Látogatóban Halasi-Pásztoréknál - 04.29.
Legutoljára még február elején voltam a Varga családnál, ezért már éppen időszerűnek éreztem, hogy igent mondjak invitálásuknak.
Az időjárás nem ígért túl sok jót, de azért mi belevágtunk a dologba. Zoli jött értem, beugrottunk még egy állatorvosi rendelőbe, majd irány mesés kis tanyájuk. Nagyon szeretek ellátogatni hozzájuk, külön világ a kis tanyájuk.
Megérkezésem után Bátor szokásos reakcióján jót mosolyogva, és a fiatalokat megcsodálva kimentünk Mártival behozni az egyik lovát hátulról. Hát, nem egyszerű ennyi kuvasszal, az tuti. Hála istennek, Bátor most azzal volt elfoglalva, hogy rám ugráljon, és rávegyen, hogy csak vele foglalkozzak. Egyébként a legnagyobb szórakozás számukra a pacik farkába kapaszkodni és húzatni magukat.
Nagyon szeretem nézni, ahogy Márti kommunikál a lovaival, bevallom, kicsit irigylem is. A lovakkal nekem sosem volt olyan jó kapcsolatom mint a kutyákkal, akiknek a kommunikációját többé kevésbé már jól ismerem.
Kivittük Nyájaskát és Bátort, gyakorolni szerettünk volna velük. Hiú ábránd volt.... Éppen arról beszélgettünk, hogy Nyájas figyelmét semmivel nem lehet magunkra vonni, semmivel nem lehet motiválni amikor talált egy szerencsétlen gyíkocskát. Percekig szenvedtünk, hasunkat fogva a nevetéstől, miközben én, a nagy gyíkfanatikus (tényleg imádom őket) igyekeztem megmenteni a kicsi lény életét. Nem volt ám egyszerű, miután kiszedtem Nyáji szájából (azért nem semmi érzés egy kuvasz szájában turkálni, arról ne is beszéljünk, hogy minden erőmet bevetve is alig sikerült szétfeszíteni a száját) Bátor csapott le rá, de Ő nem tartogatta bent olyan kitartóan, nyilván furcsa volt számára, hogy valami mozog bent. Nyájas fogta meg utoljára, szerencsétlen állatka pedig félig kilógott, és fogta a szája szélét. Végül csak csak megmentettük szegénykét.
Ezek után, gondolhatjátok milyen halott ötlet volt bármit is csinálni, a srácok csak a gyíkok utáni kereséssel akartak foglalkozni...
Ezek után jött az állatorvosuk megultrahangozni az egyik lovat. Érdekes volt ezt megnézni, hiszen én is állatorvos szeretnék lenni. :)
Bementünk a házba, hogy Márti megmutassa a pár nappal azelőtt talált pár hetes kiscicát. Feltúrtuk az egész házat, zseblámpával néztünk be a lehető legkisebb helyekre is, ahová kizárt dolog volt, hogy bemegy a kicsi. Már mind a ketten nagyon idegesek voltunk, mégis hova tűnhet el egy kiscica... Én már a kukában is kerestem amikor Márti utolérte anyukáját, és kiderült, hogy állatorvosnál vannak... Persze, utólag jót nevettünk a dolgon, de akkor nem volt annyira mókás a helyzet...
Következett a szokásos esti kis beszélgetés náluk, kutyákról, kiállításokról, meg mindenről :)
Nagyon nagyon jó volt ezt a délutánt ott tölteni, kicsit kizökkenni a sulis mindennapokból :)
Az időjárás nem ígért túl sok jót, de azért mi belevágtunk a dologba. Zoli jött értem, beugrottunk még egy állatorvosi rendelőbe, majd irány mesés kis tanyájuk. Nagyon szeretek ellátogatni hozzájuk, külön világ a kis tanyájuk.
Megérkezésem után Bátor szokásos reakcióján jót mosolyogva, és a fiatalokat megcsodálva kimentünk Mártival behozni az egyik lovát hátulról. Hát, nem egyszerű ennyi kuvasszal, az tuti. Hála istennek, Bátor most azzal volt elfoglalva, hogy rám ugráljon, és rávegyen, hogy csak vele foglalkozzak. Egyébként a legnagyobb szórakozás számukra a pacik farkába kapaszkodni és húzatni magukat.
Nagyon szeretem nézni, ahogy Márti kommunikál a lovaival, bevallom, kicsit irigylem is. A lovakkal nekem sosem volt olyan jó kapcsolatom mint a kutyákkal, akiknek a kommunikációját többé kevésbé már jól ismerem.
Kivittük Nyájaskát és Bátort, gyakorolni szerettünk volna velük. Hiú ábránd volt.... Éppen arról beszélgettünk, hogy Nyájas figyelmét semmivel nem lehet magunkra vonni, semmivel nem lehet motiválni amikor talált egy szerencsétlen gyíkocskát. Percekig szenvedtünk, hasunkat fogva a nevetéstől, miközben én, a nagy gyíkfanatikus (tényleg imádom őket) igyekeztem megmenteni a kicsi lény életét. Nem volt ám egyszerű, miután kiszedtem Nyáji szájából (azért nem semmi érzés egy kuvasz szájában turkálni, arról ne is beszéljünk, hogy minden erőmet bevetve is alig sikerült szétfeszíteni a száját) Bátor csapott le rá, de Ő nem tartogatta bent olyan kitartóan, nyilván furcsa volt számára, hogy valami mozog bent. Nyájas fogta meg utoljára, szerencsétlen állatka pedig félig kilógott, és fogta a szája szélét. Végül csak csak megmentettük szegénykét.
Ezek után, gondolhatjátok milyen halott ötlet volt bármit is csinálni, a srácok csak a gyíkok utáni kereséssel akartak foglalkozni...
Ezek után jött az állatorvosuk megultrahangozni az egyik lovat. Érdekes volt ezt megnézni, hiszen én is állatorvos szeretnék lenni. :)
Bementünk a házba, hogy Márti megmutassa a pár nappal azelőtt talált pár hetes kiscicát. Feltúrtuk az egész házat, zseblámpával néztünk be a lehető legkisebb helyekre is, ahová kizárt dolog volt, hogy bemegy a kicsi. Már mind a ketten nagyon idegesek voltunk, mégis hova tűnhet el egy kiscica... Én már a kukában is kerestem amikor Márti utolérte anyukáját, és kiderült, hogy állatorvosnál vannak... Persze, utólag jót nevettünk a dolgon, de akkor nem volt annyira mókás a helyzet...
Következett a szokásos esti kis beszélgetés náluk, kutyákról, kiállításokról, meg mindenről :)
Nagyon nagyon jó volt ezt a délutánt ott tölteni, kicsit kizökkenni a sulis mindennapokból :)
 |
| így a végére a fb-s csoportból egy Bátoros kép ♥ |
Megjegyzések