GRK Majális - 05.04.
Szombaton Ingridkével útra keltünk Gátérre, Mártiékhoz. Kicsit gyomorgörccsel indultam neki, ugyanis a menetrendek szerint nem volt időm átszállásra, utolsó busz, már lelkiekben készültem, hogy vonatozok (tudni kell, hogy amióta egyszer Pesten ragadtam egy Blankás nap után vonatfóbiás vagyok..), de hatalmas szerencsénkre, a busz 10 perccel hamarabb érkezett, így bőven volt időnk felszállni.
Gátéron végre a legrövidebb úton odataláltam Mártiékhoz, nem bolyongtam, egy Ingridet megenni akaró németjuhászon kívül semmi gond nem akadt.
Emma várt minket, hatalmas öleléssel, és az újságokkal mi történt mostanában velük. Imádom ezt a kislányt!
Lepakoltam, majd beültem Mártihoz és a babákhoz. Itt ültünk beszélgettünk, órákon át, sosem fogynánk ki a mondanivalóból. Volt itt szó mindenről, de főként a goldenekről, milyen rossz irányba tart a fajta, és mennyire aggaszt ez minket.
Átmentünk a Tanyára, ami egy régi kis ház a szomszéd telken vacsizni. Nagyon hangulatos kis épület, hatalmas kemencével, régi nagy asztallal és padokkal, igaz falusi feeling, imádom! Aki ismeri Mártit, tudja, náluk mindig van valami bandázás, eszem-iszom, dínom-dánom. Ezek után egyikünket sem kellett altatni, én végigaludtam az éjszakát, előző esti vadászbál után sem sikerült sokat aludnom, volt mit bepótolni.
Másnap korán indultunk, kicsi csapatunk Tordasra igyekezett, a TordasZooba, a Golden Retriever Kör által szervezett majálisra. Szinte elsők voltunk, két kávé után egész fitten, bár a közgyűlésen egyébként nem sokan jelentek meg sajnálatos módon. Mivel én nem vagyok klubtag nem szavazhattam, nem mintha akartam volna, de azért jó volt hallgatni a dolgokat, mi hogy megy a klubban. Kötelező dolgokkal végeztünk, kezdődhetett a móka és a kacagás.
Én gyorsan vettem egy jutifalat tartót, ugyanis fél éve enélkül élek, és már nagyon hiányzott az életemből egy, így amikor megláttam a szépséges Firedog jutist a KutyaMániásoknál azonnal lecsaptam egy szép zöld-narancssárgára.
Fél 11 körül kezdődött a majális, Kádár Eszter, GRK elnök megnyitotta a rendezvényt, majd jöhettek a programok. Elsőként dr Pórfy Tünde, Tenyésztésvezető válaszolt egy nem túl kellemes témájú kérdésre, levélre ami a GRK-hoz érkezett.
Nem szeretném megnevezni az adott kutyát, illetve tenyésztőt, de a téma a magam részéről nagyon érdekes volt, habár sokkal jobb lett volna, ha csak elméleti síkon kell beszélnünk erről. A törött farokról volt szó, hogyan, miként alakulhat ki, veleszületetten vagy szerzetten, milyen következményekkel járhat.
Az adott kutya tavaly megbukott tenyészszemlén a farka miatt, első sorban kérdéses volt, hogy szerzett, vagy öröklött a probléma. A röntgen felvételen teljes mértékben látszódott, hogy veleszületett a probléma, így, a szabályzat szerint ez vitathatatlanul a tenyésztésből való kivonást hozza maga után. Ez a probléma azért is veszélyes, ugyanis az utódokban nem biztos hogy a faroknál jelenik meg, hanem a gerincoszlop fentebbi szakaszában, ilyen esetben ez komolyabb egészségügyi problémákat generálhat. Viszont közel sem biztos, hogy az utódok közül bármelyik is örökli, ugyanis senki nem tudja, recesszíven, vagy dominánsan, vagy egyáltalán hogyan öröklődik, hogyan ütközik ki az utódoknál. Nagyon sok kérdést felvetett ez a téma, sajnos nem mindegyiket tudjuk megválaszolni. Ilyenkor érzem azt, mennyire is szeretném hogy összejöjjön nekem az Állatorvosi Egyetem, rajongok az ilyen témákért, és mindig, mindig többet akarok tudni róla.
Szívesen linkelnék nektek cikket ezzel kapcsolatban egyébként, de sajnos semmi nem elérhető a neten.
Következőkben Farkas Mártitól és Schwarcz Beától hallgathattunk meg egy kis előadást a terápiás kutyázásról. Bevallom, csak fél füllel figyeltem, ugyanis kicsit arrébb Takács Ancsával témázgattunk. Eddig nem sokat beszélgettünk, Szilvásváradon ismertük meg egymást kicsit jobban, és ismételten egy hatalmas pozitív irányú csalódás volt nekem Ő.
A programok közben kint retrievermunkára volt lehetőség, kis agilityre, valamint az érdeklődők akár hozzám is jöhettek kis ringdresszúra és dogdancing alapokra, köszönöm szépen Kádár Esztinek a lehetőséget, és a megtisztelést, hogy erre a feladatra megkért.
Nagyon szemezgettem egy kutyával, olyan furcsán ismerős tekintete volt, no meg az egész kutya eléggé Swanavly-s volt... De ugyan, mit keresne itt egy szerb kutya? Amikor Márti odament és megdögönyözte akkor esett le, hogy nem is tévedtem nagyot a vonallal kapcsolatban akkorát, hiszen Ő egy Popsi kölyök, méghozzá Ian alomtesója, Thea. nagyon, nagyon aranyos gazdijai vannak, igazán jó helye van. Jó volt látni hogyan fejlődött, alakult a tesónk, sok mindenben más mint Ian, de azért elég sok hasonlóságot lehetett találni, főként a temperamentumában.
Közeledett a dél, az Év Kutyája díj kiosztása, ami előtt dogdancing bemutatót terveztünk. Ingrid ekkorra már kellőképpen kifáradt, de azért hozta a szokásos formáját. Bevallom őszintén, hétfőn gyakoroltam vele utoljára, utána kicsit parkolópályán voltak a srácok egyéb elfoglaltságok miatt. Úgyhogy külön büszke vagyok rá.
Kiosztásra került az Év Kutyája díj, küllem, munka, és abszolút (küllem, munka, egészség) kategóriában. Hatalmas gratula mindenkinek, akinek a kutyája ott szerepelt, külön örültem Wyatt eredményeinek, hiszen elég előkelő helyeket foglalt el.
Ezek után Dr Bárdossy Eszter tartott előadást a kutyákat veszélyeztető élősködőkről, mint a kullancs, szúnyogok, bolhák, férgek. Azt hiszem ez egy igen fontos, mindenkit érintő téma, tökéletes megoldás nincs, ki mire, hogyan esküszik. Spot on-t ügyesen kell használni, nyakörvet leszedi a másik kutya, könnyen elhagyható, gyógyszerekkel kapcsolatban pedig van az embernek egy természetes tartása, hiszen mégis csak megeszi a kutya, kitudja mennyire terheli őt ezzel. Akkor mégis mi legyen? Mindenki igyekszik megtenni mindent a saját kutyájáért, még sincs tökéletes megoldás...
Itt szeretnék kicsit szólni pár dologról ami nekem negatívum volt a rendezvénnyel, vagyis inkább, a résztvevőkkel kapcsolatban. Nagyon sokan nem figyeltek oda a kutyákra, ezáltal elég sok kellemetlenséget okoztak az órákig felügyelet nélkül rohangáló kutyákkal. Komolyan nem értem ezeket a dolgokat...
Végül finom ebéd várt minket kint, ahol az összes goldi önfeledten szaladgálhatott, mi pedig jót beszélgethettünk idilli környezetben, a végére még a nap is kisütött. Azt kell, hogy mondjam, nem rossz napot zártunk, Ingrid mint mindig kisangyal volt.
Köszönöm szépen a szuper napot a GRK vezetésének!
Gátéron végre a legrövidebb úton odataláltam Mártiékhoz, nem bolyongtam, egy Ingridet megenni akaró németjuhászon kívül semmi gond nem akadt.
Emma várt minket, hatalmas öleléssel, és az újságokkal mi történt mostanában velük. Imádom ezt a kislányt!
Lepakoltam, majd beültem Mártihoz és a babákhoz. Itt ültünk beszélgettünk, órákon át, sosem fogynánk ki a mondanivalóból. Volt itt szó mindenről, de főként a goldenekről, milyen rossz irányba tart a fajta, és mennyire aggaszt ez minket.
Átmentünk a Tanyára, ami egy régi kis ház a szomszéd telken vacsizni. Nagyon hangulatos kis épület, hatalmas kemencével, régi nagy asztallal és padokkal, igaz falusi feeling, imádom! Aki ismeri Mártit, tudja, náluk mindig van valami bandázás, eszem-iszom, dínom-dánom. Ezek után egyikünket sem kellett altatni, én végigaludtam az éjszakát, előző esti vadászbál után sem sikerült sokat aludnom, volt mit bepótolni.
Másnap korán indultunk, kicsi csapatunk Tordasra igyekezett, a TordasZooba, a Golden Retriever Kör által szervezett majálisra. Szinte elsők voltunk, két kávé után egész fitten, bár a közgyűlésen egyébként nem sokan jelentek meg sajnálatos módon. Mivel én nem vagyok klubtag nem szavazhattam, nem mintha akartam volna, de azért jó volt hallgatni a dolgokat, mi hogy megy a klubban. Kötelező dolgokkal végeztünk, kezdődhetett a móka és a kacagás.
Én gyorsan vettem egy jutifalat tartót, ugyanis fél éve enélkül élek, és már nagyon hiányzott az életemből egy, így amikor megláttam a szépséges Firedog jutist a KutyaMániásoknál azonnal lecsaptam egy szép zöld-narancssárgára.
Fél 11 körül kezdődött a majális, Kádár Eszter, GRK elnök megnyitotta a rendezvényt, majd jöhettek a programok. Elsőként dr Pórfy Tünde, Tenyésztésvezető válaszolt egy nem túl kellemes témájú kérdésre, levélre ami a GRK-hoz érkezett.
Nem szeretném megnevezni az adott kutyát, illetve tenyésztőt, de a téma a magam részéről nagyon érdekes volt, habár sokkal jobb lett volna, ha csak elméleti síkon kell beszélnünk erről. A törött farokról volt szó, hogyan, miként alakulhat ki, veleszületetten vagy szerzetten, milyen következményekkel járhat.
Az adott kutya tavaly megbukott tenyészszemlén a farka miatt, első sorban kérdéses volt, hogy szerzett, vagy öröklött a probléma. A röntgen felvételen teljes mértékben látszódott, hogy veleszületett a probléma, így, a szabályzat szerint ez vitathatatlanul a tenyésztésből való kivonást hozza maga után. Ez a probléma azért is veszélyes, ugyanis az utódokban nem biztos hogy a faroknál jelenik meg, hanem a gerincoszlop fentebbi szakaszában, ilyen esetben ez komolyabb egészségügyi problémákat generálhat. Viszont közel sem biztos, hogy az utódok közül bármelyik is örökli, ugyanis senki nem tudja, recesszíven, vagy dominánsan, vagy egyáltalán hogyan öröklődik, hogyan ütközik ki az utódoknál. Nagyon sok kérdést felvetett ez a téma, sajnos nem mindegyiket tudjuk megválaszolni. Ilyenkor érzem azt, mennyire is szeretném hogy összejöjjön nekem az Állatorvosi Egyetem, rajongok az ilyen témákért, és mindig, mindig többet akarok tudni róla.
Szívesen linkelnék nektek cikket ezzel kapcsolatban egyébként, de sajnos semmi nem elérhető a neten.
Következőkben Farkas Mártitól és Schwarcz Beától hallgathattunk meg egy kis előadást a terápiás kutyázásról. Bevallom, csak fél füllel figyeltem, ugyanis kicsit arrébb Takács Ancsával témázgattunk. Eddig nem sokat beszélgettünk, Szilvásváradon ismertük meg egymást kicsit jobban, és ismételten egy hatalmas pozitív irányú csalódás volt nekem Ő.
A programok közben kint retrievermunkára volt lehetőség, kis agilityre, valamint az érdeklődők akár hozzám is jöhettek kis ringdresszúra és dogdancing alapokra, köszönöm szépen Kádár Esztinek a lehetőséget, és a megtisztelést, hogy erre a feladatra megkért.
Nagyon szemezgettem egy kutyával, olyan furcsán ismerős tekintete volt, no meg az egész kutya eléggé Swanavly-s volt... De ugyan, mit keresne itt egy szerb kutya? Amikor Márti odament és megdögönyözte akkor esett le, hogy nem is tévedtem nagyot a vonallal kapcsolatban akkorát, hiszen Ő egy Popsi kölyök, méghozzá Ian alomtesója, Thea. nagyon, nagyon aranyos gazdijai vannak, igazán jó helye van. Jó volt látni hogyan fejlődött, alakult a tesónk, sok mindenben más mint Ian, de azért elég sok hasonlóságot lehetett találni, főként a temperamentumában.
Közeledett a dél, az Év Kutyája díj kiosztása, ami előtt dogdancing bemutatót terveztünk. Ingrid ekkorra már kellőképpen kifáradt, de azért hozta a szokásos formáját. Bevallom őszintén, hétfőn gyakoroltam vele utoljára, utána kicsit parkolópályán voltak a srácok egyéb elfoglaltságok miatt. Úgyhogy külön büszke vagyok rá.
Kiosztásra került az Év Kutyája díj, küllem, munka, és abszolút (küllem, munka, egészség) kategóriában. Hatalmas gratula mindenkinek, akinek a kutyája ott szerepelt, külön örültem Wyatt eredményeinek, hiszen elég előkelő helyeket foglalt el.
Ezek után Dr Bárdossy Eszter tartott előadást a kutyákat veszélyeztető élősködőkről, mint a kullancs, szúnyogok, bolhák, férgek. Azt hiszem ez egy igen fontos, mindenkit érintő téma, tökéletes megoldás nincs, ki mire, hogyan esküszik. Spot on-t ügyesen kell használni, nyakörvet leszedi a másik kutya, könnyen elhagyható, gyógyszerekkel kapcsolatban pedig van az embernek egy természetes tartása, hiszen mégis csak megeszi a kutya, kitudja mennyire terheli őt ezzel. Akkor mégis mi legyen? Mindenki igyekszik megtenni mindent a saját kutyájáért, még sincs tökéletes megoldás...
Itt szeretnék kicsit szólni pár dologról ami nekem negatívum volt a rendezvénnyel, vagyis inkább, a résztvevőkkel kapcsolatban. Nagyon sokan nem figyeltek oda a kutyákra, ezáltal elég sok kellemetlenséget okoztak az órákig felügyelet nélkül rohangáló kutyákkal. Komolyan nem értem ezeket a dolgokat...
Végül finom ebéd várt minket kint, ahol az összes goldi önfeledten szaladgálhatott, mi pedig jót beszélgethettünk idilli környezetben, a végére még a nap is kisütött. Azt kell, hogy mondjam, nem rossz napot zártunk, Ingrid mint mindig kisangyal volt.
Köszönöm szépen a szuper napot a GRK vezetésének!
 |
| Tikotta, GoldenBliss, Rubin Rose csodálatos fotókért köszönet jár Krausz Dórinak! |
Megjegyzések