Vasárnapi erdőzés

Tegnap miután kikeseregtem magam Blanka barátnőmnek, mondtam, ma Gridi kap még egy esélyt, hogy pórázos kutya lesz, vagy szabad.
Ma 2 óra után pár perccel elindultunk erdőzni. Vállamon a fotóstáska, rajta a dummy. Szép napos időnk volt, kicsit erős széllel.
Elengedtem, szépen behívható volt, csináltunk egy keresést is az elején, kb. 5-6 m-re volt, gyér növényzetben, de végre nem fordult vissza hozzám, szépen megkereste.
Észrevettem, hogy nem messze, tőlünk 2 úttal egy kutyás van, szépen behívtam Gridet (ő is észre vette miközben jött be hozzám, de már csak pár méterre volt, így nem rohant el), hatalmas dicséret, kaja, játék, simi, póráz rá. Kicsit úgy láttam büntinek vette, úgyhogy sokat-sokat játszottam vele, dicsértem, így kioldódott gyorsan.
Kerültünk egyet, örömmel konstatáltam, hogy a kutyás már majdnem kiért a városba, így elengedtem Gridet a másik irányba.

Elkerültünk a kedvenc helyünkig, ügyes volt nagyon, végig szemmel tartott. Első elrongyolása itt volt, egy betongurigára akartam visszaugratni, ő pedig lelépett. Frankón elbújtam előle, ezzel nem is lett volna gond, 10 perc múlva kb. megjelent, viszont nem vett észre, én pedig ordibálhattam, rohant hazafelé, úgyhogy elkezdtem óbégatni, folyamatosan kiabáltam, hogy legalább megálljon... Nagy nehezen észrevett, rohant felém egyenesen.

Ezután már ügyes volt elég sokáig, bár volt, hogy azért a hangom kellett hallatni. Elkerültünk új, ismeretlen helyek felé, elsőnek egy nyusziba futottunk bele. Ingridet sikerült behívnom, ő nem is vette észre. Egyik osztálytársam jár vadászni, ő mondta, hogyha cuppogunk a nyuszinak akkor közel lehet menni hozzá. Hát, nem tudom, nyúléknál mit jelent a cuppogás, de ez a jól megtermett bak tisztára meghülyült tőle. Ugrált egy helyben, két lábra állt. Cuki volt mindenesetre, és tényleg közel tudtunk menni. Már csak azt sajnálom, hogy 18-55mm-es obi volt nálam, ami jóformán semmire sem elég.... No mindegy, így jár az, aki nem objektívre, hanem kutyára költ.

A táj gyönyörű volt egyébként, csomó őzikét láttam (őket Gridi hála istennek nem) és a madárkák is kezdenek éledezni, egész erdő dalolt. Jó volt kicsit kiszellőztetni a fejem, távol lenni minden emberi dologtól.
Kicsit dobáltam neki a dummyt (volt egy amit nem kellett volna, nagyon bentre dobtam a bozótosba, de megoldotta), rájövök szépen lassan, hogy nem jelöl valami jól Ingrid. Pontatlan, szétszórt, nem koncentrál rá, mindig keresgélnie kell. Jó, jó, én már annak is örülök, hogy hajlandó dolgozni, 1,5-2 éve ilyenkor körberöhögtem volna azt, aki azt mondja, a kutyám egyáltalán ránéz a dummyra udvaron kívül. Kicsit lábnálkövettem vele, szép volt, egész sokáig szemkontaktozott, ahhoz képest, mennyi inger van kint.
Volt arrafelé egy szép letiltásom... Valamit zabálni akart, de már nagyon messze voltam tőle... Ordítottam egyet, arrébb állt. Szép, szép... Csak így tovább... Ez az amit tudom hogyan tudunk fejleszteni, hogyan tudom egyre jobban letiltogatni dolgokról.

Hazafelé homokbánya felé mentünk, volt egy gyönyörű behívás (mármint a távolság és a körülmények voltak azok, kicsit leállt szaglászni útközben pár pillanatra) nagyon messziről sikerült behívnom, igazából nem is tudom miért csináltam, csak kíváncsi voltam.
Volt még egy eltűnése, amikor már hívogattam párszor, de persze dögözött a drága, hozott nekem is ebédet... Lehet látja, hogy sikerült nagy nehezen leadnom pár kg-t?
Illetve még egyszer eltűnt a látóhatárról pár percre, de nem hívogattam, sejtettem, hogy jön.
Végén még bealakított, volt egy gyönyörűűűűű megtagadása, ketté tudtam volna vágni, hogy így elrongyolt... Ment a másik dögéhez...

Egész gyorsan visszacsatlakozott egyébként, szerintem valami vad megehette, nem tudott zabálni...
Hivatalos döntésem a vén ribi felől: szabadlábra helyezem még... próbaidő folytatódik. Nem várok el csodát tőle, éppen ezért a mai sétánk jó volt, nem tökéletes, de nem panaszkodok. Javulgatunk. Több mint 2 órás (talán 2,5) intenzív szagok, ingerek meg minden, ahogy annak lennie kell. Javult ma a csajszi... Talán tegnap kitombolta magát. Lényeg, a lényeg, nem mondok le róla.

nyomifej