8. évforduló
Nemrégiben nézegettem a régi naplóimat, naptáraimat. Rábukkantam a 2005-ös Harry Potteres naptáramba. Ahogy lapozgattam rátaláltam március 12-énél egy kis helyesírási hibákkal teli feljegyzésre, miszerint aznap voltunk megnézni Ingridet.
Minden percére emlékszem, csomószor gondolok arra a napra.
Szegedre mentünk a mamámékhoz, utolsó pillanatban találtuk ki, hogy egy golden almot is megnézünk, és hamarabb mentünk megnézni őket mint a labikat (mert anyáék nem akartak hosszú szőrű fajtát, de én pici korom óta goldent szerettem volna.). Száz ágra sütött a nap, a szél pedig erősen fújt.
Egy tanyára mentünk döcögős, saras földúton. Húgom megijedt a bácsitól, és amíg nem hoztuk ki a kiskutyákat sírt.
Beszélgettünk kicsit az idős házaspárral, majd kihozták a két kisszukát. A nagyobbik gyorsan feloldódott, és elkezdett játszani velünk. Sok mindent megkérdeztünk, mennyit kell vele foglalkozni, szőrével, hogyan tanítsuk, stb. Megnéztük apukáját, anyukáját, nagymamáját. Azt tudom, mamája, anyukája mintha klónok lettek volna, apukája pedig hatalmas volt. Őt választottuk, megbeszéltük, labikhoz már nem is megyünk.
Meg kellett válnom újdonsült kiskutyámtól még pár hétre, de mielőtt búcsút intettem volna neki még kicsit megszeretgettem. Felemeltem, arcomat a bundájába fúrtam, és azt suttogtam neki: hamarosan jövünk érted, és csodálatos életünk lesz együtt.
Hihetetlen volt tudni, van kutyám. Golden. Csodálatos kutya, már akkor tudtam.
És így lett. Mentünk érte. Az én kutyám. Nem adnám semmiért, senkiért. 8 éve enyém, senki másért. Csodás kutya, ha nem őt választjuk, valószínűleg most nem lennék kutyás. Köszönöm Grid ♥
Minden percére emlékszem, csomószor gondolok arra a napra.
Szegedre mentünk a mamámékhoz, utolsó pillanatban találtuk ki, hogy egy golden almot is megnézünk, és hamarabb mentünk megnézni őket mint a labikat (mert anyáék nem akartak hosszú szőrű fajtát, de én pici korom óta goldent szerettem volna.). Száz ágra sütött a nap, a szél pedig erősen fújt.
Egy tanyára mentünk döcögős, saras földúton. Húgom megijedt a bácsitól, és amíg nem hoztuk ki a kiskutyákat sírt.
Beszélgettünk kicsit az idős házaspárral, majd kihozták a két kisszukát. A nagyobbik gyorsan feloldódott, és elkezdett játszani velünk. Sok mindent megkérdeztünk, mennyit kell vele foglalkozni, szőrével, hogyan tanítsuk, stb. Megnéztük apukáját, anyukáját, nagymamáját. Azt tudom, mamája, anyukája mintha klónok lettek volna, apukája pedig hatalmas volt. Őt választottuk, megbeszéltük, labikhoz már nem is megyünk.
Meg kellett válnom újdonsült kiskutyámtól még pár hétre, de mielőtt búcsút intettem volna neki még kicsit megszeretgettem. Felemeltem, arcomat a bundájába fúrtam, és azt suttogtam neki: hamarosan jövünk érted, és csodálatos életünk lesz együtt.
Hihetetlen volt tudni, van kutyám. Golden. Csodálatos kutya, már akkor tudtam.
És így lett. Mentünk érte. Az én kutyám. Nem adnám semmiért, senkiért. 8 éve enyém, senki másért. Csodás kutya, ha nem őt választjuk, valószínűleg most nem lennék kutyás. Köszönöm Grid ♥
Megjegyzések