Gundogs.hu decemberi tréningnapok

 Az ősz igen gyorsan elreppent felettünk, kiállításról kiállításra jártam, néha egy egy hétvége szórakozás is belefért de eléggé el voltam havazva munkával, így szégyen vagy sem, semmi időm nem maradt Ian trainingezésére, csak futni vittem el magammal, hogy a kondija ne épüljön teljesen le, no meg suliba járt velem. Így igen csak izgatottam vártam már a decemberi trainingnapokat - no meg majdnem egy éve nem jutottunk el a trainingnapokra és már nagyon hiányzott a társaság. Ezek a napok mindig a teljes kikapcsolódásról szólnak nekem, mintha a térerővel együtt minden fölém tornyosuló probléma megszűnne.

Péntek délelőtt indultam neki Iannal, már maga az utunk is nagyon kellemesen telt, a busz amivel Süttőre mentünk emeletes volt, és a sofőr megsúgta, befoglalhatjuk az egész alsó rész "társalgó" részét, így tökéletesen elég helyem volt, hogy félig elterülve megebédeljek, olvassak, és sorozatozzak. Tiszta luxus :-D 

Süttőn Móni vett fel minket, szerencsére Csabi ugyanabba a csoportba osztott bennünket. Gyorsan beugrottunk a vadászházba, nekem Ian vacsiját, azaz fagyasztott husiját gyorsan be kellett tennem a fagyóba, Móni pedig fini sütiket hozott amiket a hűtőbe el kellett rejteni - igazából itt tudatosult bennem, hogy a klasszul tartott diétámnak lőttek hála a sokféle sütinek - no meg a marhapörköltnek és a társainak...

Ian az aznapi trainingen fantasztikusan bemutatta, hogyan viselkedik egy kutya aki az elmúlt hónapokban nem csinálhatta azt amiért rajong. Az én jókedvem mondjuk ez nem szegte, hiszen egy lelkes kutyával ezerszer könnyebb dolgozni mint egy unottal. Elvenni mindig jobb mint hozzátenni, no meg ez a mi hobbink, tétje nincs, így egy dolog számít, hogy ÉLVEZZÜK.

A training után és vacsi előtt volt pár óránk, Edit és Daniella is pihenni voltak, így én is követtem a példájukat és ledőltem kicsit, internet nem működött az előző pár nap viharainak köszönhetően, így tanulni nem tudtam (ne nevessetek, feltett szándékomban állt, hogy tanulni fogok a hétfői vizsgára, amit már előre felvettem, hogy a pressure azért meglegyen rajtam), így sorozatoztam és olvastam. 

Vacsi nagyon jó hangulatban telt, utána következett a már tradicionális vadászat (persze bent, a menő interaktív táblás játékon) ahol Edit és Csaba döntögették egymás rekordját. 
Végül hármasban levittük a csapatot sétálni kicsit.

Csaba - nem hiszem hogy direkt, ennyire aranyos nincs haha - de volt annnyiiiiira kedves, hogy midnen nap  a délutáni csoportba osztott, így végre kipihenhettem magam másnap reggel. Nem volt ébresztőóra, se pointernyüszítés, se semmi. Csend, és nyugalom, pont mint Svédországban. Nagynehezen rávettem magam, hogy ne köntösbe menjek le reggelizni, megcsináltam a kis zabkásám, kávéztam, majd átöltöztem futóruhába, átmentem Edit szobájába Hunterért és elmentünk futni (Iant nem akartam a délutáni training előtt lefárasztani). Huntika annyira nem élvezte a közös futást, hiányzott anyukája neki, így kb 1 km után visszafordult én meg sprintelhettem utána - sejtettem, hogy a vadászházhoz megy, no de mi van ha mégse, szép is lesz ha elhagyom a barátnőm kutyáját - szerencsére csak a hegyről lefelé kellett futnunk. Visszavittem a szobájába őt, majd elmentem még egy kis karikára, de azért ezek a dombok eléggé gyilkosok voltak, nem sokat bírtam. 

Ebéd után, marhapörivel teli pocakkal indultunk neki a trainingre, amit Szántay Csaba tartott nekünk. Útközben kis fennakadás után - egy birkanyáj haladt át előttünk pár percig - sikeresen kiértünk a területre Edittel. Egy kis lábmunkával kezdtük, sokáig kétségesnek éreztem hogy nem fogom viszontlátni az ebédem.... 
Egy érdekes, mint kutyáknak mint gazdájuknak agyban fárasztó trainingünk volt, de Iannak egész jól megjött a kis esze a végére. 

​

Vacsi után Szántay Csaba előadását hallgattuk a klikkerről, működésének tudományos hátteréről, amit igaz én jól ismerek de egy kis felevenítés hasznos volt. 
Majd kezdődött egy kis "buli" a részünkről Daniellával és Edittel főként, egy darabig voltak mások is lent, de igen gyorsan hármasban maradtunk. Visszamentünk az előző napi "tetthelyre", ahol kapcsoltunk szolid zenét - én kicsit később a Nationalst is bekapcsoltam, hiszen pont ment az USA egyik legnagyobb kiállítása, nyilván kíváncsi voltam hogyan szerepeltek a kedvenceim. Azt hiszem egyetértünk mindhárman abban, hogy "what happens in Tardos stays in Tardos" - avagy ami Tardoson történik az ott is marad. :-) Az estét Edittel a Nationals Sporting Groupjának nézésével zártuk. 

Másnap délelőttöt tanulgatással töltöttem, meg kis pihenéssel és sajnos pakolással. Hihetetlen mennyir egyorsan elrepül ez a pár nap.... A délutáni training szuper volt, nem volt egyszerű, de nagyon élveztem, és láthatóan a kutyák is. Ebéd után könnyes búcsút vettünk, és indultam haza, vissza a valóságba. Szerencsére az estém is jól alakult, és a másnapi vizsgámat is 5-össel zártam - amire egyébként imádkozva mentem el, hogy csak menjek át, így azt kell hogy mondjam, újabb tökéletes hétvégét zártunk.