk Bogár egész itthoni karrierje alatt ez hatalmas eredmény, nagyon büszke voltam a kisfiúra. Szerbiába is kilátogattunk Somborba, ahol egy igen laza kiállítási napunk volt egy kedves kuvaszos baráttal, Gyöngyiékkel.
Petra barátnőm is eltöltött egy hetet magyarországon a munkagoldenjeivel, és sikerült egy nap összefutnunk, trainingeztünk kicsit, sétáltunk, beszélgettünk... Imádtam! Ő a tipikus példája annak, hogy minden rosszban van valami jó, hiszen a mi barátságunk egy nem túl jó hétvégének gyümölcse :-)
Egyik kedvenc Szlovéniai kiállításom, Maribor jött a soron, ahová a pulikat és Fruzsikát vittem ki, az eső ellenére nagyon jól éreztük magunkat Annával, canicrossoztunk, borozgattunk esténként és filmeket néztünk.
Szentgotthárd WT, ahol 5. helyezettek lettünk, és ismét szuperül szórakoztunk a "rózsaszín sapisokkal", másnap pedig Mosonmagyaróvár CAC-ra mentünk, ami nem volt az év fénypontja eredmények tekintetében, de a társaság kitűnő volt.
A következő hét közepén pedig repültem Montreux-be, a CIC éves nagy közgyűlésére. Nem volt konkrétan kutyás rendezvény, de itt is sok kutyás baráttal futottam össze, és a vadászattal kapcsolatban nagyon sok érdekes előadást hallgattam. Este hazaértem, igen fáradtan - minden este nagy vacsorák, utolsó éjszaka pedig nem is volt időm lefeküdni indulás előtt - másnap reggel pedig Budapest Grand Prix zárónapjára érkeztem, ahol még egy reserve Jun BIS-t is bezsebeltünk.

Május első hétvégéje elég mozgalmasra sikerült. Az egyik kedvenc rendezvényem, a Work and Show hétvégéje volt, ahol a kiállításon Ian egy Kitűnővel kezdett, majd másnap a közel 30 indulóból 5. lett a WT-n. Vasárnap pedig a pulik és Happy a golden voltak a sorosok Zalaegerszeg CAC-on - Happyvel egy szép BOS Best in Show 3. helyezést zsebeltünk be. 
A következő héten lefutottam életem első 10 km-ét Iannal, ezzel teljesítve az egyik legnagyobb célt amit erre az évre kitűztem. Sokat kaptam a futástól ebben az évben, sok nehéz időszakon segített át. 
Szerbiában telt a következő hétvége, Kuvasz speciálon, majd a Szabadkai CACIB-on, ami lassan már egy hagyomány nekünk, nem csak egy szuper hangulatú, de rendkívül eredményes napunk is volt, Bogár Csoport 1, Koda, Blanka barátnőm Huskyja Csoport 2 lett. Köszönöm Blanyi, hogy ilyen széppé tetted ezt a hétvégét! Nélküled a több órás sorbanálás is tuti uncsi lett volna, arról ne is beszéljünk, nem jutna minden alkalommal a határról az eszembe, amikor a határőr kérdésére miszerint "cigaretta, alkohol, kábítószer van-e" az a válasz érkezett, hogy minden elfogyott.
Következő héten Német Vizsla Klub  klubkiállítása volt, amire már csak a hangulat miatt mentem el, ki nem hagynék egy ilyen bulit. :-)
​Másnap a GRK nem hivatalos, csapat WT-jére látogattunk, ahol megkaptuk az elismerő oklevelet, miszerint Ian volt a tavalyi év 2. legsikeresebb golden retrievere munka katergóriában. 

Júniusban Nitra 3x CACIB kiállításokon a tőlük megszokott módon, szépen szerepeltek a pulik, mi meg szokásosan jól éreztük magunkat - bár a vödör víz incidenst sosem felejtem el neked Páli :) 
Ivettel kilátogattam Prágába, Graciet vittük fedeztetni, nagyon örülök, hogy újra minőségi időt tudtunk tölteni Vele. 
Hétvégén Székesfehérvár  CACIB-okon Bogár befejezte a Hungaria Champion és Hungaria Show Champion címeket, Zita a kuvasz res Jun BIS lett, Rozi, Niki barátnőm német vizslája pedig Csoprt 1. lett. 
​Következő hetünk Milano 3xCACIBról szólt, szuperül éreztük magunkat a társasággal, én csak a pulikat vittem, így csomó időm volt nézelődni, élvezni a kiállítást. Bár az időnk legnagyobb részében Dorkával egymást, majd minél több barátot ijesztettünk meg - Bocsi Javier. 
Az utolsó hétvégén pedig Nikivel kimentem az osztrák német vizsla klubkiállításra - imádlak Niki, de SOHA többet nem megyek ilyen helyre! 

Július első hétvégéjén, Szentes CAC-on Bogárka stílusosan elkezdte a Grand CH címét egy Csoport 1-el, nagyszerűen éreztem magam végre Ivettel ismét.
Átköltöztem Mogyoródra, megkezdődött az élet a Trouble Houseban. 
A szintén hagyomány Sarajevo Winnerre is kimentünk, ami habár szörnyen kezdődött - problémák a szállásal és hasonlóak, annyira jól végződött. Véget nem érő kajálások - még jó, hogy előtte csináltam méregtelenítőkúrát - és Tom-mal, Daniella barátnőm goldenével egy Csoport 2, 2 Csoport 1, és egy Best in Show címet is elhoztunk. 
Debrecen CAC és Éjszakai CACIB kiállításokon Bogár folytatta a nyerőszériát két Fajtagyőztes címmel, egy Csoport 1-el, és egy Magyar Fajta BIS-el. 
Másnap indulás Split-be, a híres 4 Summer Night Showra, amire évek óta készültem, de valami mindig közbejött. Szuperül éreztük magunkat, és habár inkább fárasztó, mint pihentető hét volt, de imádtam minden percét, még Vilte barátnőmmel is eljutottam hétfő reggel, pár óra alvás után Crossfit edzésre. Hab a tortán, hogy a szülinapom is kint ünnepeltem, köszönöm a meglepit Srácok ♥ 
Hazaérkezés után pedig megkezdődött a két hetes gyakorlatom a CIC-nél. 
​​

Következő hétvégén, augusztus elején végre Iannal lehettem, trainingezni voltunk, majd Edit barátnőm méltán híres medencés bulijába mentünk.  Igaz, ez utóbbi konkrétan nem kutyás esemény volt, de imádom, hogy kutyás barátokból kerülnek ki azok, akikkel abszolút nem kutyás külön programokat is szervezünk, és akik még egy olyan rossz napot is, mint az a nap csodálatossá tudnak varázsolni. 
​Közben Winny vemhes lett, Rileyval elkezdtem futni járni.
Herendre is ellátogattunk, ez valahogy sosem az én kiállításom. Közben voltunk bornapokon is, ahol ismét találkoztunk Krisztiékkel és a skrácokkal.
Majd Európakiállítás következett, ahol a pulik szuperül teljesítettek, Bodza Junior EW, Best Junior, bekerült a Top 6-ba a junior BISben, Istók Fiatal európagyőztes volt. Fárasztó, de szuper hétvége volt, közben a Winnybabák megszülettek otthon. 

Kecskemét 2xCAC volt az első kiállítás ősszel, Zita a kuvasz ismét remekelt, illetve Zille, Fruzsika egyik lánya is szépen debütált velem.
Majd Hódmezővásárhely CACIBok jöttek, Nikiéknél aludtunk Cserkén, ami ugye garantálja a jó hangulatot. Bogár újabb Fajtagyőztes és Magyar Fajta BIS-el fejezte be a Grand Champion címét - mind a négy címből 4x lett fajtagyőztes, illetve 2x Magyar Fajta BIS, Csoport 1 és Csoport 2 címekkel zárta ezt a championt. Nova, a kis németvizsla pedig Baby BIS lett első kiállításán velem.
Következő hétvégén Kuvasz Spec kiállíás, ahol Horka élete első kiállításán megnyert egy nagy junior osztályt, majd legszebb kan lett. Másnap AAPKK speciálon ismét Ivettékkel tölthettem el egy napot.
5vös5K-ra mentünk Blanyival és Annával, majd hétvégén pénteken OMÉK-oztunk Dorkával és a kuvaszokkal, szombaton Working Testre mentem Iannal, vasárnap pedig Harasztiban futottunk Rileyval, igaz versenyen kívül, de életünk első CC versenyén.
IKP hétvégével zártuk a Szeptembert, ami egy igen fárasztó de annál jobb hétvége volt a sok sok vizslás baráttal. Kicsi Fokos nagyon büszkévé tett mindenkit - engem legalábbis nagyon - ugyanis legjobb kan lett.

Október első hétvégéjén McForesten futottunk Rileyval, a negyvenpár indulóból 9.-ek lettünk, nagyon élveztem a versenyt, és nem gondoltam volna, hogy ilyen jól fog sikerülni. 
OVK-s 3. Irsa Vad Kupa volt a soronkövetkező rendezvény, ha jól emlékszem eddig minden évben ott voltam. Idén Fruzsikán volt a sor, hogy bizonyítson, nagy élmény volt végigszurkolni neki a hétvégét. 
Komárom 3x CACIB követezett, Kapitány a puli vasárnap Baby BIS-t nyer, Duke a délorosz BOB lettt. Ez is amolyan túlélős hétvége volt, már elinduláskor semmi kedvem nem volt.
A hónapot Svédországban zártunk Iannal, ami életem talán legszebb hétvégéje volt. Konferencia, vadászat, és barátok. Jó kicsit kiszakadni a megszokott baráti körből, és olyan emebrekkel lenni akikkel teljesen más az érdeklődési kör, mint a showkutyázás. 

Novemberben már második éve volt alkalmam az RMSE Field Trialjén részt venni segítőként. Fantasztikus élmény ezeket a szuper kutyákat munkában látni.
Utána héten Világkiállításra menünk, ami hatalmas rohanásban telt, vegyes eredményekkel, de Horka ismét megmentette a "becsületem" egy Best Junior címmel.
Egyetemi vadászaton is voltunk, illetve Dorkával is megvolt életünk első közös vadászata.
Közben húgom is megkapta a kis Tikotta fiúcskáját, így bővült a csapatunk egy cukisággal.

Decemberünk ténylegesen a leglazább hónap volt, első hétvégén Magyar fajta Spec, Ch of Ch és President Cup volt a program, ahová Bogár gazdái is eljöttek - és el is vitték Bogárkát. Nem gondoltam volna soha, hogy ennyire fog hiányozni, de egyszerűen annyi mindent köszönhetek neki! A tökéletes showkutya volt, aki ha kellett több mint egy hetet dolgozott végig a ringben, anélkül, hogy egyszer is egy rossz lépése lett volna. Köszönöm Bogár ezt a majdnem 2 évet, köszönöm, hogy megmutathattuk EGYÜTT, milyen a csapatmunka, hogy a lehetetlen is lehetséges volt. 
Farkaskonyhás mikulásbulis, pihenős hétvége után trainingnapok következtek Tardoson, kedvenc goldenes barátnőimmel. Ha az a vadászházas sütögetőhely mesélni tudna.... Teljesen feltöltődve vetettük be magunkat a közelgő vizsgáknak majd az ünnepeknek. 
Végül pedig Cegléden voltunk vadászni Karácsony előtt, majd Kápolnásnyéken az OVK-s csapattal az 5. Jótékonysági vadászaton, ahol még kedvenc drótosommal, Dezsővel - akivel anno pár kiállítási sikerünk is volt, Csoport 1. lett Aradon majdnem 3 éve. Szuperül dolgozott a két kutya együtt, így a lehető legjobb módon zártuk az évet.

Az egész évem fontos része volt a futás, több mint 365 km-t futottam. Hihetetlen számomra, de remélem jövőre legalább a dupláját fogom futni. És igen, majdnem minden megtett km-t kutyával tettem meg, hol Canicross, hol csak velem futott Ian, vagy Gemma, vagy akit éppen vittem. Az életem, a midnennapjaim része lett,