GYSU 2017
A tavalyi GYSU (Global Youth for Sustainable Youth) konferencia után már alig vártam, hogy kiderüljön idén tudok-e menni. A Montreux-i közgyűlésen amikor elárulták az idei időpontot, szó szerint örömujjongásba törtem ki, ugyanis az egyetlen szabad hétvégém időpontjára esett. Megkezdődött a visszaszámlálás...
Júliusban kaptuk az értesítést, hogy lehet jelentkezni, én azonnal letámadtam Victoriat, hogy én mindenképp mennék, kutyával ha lehet. Még jó, hogy ennyire izgatott voltam, akik pár órával később írtak már nem fértek be a keretbe, ugyanis csak 20 ember mehet.
Hamarosan eljött a várva várt hét október végén, rég izgultam már bármi miatt is ennyire... első repülőútja Iannak, féltem hogyan fogja bírni.
Rengeteg cuccom volt, és kicsit félve indultam neki, hogyan fogom megoldani az utazűst egy nagy box-al, hatalmas bőrönddel, és hátizsákkal, fotós táskával. Úgy döntöttem a konferencia előtt egy nappal hamarabb érek ki, csütörtök este, hogy ne utolsó pillanatban érkezzünk meg.
Szokásomhoz híven már egy órával a becheckolás előtt kint voltam a reptéren (amióta a Floridai utamat ez mentette meg - baleset az M5-ön, órák hosszat álltak egy helyben az utók - azóta végképp szeretek időben indulni olyan helyre ahová mindenképp oda szeretnék érni), egy kedves takarítósrác vigyázott Ianre és a boxra amíg kerítettem egy tolókocsit.
Rengeteg cuccom volt, és kicsit félve indultam neki, hogyan fogom megoldani az utazűst egy nagy box-al, hatalmas bőrönddel, és hátizsákkal, fotós táskával. Úgy döntöttem a konferencia előtt egy nappal hamarabb érek ki, csütörtök este, hogy ne utolsó pillanatban érkezzünk meg.
Szokásomhoz híven már egy órával a becheckolás előtt kint voltam a reptéren (amióta a Floridai utamat ez mentette meg - baleset az M5-ön, órák hosszat álltak egy helyben az utók - azóta végképp szeretek időben indulni olyan helyre ahová mindenképp oda szeretnék érni), egy kedves takarítósrác vigyázott Ianre és a boxra amíg kerítettem egy tolókocsit.
Becheckolásnál minden rendben ment, Ian kicsit zavart volt a boxban ahogy tologattam de még mielőtt átadtam volna teljes nyugalommal bealudt amíg a papírokat intéztem.
Kis vásárlás következett, dolgoztam, tanultam, ebédeltem, élveztem a reptéri életet.
Kb 1,5 órás utunk volt Koppenhagaba, minden simán ment szerencsére repülés közben.
Kicsit bepánikoltam amikor odaértem Koppenhagaba - simán átvettem Iant és a bőröndöm, megvacsiztam, megvettem a vonatjegyem - ugyanis onnan Malmöbe vonattal kellett átmennünk. Legelső kiborulás akkor jött amikor megláttam, hogy mozgólépcsőn kéne lemenni - hogy a francba fogom levinni minden poggyászom, ha egyiket fent hagyom tuti azt hiszik bomba és balhé lesz. Szerencsére egy nálam jártasabb utas felvilágosított, hogy kicsit arrébb van lift. Nagyszerű.
Lementünk lifttel, ám csomó vágány volt, gőzöm sem volt hogy jutok át egyikről a másikra, de nagy mákomra, pont jó helyen voltam. Már csak azt kellett megtudakolnom melyik vonat megy arra, ahová nekem kell mennem. Vagy 20 utast kérdeztem meg a peronon és fent a vonaton is, mint egy fogyatékos, DE szálltam én már rossz vonatra, nem most akartam megismételni.
Nagyon segítőkészek voltak sokan, segítettek felpakolni Ian boxát és a bőröndömet a vonatra, pont egy megállót kellett mennem. Nem tudtam eldönteni, az Oresund híd, ami összeköti Koppenhágát és Malmöt és 7,8 km hosszú a világ legszebb vagy legunalmasabb hida.
Kis vásárlás következett, dolgoztam, tanultam, ebédeltem, élveztem a reptéri életet.
Kb 1,5 órás utunk volt Koppenhagaba, minden simán ment szerencsére repülés közben.
Kicsit bepánikoltam amikor odaértem Koppenhagaba - simán átvettem Iant és a bőröndöm, megvacsiztam, megvettem a vonatjegyem - ugyanis onnan Malmöbe vonattal kellett átmennünk. Legelső kiborulás akkor jött amikor megláttam, hogy mozgólépcsőn kéne lemenni - hogy a francba fogom levinni minden poggyászom, ha egyiket fent hagyom tuti azt hiszik bomba és balhé lesz. Szerencsére egy nálam jártasabb utas felvilágosított, hogy kicsit arrébb van lift. Nagyszerű.
Lementünk lifttel, ám csomó vágány volt, gőzöm sem volt hogy jutok át egyikről a másikra, de nagy mákomra, pont jó helyen voltam. Már csak azt kellett megtudakolnom melyik vonat megy arra, ahová nekem kell mennem. Vagy 20 utast kérdeztem meg a peronon és fent a vonaton is, mint egy fogyatékos, DE szálltam én már rossz vonatra, nem most akartam megismételni.
Nagyon segítőkészek voltak sokan, segítettek felpakolni Ian boxát és a bőröndömet a vonatra, pont egy megállót kellett mennem. Nem tudtam eldönteni, az Oresund híd, ami összeköti Koppenhágát és Malmöt és 7,8 km hosszú a világ legszebb vagy legunalmasabb hida.
Malmö, első megálló, leszálltam, majd jött a kérdés, hogyan jutok el a hotelhez, ami Erik, a főszervező szerint nincs messze.... Azonnal belebotlottam egy rendőrbe, akitől megpróbáltam megtudni hol van lift, majd kicsit megijedtem, hogy rossz helyen vagyok amikor útlevelet kértek - aztán rájöttem, hogy mondjuk másik ország, nyilván ellenőrizni akarnak. Miután leesett a rendőrnőnek (aki amúgy nem lehetett sokkal idősebb nálam), hogy nem azért vágok halálravált fejet mert menekült vagyok, hanem mert gőzöm sincs hol vagyok, átváltott halál kedves stílusba, és önként felajánlotta, hogy segít a boxot a liftig elcipelni. Fellifteztem, és még a következő pánikrohamig sem volt időm mert azonnal a hotel bejáratánál voltam. JUHU! Hotelszobám is volt - ettől is féltem, mert említettem Eriknek, hogy korábban érkezek, de nem beszéltük meg, hogy ki foglal...
Nagy szobát kaptam, az egyik sarokban pedig kutyatál várt Ianra. Lepakoltam, lefürödtem, és 8 óra körül már aludtam is, így lemaradtam az esti találkáról ami azokkal a srácokkal volt, akik már ideértek.
 |  |
7 körül felébredtem, de csak 8-kor világosodott, így pont tudtam kicsit lustálkodni (aki ismer tudja, hogy ez kb szökőévente történik meg velem, hogy az ágyban döglődök ébredés után) aztán elmentünk futni Iannal. Találtam egy nem túl nagy, de szép parkot, ahol róttunk pár kört. Gondoltam lemozgatom őt a konferencia előtt, úgyis egész nap a szobában kell majd aludnia - no ez neki mondjuk nem okozott gondot.
Mire visszaértem, lengyel barátom, Jaro, aki a tavalyi konferenciát szervezte, éppen becheckolt, így gyors felszaladtam, letusoltam, és elmentünk reggelizni. Még nem sokan érkeztek meg rajtunk kívül, így én vásárolni indultam, ugyanis már előre kinéztem hogy a hotel melletti bevásárlóközpontban (ami Malmö legnagyobbja) vagy egy Victoria Secret bolt - ami itthon ugye nincs - így oda feltétlen el akartam menni, a többi nap meg tudtam, hogy nem lesz időm. Jaro is elkisért, igen mókás látvány volt a bolt közepén :)
Mire végeztünk pont megérkezett pár barátom, a hallban egész szép társaság gyűlt össze.
Mire végeztünk pont megérkezett pár barátom, a hallban egész szép társaság gyűlt össze.
Gyors közös ebéd, majd megkezdődött a konferencia, ahová mondták a fiúk (no meg a lányok is, de összesen 4-en voltunk a 20-onpár fiú mellett), hogy hozzam le Iant is.
A címe a konferenciának "Game meat - a way to market hunting" - azaz, a vadhúsról szólt, ami szuper út a vadászatnak a nagyobb piac felé.
Először minden delegáció (belga, francia, német, osztrák, angol, spanyol, svájci, svéd, és persze én mint magyar) bemutatta a vadhúsfogyasztási szokásokat a saját országában. Ezután egy anno divatiparban dolgozó hölgy mesélt, hogyan építette fel az egyik legelitebb svéd vadhúsbrandet. A nap zárásaként egy svéd mesterschef adott elő. Tudni kell róla, hogy mérnök, írt egy könyvet "Hogyan főzzünk levest fizikával" címmel, ami nagyban vázolja az előadásunk témáját is, ugyanis a főzés fizikai alapjait mesélte el, és bemutatta hány °C fokon kell főzni a kívánt hatásért. ZSENIÁLIS volt a pasi! Nem mellesleg a példaként hozott húsok fantasztikusak voltak.
A címe a konferenciának "Game meat - a way to market hunting" - azaz, a vadhúsról szólt, ami szuper út a vadászatnak a nagyobb piac felé.
Először minden delegáció (belga, francia, német, osztrák, angol, spanyol, svájci, svéd, és persze én mint magyar) bemutatta a vadhúsfogyasztási szokásokat a saját országában. Ezután egy anno divatiparban dolgozó hölgy mesélt, hogyan építette fel az egyik legelitebb svéd vadhúsbrandet. A nap zárásaként egy svéd mesterschef adott elő. Tudni kell róla, hogy mérnök, írt egy könyvet "Hogyan főzzünk levest fizikával" címmel, ami nagyban vázolja az előadásunk témáját is, ugyanis a főzés fizikai alapjait mesélte el, és bemutatta hány °C fokon kell főzni a kívánt hatásért. ZSENIÁLIS volt a pasi! Nem mellesleg a példaként hozott húsok fantasztikusak voltak.
  |   |
Vacsi után igen light-os beszélgetés (vadgazdálkodásról, politikáról, világnézetekről...) következett, meg is lepődtem, ez a társaság nem ilyen sokott lenni, de Erik figyelmeztetése, miszerint holnap biztosan lesz ellenőrzés a vadászaton hatásos volt - később megtudtuk, hogy ez csak kamu volt.
Három csoportba osztott bennünket Erik, három különböző helyre mentünk vadászni. A mi csoportunk Erikkel ment, és először a családi birtokot néztük meg, ami egyszerűen lenyűgöző volt! A család közel ezer évre vezethető vissza, híres dán és svéd nemesi címmel rendelkeznek, és a birtok a 3. legnagyobb Svédországban (az egyházé az első).
A mi vadászatunkat a Scandinavian Pro Hunters cég szervezte, egy gyönyörű kastélyban találkoztunk a hajtókkal és kutyásokkal. Meglepődve és nagy örömmel láttam, hogy rengeteg munkalabrador és pár springer alkotja a kutyás csapatot. Hamarosan megtudtam, hogy majdnem midnenki versenyzik is, és páran munkabírók. Jan, a Meadowlark kennel tulajdonosa mellé állítottak be, sokat beszélgettünk, segített, és rengeteg lehetőséget kaptam, hogy Iannal dolgozzak.
Talán életem egyik legszebb vadászati napját tudhatom magam mögött, nagyon jól éreztem magam! Fiúk nagyon jól lőttek még az orkánerejű szélben is, remek volt a hangulat, Iant mindenki imádta ( egyébként az egész csapat kutyaszeretete meglepett, itthon nem szoktam ehhez hozzá, hogy a vadászok ennyire imádják a kutyákat.)
Az ebédünk egyébként a kastélyban volt, ami egyben múzeum is, ebédre pedig gulyáslevest kaptunk, amit kint paradicsomalappal készítenek :-)
Talán életem egyik legszebb vadászati napját tudhatom magam mögött, nagyon jól éreztem magam! Fiúk nagyon jól lőttek még az orkánerejű szélben is, remek volt a hangulat, Iant mindenki imádta ( egyébként az egész csapat kutyaszeretete meglepett, itthon nem szoktam ehhez hozzá, hogy a vadászok ennyire imádják a kutyákat.)
Az ebédünk egyébként a kastélyban volt, ami egyben múzeum is, ebédre pedig gulyáslevest kaptunk, amit kint paradicsomalappal készítenek :-)
Vadászat után vacsorára voltunk hivatalosak Erikhez - egyébként egy tündéri, 16 éves csokilabija van - majd egy klubban folytattuk a éjszakát. A főétel egyébként mennyei dámszarvas steak volt, Erik ezzel is bemutatva min kell és hogyan változtatnia minden vadásznak - promotálni a vadhúst.
Másnap hajnal 6kor kellett indulnom a reptérre, közben elveszítettem a telefonom, ez az egész eléggé rányomta a bélyeget az utamra, de ha ezt kitörölhetném, talán életem egyik legszebb hétvégéjét tudhatom magam mögött. Köszönöm mindenkinek, alig várom a következő alkalmat amikor találkozunk! Az amúgy is szuper hétvége egyszerűen tökéletes volt így, hogy Ian is ott lehetett velem. Az életem két legnagyobb szenvedélye, a saját kutyám és a CIC végre együtt lehetett.
Másnap hajnal 6kor kellett indulnom a reptérre, közben elveszítettem a telefonom, ez az egész eléggé rányomta a bélyeget az utamra, de ha ezt kitörölhetném, talán életem egyik legszebb hétvégéjét tudhatom magam mögött. Köszönöm mindenkinek, alig várom a következő alkalmat amikor találkozunk! Az amúgy is szuper hétvége egyszerűen tökéletes volt így, hogy Ian is ott lehetett velem. Az életem két legnagyobb szenvedélye, a saját kutyám és a CIC végre együtt lehetett.
Ianre pedig mérhetetlenül büszke vagyok, mindenki szívébe belopta magát azal, hogy ilyen tökéeltesen viselkedett végig. A repülőutat egyébként jól bírta.
Megjegyzések