Kutyasuli - 2013.03.09.

Panka megkeresett hétközben, hogy lenne-e kedvünk menni a II. Kutyafuttában Napra Szegedre. Megbeszéltem a családdal, rábólintottak, így boldogan hívtam fel Pankát, hogy benne vagyunk életünk első (reméljük nem utolsó) Szegedi Kutya Klubos bemutatójában.

Ma busszal mentünk Szegedre elgyakorolni a bemutatót. Buszsofőrünk nem volt annyira jófej és kedves mint legutóbb, és Grid is beparázott kicsit. 

Minden rendben ment, sulira minden akadály nélkül kitaláltunk, 3 nénivel is jót elbeszélgettem a kutyákról.

Bemutatón elvileg 9-en leszünk, egész szép létszám, vegyesen régi motorosokkal, és páran leszünk olyanok is ( Balambérék is) akik még sosem bemutatóztak a sulival. 

Kicsit késtünk, beestünk a pályára, és ez meg is látszott Gridin az elején. Illetve egész napunk elég zizi volt, látszott, hogy fejben nem voltam ott. Rá kell néznünk jó pár dologra, de igazából rajtam fog múlni az egész. 

Párszor elgyakoroltuk az engedelmes blokkot, végére egész jól összekapartam magunkat. Mivel póráz nélkül fogunk dolgozni, már előre parázok kicsit, hogy le fog lépni Grid... Igyekszem nem gondolni erre, de önkéntelenül is látom ahogy kirongyol a pályáról. 

Panka nagyon jól kitalálta az egészet egyébként, nagyon ötletes lesz, de maradjon minden meglepetés. 

Kezdődött alapfok, kattogtattam párat az igen szélsőséges időjárásban (20 perc alatt volt szikrázó napsütéstől kezdve szakadó esőn át minden). Lányom egy darabig jól elvolt, aztán elkezdett hisztizni, hogy neki ez már túl uncsi. Kimentem hozzá, elengedtem, kint rohangált, és pedig Vikivel beszélgettem. 

Aztán Grid felfedezte, hogy át lehet lógni a szomszéd Szeplast területére, ahol úgy gondolta szabadon köcsögösködhet, leszarhat. Nem is tudom, lehet volt ott valami láthatatlan fal ami miatt nem hallott meg. Nagy nehezen összekapartam őt, erre pár perc múlva ismét lelépett, kirongyolt mellőlem és most a szemben lévő telepre rohant át, én meg utánasiettem. Egy csontot ropogtatott éppen amikor sikerült megtalálnom, és rajtakapnom. Kicsit kiborultam, eddig sulin normálisan viselkedett. Ez volt az utolsó csepp nála a pohárban. 

Visszamentem, Vikivel beszélgettünk, majd csatlakoztak a többiek is hozzánk. Napocska kisütött, és finom csokit ettünk amit nőnap alkalmából hoztak.  Beszéltem Zsoltival is, Sophiet nem nevezik Csongrádra mert rákövetkező napon vizsgáznának, és az nyilván fontosabb. illetve még sehogy sem állunk a nagylánnyal, még jó sok alkalom kéne, hogy jól menjen minden. 

Felmentem a pályára, kiraktam pár akadályt találomra, aztán Szabolcs is feljött Fügével, Viki Kirával, átrendeztük a pályát, és rohangáltunk párszor rajta. Gridivel kicsit az előreküldést akartam gyakorolni, mert az még nem megy. De annak örültem, hogy amiket itthon átvettünk az már jól ment neki. 

Hamarosan jöttek értem anyáék, hazafelé Gridi totál k.o. volt, végig feküdt, félig meddig szunyókált. Itthon bele is kezdtem mindenbe amit elhatároztam a sulin, hogy megcsinálok. Újra kötődési tréning, japánvacsi, privát szférázás. Random felállítottam szabályokat neki, mint hogy nem jöhet fel a teraszra, és ehhez hasonlóak.