Training - 02.23.
FeHoVa előtt jutott Gergő eszébe, hogy csinálhatnánk egy gyakorlást a kutyákkal. Eleinte csak Koncz Pistiéket és Fehér Zoliékat akartuk hívni, aztán, ha bandázás akkor legyünk minél többen, szóval Posgay Gáboréknak is írtunk, valamint kihívtam Zsikla Feri bácsit is.
Szombaton reggel nagy esőre keltünk, Pistiék nem tudtak jönni, mert a kislányait nem akarta lebetegíteni az esőben ácsorgással. Ők hoztak volna vadat, így végül csak nyuszis dummynk volt, de azt hiszem három kezdő kutyának ez még lehet jó is volt, jó, Dórának lehet nem :)
Szervesés csúcsa vagyok, azt hiszem meg lehet tapsolni, amiért Feri bácsit fél 9-re hívtam hozzánk, Gáborékat pedig fél 10-re. Gratulálok.... :) No mindegy, addig bent beszélgettünk, aztán irány a training terület nem messze tőlünk. 4-5 telefonomba került, egész Kossuth Vadász Társaságot végiginterjúvoltam, hogy hol kaphatnánk engedélyt kutyázásra. Nagy szerencsém volt, hogy ezt a dolgot megtettem, és telefonálgattam, ugyanis a helyen, ahová eredetileg ki szerettem volna menni éppen rókahajtás volt aznap, nem túl sok jó dolog származott volna abból, hogyha a vadászok nem tudnak rólunk. Azt hiszem, ez a kommunikáció az, ami hiányzik a két fél, vadász és kutyás közt, ez az amiért ennyi baleset történik.
Szóval szombat reggel 3 magyar vizslával, Fruzsival, Hangával és Dórával, egy tiszteletbeli vizslával, Iannal, valamint a gazdikkal, Feri bácsival és Hangával kimentünk a területre. Nagyon szuper, változatos a hely, nádas, víz, erdőfolt, mező, szántás, szőlős.. kell még valami?
Csináltunk pár jelölést, közben a látottakat megbeszéltük, amolyan alapinfók voltak, de hát mint tudjuk, ezek kellenek a stabil munkához, sok érdekességet hallhattunk. A mi problémánkra, miszerint Ian néha ledobálja a dummyt, elhagyja, is nagyon gyors, egyszerű megoldást mutatott, a magyarázat a dologra is egyszerű volt. Nem vagyok elég szigorú a nagyfiúval, túlságosan szeretem a kutyát, és Fifigazdit játszok. Fogd szót teljesen jól tudja, szereti is csinálni, de kicsi kora óta megvan ez az elhagyom a dummyt dolga. Pórázt tettünk rá (szerintem lassan el is hagyhatjuk) szájában a dummy és lábnálkövetés, ha kiköpte szépen visszatettem a szájába. Eleinte kicsit látszott rajta a meglepettség, belső világkép összeomlás, majd rájött, nem is olyan rossz dolog ez. A dummyt egyébként szépen átadja, ülve, szabályosan.
Kis következetesség, és a kutyám gyönyörűen hozta a dummyt gyönyörű lábmunkával. Van még mire gyúrni, de javulgat szépen.
A másik pici problémánk (bár lehet ez a többi kutyával játék miatt volt) hogy bohóckodott a dummyval, nem egyből hozzám jött. Nálam is rengeteg hiba van, túlzottan kommunikálok a kutyával. Ezt lesz a legnehezebb legyűrnöm, hogy egy parancsszóval elintézzek mindent, ne dicsérjek, biztassak. Túl beszédes vagyok, számomra ez lesz a legnagyobb nehézség az egész vadászkutyázásban.
Két-három jelölést csináltunk, utána átverekedtük magunkat a bokáig érő vízben a nádasban.
A magyarvizsikkel elhozásokra néztek rá, Iant pihentettem kicsit.
Csináltunk minden kutyának vonszalékot a nyuszis dummynkkal. Balfácán Orsi, akinek van egy tök jó kutyája, de folyton mindent elront.. Első kutya, na.... Elindultunk a csapán, Ian szépen ment, de letért az általam helyesnek tartott útról, visszahívtam, aztán végül hagytam, és jé... kutyám tudta hol is kéne menni, egyből rátért a vonalra, végigment (imádom ilyenkor a tempóját) a vonalon, nyuszit felvette, és... meglátta Gergőt. Persze, ő egy sokkal fontosabb, hasznosabb, nagyobb ember a szemében mint én, és még szemben is volt vele, hát persze, hogy odavitte hozzá.
Amíg mások csinálták a feladatokat, vagy beszélgettünk Iant lábam mellett tartottam, nem hagytam sokat kóricálni. Persze, a nap elején kifutkározhatta magát, de nem akartam kétfelé szakadni, és inkább a sok sok új infóra figyeltem, és nem a kutyámat kontrolláltam. Nagyon ügyesen ült láb mellett, néha feküdt, pontosan úgy, ahogy egy retrievernek kell.
Beszélgettünk még kicsit, kutyákat otthon kitettük és elmentünk Gáborékkal kávézni egyet, ahol összefutottam Szabó Rékivel is, akit olyan nagyon régen láttam már... :)
Összességében szuper nap volt, kiderült, nincs is olyan rossz kutyám (jó, tudtam eddig is, de most megerősítettek benne) csak én vagyok a lúzer. Hát, fejlődni kell.
Szombaton reggel nagy esőre keltünk, Pistiék nem tudtak jönni, mert a kislányait nem akarta lebetegíteni az esőben ácsorgással. Ők hoztak volna vadat, így végül csak nyuszis dummynk volt, de azt hiszem három kezdő kutyának ez még lehet jó is volt, jó, Dórának lehet nem :)
Szervesés csúcsa vagyok, azt hiszem meg lehet tapsolni, amiért Feri bácsit fél 9-re hívtam hozzánk, Gáborékat pedig fél 10-re. Gratulálok.... :) No mindegy, addig bent beszélgettünk, aztán irány a training terület nem messze tőlünk. 4-5 telefonomba került, egész Kossuth Vadász Társaságot végiginterjúvoltam, hogy hol kaphatnánk engedélyt kutyázásra. Nagy szerencsém volt, hogy ezt a dolgot megtettem, és telefonálgattam, ugyanis a helyen, ahová eredetileg ki szerettem volna menni éppen rókahajtás volt aznap, nem túl sok jó dolog származott volna abból, hogyha a vadászok nem tudnak rólunk. Azt hiszem, ez a kommunikáció az, ami hiányzik a két fél, vadász és kutyás közt, ez az amiért ennyi baleset történik.
Szóval szombat reggel 3 magyar vizslával, Fruzsival, Hangával és Dórával, egy tiszteletbeli vizslával, Iannal, valamint a gazdikkal, Feri bácsival és Hangával kimentünk a területre. Nagyon szuper, változatos a hely, nádas, víz, erdőfolt, mező, szántás, szőlős.. kell még valami?
Csináltunk pár jelölést, közben a látottakat megbeszéltük, amolyan alapinfók voltak, de hát mint tudjuk, ezek kellenek a stabil munkához, sok érdekességet hallhattunk. A mi problémánkra, miszerint Ian néha ledobálja a dummyt, elhagyja, is nagyon gyors, egyszerű megoldást mutatott, a magyarázat a dologra is egyszerű volt. Nem vagyok elég szigorú a nagyfiúval, túlságosan szeretem a kutyát, és Fifigazdit játszok. Fogd szót teljesen jól tudja, szereti is csinálni, de kicsi kora óta megvan ez az elhagyom a dummyt dolga. Pórázt tettünk rá (szerintem lassan el is hagyhatjuk) szájában a dummy és lábnálkövetés, ha kiköpte szépen visszatettem a szájába. Eleinte kicsit látszott rajta a meglepettség, belső világkép összeomlás, majd rájött, nem is olyan rossz dolog ez. A dummyt egyébként szépen átadja, ülve, szabályosan.
Kis következetesség, és a kutyám gyönyörűen hozta a dummyt gyönyörű lábmunkával. Van még mire gyúrni, de javulgat szépen.
A másik pici problémánk (bár lehet ez a többi kutyával játék miatt volt) hogy bohóckodott a dummyval, nem egyből hozzám jött. Nálam is rengeteg hiba van, túlzottan kommunikálok a kutyával. Ezt lesz a legnehezebb legyűrnöm, hogy egy parancsszóval elintézzek mindent, ne dicsérjek, biztassak. Túl beszédes vagyok, számomra ez lesz a legnagyobb nehézség az egész vadászkutyázásban.
Két-három jelölést csináltunk, utána átverekedtük magunkat a bokáig érő vízben a nádasban.
A magyarvizsikkel elhozásokra néztek rá, Iant pihentettem kicsit.
Csináltunk minden kutyának vonszalékot a nyuszis dummynkkal. Balfácán Orsi, akinek van egy tök jó kutyája, de folyton mindent elront.. Első kutya, na.... Elindultunk a csapán, Ian szépen ment, de letért az általam helyesnek tartott útról, visszahívtam, aztán végül hagytam, és jé... kutyám tudta hol is kéne menni, egyből rátért a vonalra, végigment (imádom ilyenkor a tempóját) a vonalon, nyuszit felvette, és... meglátta Gergőt. Persze, ő egy sokkal fontosabb, hasznosabb, nagyobb ember a szemében mint én, és még szemben is volt vele, hát persze, hogy odavitte hozzá.
Amíg mások csinálták a feladatokat, vagy beszélgettünk Iant lábam mellett tartottam, nem hagytam sokat kóricálni. Persze, a nap elején kifutkározhatta magát, de nem akartam kétfelé szakadni, és inkább a sok sok új infóra figyeltem, és nem a kutyámat kontrolláltam. Nagyon ügyesen ült láb mellett, néha feküdt, pontosan úgy, ahogy egy retrievernek kell.
Beszélgettünk még kicsit, kutyákat otthon kitettük és elmentünk Gáborékkal kávézni egyet, ahol összefutottam Szabó Rékivel is, akit olyan nagyon régen láttam már... :)
Összességében szuper nap volt, kiderült, nincs is olyan rossz kutyám (jó, tudtam eddig is, de most megerősítettek benne) csak én vagyok a lúzer. Hát, fejlődni kell.
Megjegyzések