Mit is kaptam tőled Tikotta Kennel?
Régóta érik bennem ennek a bejegyzésnek a megírása, csak hogy legyen valami ömlengős, elfogult bejegyzés az én olyan sokáig várt kiskutyámról. Mert ez az lesz, és ha valaki nem bírja, az inkább ne is olvassa. Itt szögezzük le, elfogult vagyok, imádom szeretem a kutyámat, számomra tökéletes, de ettől függetlenül, tisztában vagyok a hibáival, még mielőtt valaki azt hinné, hogy hibátlannak hiszem a kutyám :)
Szóval, nézzük csak mit is kaptam én Farkas Mártától, és a Tikotta goldenektől, főként attól az egytől aki a mindennapjaimat boldogítja. Vagyis milyen az a kutya akikre rengeteg évet vártam, és akiről ennyit álmodoztam megérkezése előtt... Felülmúlta-e az álmaimat? Már az első nap tudtam rá a választ, amikor Márti megmutatta nekem a virgonc Mr Blacket, de ezalatt az egy év alatt ez csak még inkább erősödött.
Sok szempontból én is tipikus, átlagos tizenéves vagyok, csapongó, lázongó, igazi hullámvasút az érzelmi világom. Habár nagyon jól tudom mit szeretnék az életemben elérni, rengeteg dologban szeretném kipróbálni magam, és ezáltal a kutyámat is. A következő kutya gondolatánál több szempontot végig kellett néznem amikor döntöttem a fajta mellett. Első helyen mindig is a golden állt, de több fajtát végiggondoltam, schnauzer, aussie, vizsla, és még oly sok más. A véletlenek, vagy a Sors csodálatosan döntött helyettem, és elintézte, hogy mindenre a legjobbat kapjam.
Egyetemi éveim előtt állok remélhetőleg, így olyan kutyát szerettem volna, akit egyszerű kezelni, nem munkamániás olyannyira, hogy ha nem foglalkozok vele 1-2 napig akkor beleőrül. Olyan kutyát szerettem volna, aki velem tarthat ha lakásba öltözöm, pillanatok alatt képes alkalmazkodni. Mindezek mellett néha kiállításra is elvihessem, de azért az agya nyomjon többet mérlegen. No, de mit is akarok én csinálni vele? Dogdancing, engedelmes? Vagy vadászat? Esetleg terápia? Minden... Én tipikus mindent akarok ember vagyok, és amit eltervezek, általában meg is valósítom. Sejtettem, hogy valamiben nem lesz jó a kutyám, olyan nincs, hogy mindenben jó legyen, ha csak kicsit is. Nincsenek és nem is voltak hatalmas nagy világmegváltó terveim, hogy minden sportban maximumot nyújtunk, VB-t nyerünk, próbálgatni szerettem volna magunkat, megnézni melyik sport érdekel.
Amikor elhoztam Iant minden nap vártam mikor találom meg benne a hibát, azt ami megkeseríti a mindennapjainkat. Azóta is várom... Megkaptam a tökéletes kutyát. Hibái vannak, de ezek olyan kicsik, hogy szinte észre sem veszem őket.
Szeretem őt, úgy ahogy egy kutyát lehet szeretni, sőt, talán még annál is jobban. Tökéletesen kiegészítjük egymást. Ami nekem nem megy, az neki tökéletesen. Pontos, gyors felfogású, mindig a megfelelő energiaszintre teszi magát. Ingrid után egy sokkal nyugodtabb, higgadtabb kutyát kaptam, ami furcsa időnként. Szerencsére a kutyák felpörgetése valahogy mindig is ment, úgy érzem sosem volt annyira nagy gond nekem a folyamatos biztatásuk, sőt, már-már túlságosan is sokat beszélek hozzájuk. No meg hát Iant sem nehéz felpörgetni, elég egy illatos juti, vagy mikiegér hang.
Még csak egy éves, napról napra többet mutat meg magából, és még legalább ennyi idő kell neki, mire megtudom milyen is igazából ő. Formálódik, alakulgat, és nem csak testileg, de agyilag is.
Szívesen, könnyen tanul, jól motiválható kajával, labdával, még egy fűszállal is fel lehet kelteni az érdeklődését. Energiából sosem fogy el, mindig van mit elővennie ha friss csapára téved. Szeret velem lenni, mindig is megvolt a közös hang kettőnk közt, a kapcsolatteremtés sosem volt nehézsége, mindenkivel gyorsan, egyszerűen felveszi a kontaktot, legyen szó 2 éves kisgyerekről, vagy egy idős bácsiról. Szabályokat könnyen megérti és elfogadja. Sosem volt nehézség felállítani egy küszöbszabályt, megértetni vele, hogy mit hogyan csinálhat... egy kivétellel... Ivett rettentő módon szimpatikus neki, egyszerűen nem tudom levakarni róla, és nem pont úgy rajong érte ahogy azt kéne, ugyanis ugrál, képébe mászik, elég pofátlan módon.... számomra kérdéses ennek a viselkedésnek az oka, hiszen senki mással nem csinálta még.
Kiegyensúlyozott, dominanciaszintje nem túl magas, nem kekeckedő, de nem is omegásodik be. Elfogadja a helyét a falkában.
Munkában lelkes, pontos, még könnyen elfárad, ráun a feladatokra. Orra igen jó, szépen dolgozik vele, bár még ügyesednie kell a használatában, és kicsit többet gondolkozni bizonyos esetekben. De erre is hamar rá fog jönni, úgy érzem.
Imádom nézni ahogy napról napra ügyesedik, nő, alakul.... vannak nehezebb napjaink, mint mindenkinek, vannak "nézeteltéréseink" mint minden kapcsolatban, de összességében én nagyon jónak értékelném a kapcsot kettőnk között.
És hogy olyan kutyát kaptam amit akartam, aki mindenhol megállja a helyét? Igen! Egy igazi mindenes kutya van a kezeimben, aki remek ösztönökkel van megáldva, imád tanulni, jól motiválható, nyugodt, és hát a külleme pedig számomra maga az álom.
Szóval, nézzük csak mit is kaptam én Farkas Mártától, és a Tikotta goldenektől, főként attól az egytől aki a mindennapjaimat boldogítja. Vagyis milyen az a kutya akikre rengeteg évet vártam, és akiről ennyit álmodoztam megérkezése előtt... Felülmúlta-e az álmaimat? Már az első nap tudtam rá a választ, amikor Márti megmutatta nekem a virgonc Mr Blacket, de ezalatt az egy év alatt ez csak még inkább erősödött.
Sok szempontból én is tipikus, átlagos tizenéves vagyok, csapongó, lázongó, igazi hullámvasút az érzelmi világom. Habár nagyon jól tudom mit szeretnék az életemben elérni, rengeteg dologban szeretném kipróbálni magam, és ezáltal a kutyámat is. A következő kutya gondolatánál több szempontot végig kellett néznem amikor döntöttem a fajta mellett. Első helyen mindig is a golden állt, de több fajtát végiggondoltam, schnauzer, aussie, vizsla, és még oly sok más. A véletlenek, vagy a Sors csodálatosan döntött helyettem, és elintézte, hogy mindenre a legjobbat kapjam.
Egyetemi éveim előtt állok remélhetőleg, így olyan kutyát szerettem volna, akit egyszerű kezelni, nem munkamániás olyannyira, hogy ha nem foglalkozok vele 1-2 napig akkor beleőrül. Olyan kutyát szerettem volna, aki velem tarthat ha lakásba öltözöm, pillanatok alatt képes alkalmazkodni. Mindezek mellett néha kiállításra is elvihessem, de azért az agya nyomjon többet mérlegen. No, de mit is akarok én csinálni vele? Dogdancing, engedelmes? Vagy vadászat? Esetleg terápia? Minden... Én tipikus mindent akarok ember vagyok, és amit eltervezek, általában meg is valósítom. Sejtettem, hogy valamiben nem lesz jó a kutyám, olyan nincs, hogy mindenben jó legyen, ha csak kicsit is. Nincsenek és nem is voltak hatalmas nagy világmegváltó terveim, hogy minden sportban maximumot nyújtunk, VB-t nyerünk, próbálgatni szerettem volna magunkat, megnézni melyik sport érdekel.
Amikor elhoztam Iant minden nap vártam mikor találom meg benne a hibát, azt ami megkeseríti a mindennapjainkat. Azóta is várom... Megkaptam a tökéletes kutyát. Hibái vannak, de ezek olyan kicsik, hogy szinte észre sem veszem őket.
Szeretem őt, úgy ahogy egy kutyát lehet szeretni, sőt, talán még annál is jobban. Tökéletesen kiegészítjük egymást. Ami nekem nem megy, az neki tökéletesen. Pontos, gyors felfogású, mindig a megfelelő energiaszintre teszi magát. Ingrid után egy sokkal nyugodtabb, higgadtabb kutyát kaptam, ami furcsa időnként. Szerencsére a kutyák felpörgetése valahogy mindig is ment, úgy érzem sosem volt annyira nagy gond nekem a folyamatos biztatásuk, sőt, már-már túlságosan is sokat beszélek hozzájuk. No meg hát Iant sem nehéz felpörgetni, elég egy illatos juti, vagy mikiegér hang.
Még csak egy éves, napról napra többet mutat meg magából, és még legalább ennyi idő kell neki, mire megtudom milyen is igazából ő. Formálódik, alakulgat, és nem csak testileg, de agyilag is.
Szívesen, könnyen tanul, jól motiválható kajával, labdával, még egy fűszállal is fel lehet kelteni az érdeklődését. Energiából sosem fogy el, mindig van mit elővennie ha friss csapára téved. Szeret velem lenni, mindig is megvolt a közös hang kettőnk közt, a kapcsolatteremtés sosem volt nehézsége, mindenkivel gyorsan, egyszerűen felveszi a kontaktot, legyen szó 2 éves kisgyerekről, vagy egy idős bácsiról. Szabályokat könnyen megérti és elfogadja. Sosem volt nehézség felállítani egy küszöbszabályt, megértetni vele, hogy mit hogyan csinálhat... egy kivétellel... Ivett rettentő módon szimpatikus neki, egyszerűen nem tudom levakarni róla, és nem pont úgy rajong érte ahogy azt kéne, ugyanis ugrál, képébe mászik, elég pofátlan módon.... számomra kérdéses ennek a viselkedésnek az oka, hiszen senki mással nem csinálta még.
Kiegyensúlyozott, dominanciaszintje nem túl magas, nem kekeckedő, de nem is omegásodik be. Elfogadja a helyét a falkában.
Munkában lelkes, pontos, még könnyen elfárad, ráun a feladatokra. Orra igen jó, szépen dolgozik vele, bár még ügyesednie kell a használatában, és kicsit többet gondolkozni bizonyos esetekben. De erre is hamar rá fog jönni, úgy érzem.
Imádom nézni ahogy napról napra ügyesedik, nő, alakul.... vannak nehezebb napjaink, mint mindenkinek, vannak "nézeteltéréseink" mint minden kapcsolatban, de összességében én nagyon jónak értékelném a kapcsot kettőnk között.
És hogy olyan kutyát kaptam amit akartam, aki mindenhol megállja a helyét? Igen! Egy igazi mindenes kutya van a kezeimben, aki remek ösztönökkel van megáldva, imád tanulni, jól motiválható, nyugodt, és hát a külleme pedig számomra maga az álom.
 |
| fotó: Frittmann Ivett |
Megjegyzések