Vizslázás - 1/3
Ma utolsó óránk elmaradt, így már 1 órára oda tudtam érni Edináékhoz. Bibóból kiérve nagy örömmel (erőteljes irónia) konstatáltam, hogy szakad az eső. A vizslák a szokásos kitörő örömmel üdvözöltek, az ugrásokat sikeresen hárítottam, de sajnos reggel voltam olyan okos, az időjárás előrejelzést nem néztem meg, és világosszürke gatyát húztam fel... Hát, engem sem az eszemért fognak ellopni.
Fruzsi volt az első alany, sikeresen találtam egy fedett helyet, ami nem volt valami hű de nagy, de azért tudtunk mocorogni benne, bár kimozgatni nem lehetett őket. Nem baj, örültem amim van.
Fruzsival főként a hosszabb ideig ácsorgást gyakorolgattuk. Előszeretettel hisztizett be egy perc után, de sokat fejlődött ma is. agyas a lányka. Észrevette, hogyha hisztizik, és utána nem mocorog hamarabb kap jutit... Csak sajnos én sem most jöttem le a falvédőről, így ez le is esett nálam, úgyhogy saaaaajnos ezt nem sokáig tudta eljátszani.
Nála éreztem a hely problémáit, neki jó lett volna, ha nagyobb terepen tudunk mocorogni.
A városi emberek közül páran megmosolyogtak, páran furcsán néztek rám, hogy mit pakolgatom a lábait annak a szerencsétlen kutyának. Volt akire sikerült ráijesztenünk, nem vett észre, egy oszlop takarásában voltunk, én pedig pont akkor szóltam rá kicsit erőteljesebben Fruzsira amikor kilépett mellénk. Következmény: Telefon a tócsában landolt.... Remélem működik még azért.
Hazafelé kicsit gyakoroltuk a futást is, ügyes volt, tetszik-tetszik az egész lány.
Hangánál már a póráz felvétele is egy kis konfliktus volt. Elég sokáig kellett imádkoznom mire nem fordította el a fejét. Összehúzta magát, farkát maga alá csapta. Mire kiértünk a terepre totál feloldódott, kicsit Frakk és Károlybácsi feelinggel sétáltunk. Azzal a különbséggel, hogy egy "Hanga elég" helyretette a csajszit. De már örültem neki, hogy nem összekuporodva sétált. Semmi trauma nem érte őt, nagyon hirtelen változott meg Edina szerint....
Eleinte egyáltalán nem akart még csak állni sem. Sok-sok jutival elkezdtem vele a futást gyakorolni, almával a kezemben hátra felé futottam, így a végére egész frankó kis mozgása lett a lánykának, feje - farka fent, mondhatni, megy mint a karikacsapás, és már úgy is egész jó, ha mellette futok.
Szépen lassan azt is elfogadta, hogy hozzányúlkálok, már nem feszül be annyira, sőt, miután rájöttem hogyan akadályozzam meg, hogy ellépkedjen, minden sokkal jobban megy.... Fél óra alatt sikerült elérni, hogy egész istenesen álljon.
A végén kaptam tőle spanipuszit, vizsi kiadásban. Ő is olyan aranyosan beleszuszog az ember nyakába, orrát az arcomhoz, homlokomhoz nyomja. Édes ♥
Másfél órát kutyáztam kb., ismét sokat fejlődtek a csajok. Egyre jobban megszeretem őket, nagyon kis tündérkék. A héten még 2x megyek, hogy Csongrádra profik legyenek - vagy ha azok nem is, de legalább ügyesek.
Ma esti házim: vizslastandardot töviről- hegyire átböngészni.
Fruzsi volt az első alany, sikeresen találtam egy fedett helyet, ami nem volt valami hű de nagy, de azért tudtunk mocorogni benne, bár kimozgatni nem lehetett őket. Nem baj, örültem amim van.
Fruzsival főként a hosszabb ideig ácsorgást gyakorolgattuk. Előszeretettel hisztizett be egy perc után, de sokat fejlődött ma is. agyas a lányka. Észrevette, hogyha hisztizik, és utána nem mocorog hamarabb kap jutit... Csak sajnos én sem most jöttem le a falvédőről, így ez le is esett nálam, úgyhogy saaaaajnos ezt nem sokáig tudta eljátszani.
Nála éreztem a hely problémáit, neki jó lett volna, ha nagyobb terepen tudunk mocorogni.
A városi emberek közül páran megmosolyogtak, páran furcsán néztek rám, hogy mit pakolgatom a lábait annak a szerencsétlen kutyának. Volt akire sikerült ráijesztenünk, nem vett észre, egy oszlop takarásában voltunk, én pedig pont akkor szóltam rá kicsit erőteljesebben Fruzsira amikor kilépett mellénk. Következmény: Telefon a tócsában landolt.... Remélem működik még azért.
Hazafelé kicsit gyakoroltuk a futást is, ügyes volt, tetszik-tetszik az egész lány.
Hangánál már a póráz felvétele is egy kis konfliktus volt. Elég sokáig kellett imádkoznom mire nem fordította el a fejét. Összehúzta magát, farkát maga alá csapta. Mire kiértünk a terepre totál feloldódott, kicsit Frakk és Károlybácsi feelinggel sétáltunk. Azzal a különbséggel, hogy egy "Hanga elég" helyretette a csajszit. De már örültem neki, hogy nem összekuporodva sétált. Semmi trauma nem érte őt, nagyon hirtelen változott meg Edina szerint....
Eleinte egyáltalán nem akart még csak állni sem. Sok-sok jutival elkezdtem vele a futást gyakorolni, almával a kezemben hátra felé futottam, így a végére egész frankó kis mozgása lett a lánykának, feje - farka fent, mondhatni, megy mint a karikacsapás, és már úgy is egész jó, ha mellette futok.
Szépen lassan azt is elfogadta, hogy hozzányúlkálok, már nem feszül be annyira, sőt, miután rájöttem hogyan akadályozzam meg, hogy ellépkedjen, minden sokkal jobban megy.... Fél óra alatt sikerült elérni, hogy egész istenesen álljon.
A végén kaptam tőle spanipuszit, vizsi kiadásban. Ő is olyan aranyosan beleszuszog az ember nyakába, orrát az arcomhoz, homlokomhoz nyomja. Édes ♥
Másfél órát kutyáztam kb., ismét sokat fejlődtek a csajok. Egyre jobban megszeretem őket, nagyon kis tündérkék. A héten még 2x megyek, hogy Csongrádra profik legyenek - vagy ha azok nem is, de legalább ügyesek.
Ma esti házim: vizslastandardot töviről- hegyire átböngészni.
 |
| Hangu |
 |
| Fruzsi (képek: Edina facebookjáról) |
Megjegyzések