Flippike vendégeskedik
Vasárnap este érkezett hozzánk Flipp, az én olyannyira szeretett német vizslám. Az ok, amiért ismét az életem kis része lett, azaz, hogy szerettük volna, ha a ringdresszúra amit februárban elkezdtem vele és tesójával Fruzsival stabillá váljon, és hogy a ringben a hirtelen, nagy mozdulatú, ráhajlós dolgoktól se ijedjen meg. Az utóbbi időben érte pár kellemetlen, rámenős ember okozta élmény az ikreket, így ezt szerettem volna teljesen kiszedni belőlük. Hiszen ha nagy terveink vannak velük, ilyeneket nem engedhetünk meg magunknak.
1. nap- Hétfő
Hétfőn Soltvadkerten, a mi kis városunkban volt megrendezve az Év Fagylaltja verseny. Tudtam, hogy sok-sok ember eljön majd, jó nagy tömeget alkotva, gondoltam bedobom a srácot a mély vízbe.
Nagy dilemma volt, vigyem-e Iant vagy sem. Egyrészről, ha nem viszem, Őt nem tudom szoktatni, de főként, akkor megoszlik a figyelmem. A Pro oszlopban viszont az állt, hogy hátha ő is egy kis biztonságérzetet nyújt Flippnek. Végül amellett döntöttem, hogy viszem Iant, és reménykedem, hogy neki ez az egész meg sem fog kottyanni, és Flippre tudok figyelni.
Hála Istennek minden a legnagyobb rendben ment. Összefutottunk egy ismerőssel még a tömeg elején, így ott tudott kicsit oldódni Flipp, majd bevetettük magunkat az emberek tömegébe, ott is álltunk kicsit amíg Anitával beszélgettünk. Sok-sok jutit kapott,
Nem mondom, hogy Flipp nyugodt volt, vagy, hogy nem stresszelte a dolog, de jobb volt mint vártam. Kellett kis idő mire teljesen kioldottam, sok-sok jutival. Kutyakiállításon is találkozott már ennyi emberrel, így nem hiszem, hogy túlterheltem, szépen jött lábnál, bár azért a szoros testkontakt végig megvolt, és amint lehetett menekült ki a szituból. De nem reménytelen :)
Hazaértünk, kis játék, oldás után megkértem a hugit, hogy kicsit segítsen. Sok-sok juti és pozitív megerősítés mellett csináltunk az egész közömbösítést. Nála és a legtöbb kutyánál, akit én készítek fel kialakul egy-egy klikker szó. Azért nem klikkert használok konkrétan, mert nehéz, macerás lenne kiállításon megoldani.
Elsőként tesómat megkértem, hogy sétáljon el pár méterre mellettünk, majd folyamatosan közelítsen, végül tapogassa meg Flippet. Nem volt különösebb gondja ezzel, bár hozzátenném, Rékát jól ismeri már, és a folyamatos kezemből jutievés is eléggé lekötötte. Következett a szemből közelítés, majd a fogmutogatás, végül pedig a ráhajlás (ezt azért elég rendesen toltuk) még csak úgy, hogy tesóm adta neki a jutit közben.
A gyakorlást ott hagytuk abba, hogy folyamatos jutitömés nélkül állítottam, és így közeledett, tapogatott, és fogat nézett.
Kis pihi, játék után (miközben én töri előadást csináltam) kis ringdresszúra következett, futás, állítás. Szeretem a kutyákat többféle dologra megtanítani, lehessen úgy állítani, ahogy éppen szeretném helyzettől, ingerektől függően.
elkezdtük tanulni az elől futást, amikor egy méterrel előttem fut. Nem sokat kellett az alapokkal bajlódni, ugyanis Ő már kezdetek óta szeret elől haladni. Egy-két lassabb futásban ráerősítés után rögtön stabilan fut elől pár lépés után. Imádom!
Ezt amíg nem lesz teljesen magabiztos, rutinos, és nem megyünk a BIS ringben, ahol elég hely van hozzá nyilván nem tudjuk megmutatni. De egyszer, kitudja.
Állítást is több helyzetben gyakoroltuk, free-ben állást, juti eldobós állást, és a sima, megszokott fejfogóst. Csak hogy mindig legyen aduászom.
Anyu megjött a gyakorlásunk végére, nagy zörgő szatyorral és táskákkal a kezében, megkértem, hogy sétáljon el mellettünk. Itt azért volt egy kis bizonytalanság, de a végére egész jól működött a nagyfiú.
2. nap- Kedd
Délután csak Flippel indultam neki a városnak. Már útközben minden szembejövő ember elhaladtával ráerősítettem a közömbösségére, habár ezzel nem is volt sok gond. Cukrászda előtt letelepedtünk, jött a szokásos bizonytalansága, ami sec-pec pár perc alatt elmúlt. Mire felengedett megérkezett egy általános iskolás csoport, akik szépen lassan elleptek minket. Juti elő, és Flipp gyakorlatilag az egész napi kajájának a felét megkapta közben. Ha 20 gyerek nem állt körülöttünk, jó szorosan, akkor egy sem. Flipp hála istennek nem pánikolt, nem rettent meg, elnyammogta a kaját, majd nekiállt haverkodni a gyerkőcökkel. Nagyon ügyes volt, egy halk nem után nem próbálkozott a fagylaltot elvenni a kicsiktől.
Azt hiszem ennél jobb kezdés nem is lehetett volna. Kisgyerekek mellett nőtt fel, nagyon jó viszonya van a Koncz kislányokkal, a gyerekek kicsik, így nem akkora stressz egy kutyának. Ám ettől függetlenül hangosabbak, hirtelen mozdulatokat tesznek, lökdösődnek, amit csak el lehet képzelni.
Elmagyaráztam nekik, miért van itt most a kutya, megkértem őket, hogy néha engedjék meg, hogy kicsit kimozgassam, kioldjam, ha azt látom, hogy sok neki, adtak neki jutifalatot, taperolták, ám mégsem voltak túl sokak. Beszélgettünk közben a gyerkőcök kutyáiról, kinek milyen kutyusa van, szépen elterelődött a szó a helyes kutyatartás felé is, és nem én hoztam fel a témát. Nagyon alap dolgok, mint a melegben a víz, kocsiban hagyott kutya, láncra kötött és kóbor ebekről váltottunk pár szót, és azt kell hogy mondjam, nagyon tájékozott kis brigád volt. Nagyon büszkén mesélték kinek milyen trükköt tud a kutyája. Egy élmény volt!
Miután elmentek vártunk még egy kicsit, majd mi is tettünk még egy kört. Buszmegálló felé mentünk haza, ahol bevittem a kis váróterembe. Hát itt a kis, visszhangos hely azért még elég nagy konfliktus, de majd megoldjuk.
A ringdresszúra ma kicsit elhanyagolódott a 2 órás szocializációnak köszönhetően.
3. nap - Szerda
Ivettékkel végre el tudtunk menni sétálni. Városi séta volt, most az eddig felépített dolgokat akartam stabilizálni. Fogmutogatás a családnak profin megy, most jöhetett, hogy Ivettnek is megmutogassuk, aki egy idegen személy számára. Viszonylag simán ment, eddigiek közül a legjobb volt.
Utcázgattunk, városban sétáltunk, rengeteg emberrel összefutottunk, Flipp a séta végére teljesen közömbös lett már, fagyizónál tökéletesen sétáltunk végig, mintha senki sem lenne ott.
Otthon egy kis oldást, játékot terveztem, hatalmasat játszottunk az udvarban, az elején zavarta a veszettül ugató két szöszi a kennelben (őket erre a pár percre bezártam, hogy ne zavarjanak), de a végére hatalmasakat futkároztunk, hemperegtünk.
Már megérkezésekor sem stresszelte magát, de mostanra bárhol elalszik, jár kel az udvarban, bekapcsolódik a goldik játékába.
4. nap - Csütörtök
Egész nap suli, majd dolgoztam, így miután hazaestem indultunk is Ivettel ki a tóra egy kis fotózásra. Kíváncsi voltam hogy tudom majd feloldani őt. Ha nincs póráz, és futkározunk, csipogós játékkal játszunk, akkor feloldódik az uraság, de igen lassan, valamint csak már megszokott, jól ismert környezetben.
A tavas fotózás igen jó alkalomnak bizonyult, hogy kicsit ingergazdagabb környezetben, nyugodtan tudjunk gyakorolni, olyan helyen, ahol könnyen ki lehet őt oldani.
Kimentünk, Ivett szuper képeket lőtt rólunk. Kihozta Jamie csipogós malacát, amivel Flipp nagyon jól eljátszott, imádtam őt nézni ahogy boldogan csóvál.
5. nap - Péntek
Pénteken elutaztam, így korábban keltem, hogy tudjak Flippel gyakorolni. Jó egy órás játszós, kioldogatós, ringdresszúrás gyakorlásunk volt. Mol benzinkút mögötti parkolóban voltunk, nagyon szuperül működött a fiúka, gyakorlás végére már mozgásban is egész szépen vízszintesen volt az a farkinca.
6. nap - Vasárnap
Vasárnap értem haza kis utamról Gergővel, miután kicsit lehűlt az idő elvittük Iant és Flippet a városba sétálni. Én vittem Flippikét, Gergő pedig az őt annyira imádó Iant kapta.
Már sokkal jobb volt bent a városban Flipp, a cukrászda még azért konfliktus volt neki, de már sokkal kevésbé akkora mint eddig.
A piactéren éppen a vándorcirkuszt bontották le, ez is csupa szuper új lehetőséggel kecsegtetett nekünk. A piactér egyébként midig jó hely volt kioldani őt, de most éppen a kismilló mennyiségű staffiből (amivel a városunkat elárasztották) egyet kint "sétáltattak". Gyakorlatilag ki volt kötve egy oszlophoz, majd a gazdik közeledésünkre hangos cuppogásra kezdtek, majd öblös hangon "marad" vezényszavak hangzottak el. Végül is, ez is jól jött ki nekünk. Iannak tök mindegy volt, Flipp közömbösségére pedig jól rá tudtam erősíteni.
Nálunk otthon kicsit ránéztünk Gergővel a fogmutogatásra és a tapizásra.
Gergő megjegyezte, mennyire túldicsérem a kutyáimat, mindenért dicséret. Azóta is gondolkozom ezen, vajon tényleg így van? Tökéletes ellentétek vagyunk ebben a témában. Ő vadászgyerekként nevelkedett, édesapja nagyszerű és elismert vadászkutyás. Ő nyilván a kemény, munkakutyás módszerekre esküszik, amit mindig is látott, én pedig a klikkeres, kutyasulis dolgokra.
De vajon melyik a jó? Melyik a helyes? Nekem nyilván túlságosan a szívem csücskei a kutyáim, sokkal jobban szeretem a "szupeeeer vagy mackósajt"-ot mikiegérhangon, mint a kemény szavakat. Szituáció, és kutya válogatja nyilván mit kell alkalmazni. Jó, az ezer százalék, azt az igazi kemény német vizslát ne adjon senki a kezembe.... Nyilván a fejemre nőne.
No de mi van a bizonytalan, ivarérés miatt még helyét kereső családi kedvencnek (aki amúgy brutál munkakutya a mezőn) német vizslával? Nála mi lenne a megoldás?
Látjátok, nem tudom... El sem gondolkoztam, hogy másképp csinálnám. Hogyha fél megrángatni, vagy leszidni. Nyilván nem dicsérek rá a félelmére, hanem a közömbösségét jutalmazom, még ha ez kezdetben a lépésenként is jött sokszor.
Flippike hétfőn ment haza, cserébe pedig kaptam egy Frucseket :)
Köszönöm a sok sok sok segítséget Gergőnek akitől azt hiszem még nagyon nagyon nagyon sokat kell tanulnom a vizslákról :)
1. nap- Hétfő
Hétfőn Soltvadkerten, a mi kis városunkban volt megrendezve az Év Fagylaltja verseny. Tudtam, hogy sok-sok ember eljön majd, jó nagy tömeget alkotva, gondoltam bedobom a srácot a mély vízbe.
Nagy dilemma volt, vigyem-e Iant vagy sem. Egyrészről, ha nem viszem, Őt nem tudom szoktatni, de főként, akkor megoszlik a figyelmem. A Pro oszlopban viszont az állt, hogy hátha ő is egy kis biztonságérzetet nyújt Flippnek. Végül amellett döntöttem, hogy viszem Iant, és reménykedem, hogy neki ez az egész meg sem fog kottyanni, és Flippre tudok figyelni.
Hála Istennek minden a legnagyobb rendben ment. Összefutottunk egy ismerőssel még a tömeg elején, így ott tudott kicsit oldódni Flipp, majd bevetettük magunkat az emberek tömegébe, ott is álltunk kicsit amíg Anitával beszélgettünk. Sok-sok jutit kapott,
Nem mondom, hogy Flipp nyugodt volt, vagy, hogy nem stresszelte a dolog, de jobb volt mint vártam. Kellett kis idő mire teljesen kioldottam, sok-sok jutival. Kutyakiállításon is találkozott már ennyi emberrel, így nem hiszem, hogy túlterheltem, szépen jött lábnál, bár azért a szoros testkontakt végig megvolt, és amint lehetett menekült ki a szituból. De nem reménytelen :)
Hazaértünk, kis játék, oldás után megkértem a hugit, hogy kicsit segítsen. Sok-sok juti és pozitív megerősítés mellett csináltunk az egész közömbösítést. Nála és a legtöbb kutyánál, akit én készítek fel kialakul egy-egy klikker szó. Azért nem klikkert használok konkrétan, mert nehéz, macerás lenne kiállításon megoldani.
Elsőként tesómat megkértem, hogy sétáljon el pár méterre mellettünk, majd folyamatosan közelítsen, végül tapogassa meg Flippet. Nem volt különösebb gondja ezzel, bár hozzátenném, Rékát jól ismeri már, és a folyamatos kezemből jutievés is eléggé lekötötte. Következett a szemből közelítés, majd a fogmutogatás, végül pedig a ráhajlás (ezt azért elég rendesen toltuk) még csak úgy, hogy tesóm adta neki a jutit közben.
A gyakorlást ott hagytuk abba, hogy folyamatos jutitömés nélkül állítottam, és így közeledett, tapogatott, és fogat nézett.
Kis pihi, játék után (miközben én töri előadást csináltam) kis ringdresszúra következett, futás, állítás. Szeretem a kutyákat többféle dologra megtanítani, lehessen úgy állítani, ahogy éppen szeretném helyzettől, ingerektől függően.
elkezdtük tanulni az elől futást, amikor egy méterrel előttem fut. Nem sokat kellett az alapokkal bajlódni, ugyanis Ő már kezdetek óta szeret elől haladni. Egy-két lassabb futásban ráerősítés után rögtön stabilan fut elől pár lépés után. Imádom!
Ezt amíg nem lesz teljesen magabiztos, rutinos, és nem megyünk a BIS ringben, ahol elég hely van hozzá nyilván nem tudjuk megmutatni. De egyszer, kitudja.
Állítást is több helyzetben gyakoroltuk, free-ben állást, juti eldobós állást, és a sima, megszokott fejfogóst. Csak hogy mindig legyen aduászom.
Anyu megjött a gyakorlásunk végére, nagy zörgő szatyorral és táskákkal a kezében, megkértem, hogy sétáljon el mellettünk. Itt azért volt egy kis bizonytalanság, de a végére egész jól működött a nagyfiú.
2. nap- Kedd
Délután csak Flippel indultam neki a városnak. Már útközben minden szembejövő ember elhaladtával ráerősítettem a közömbösségére, habár ezzel nem is volt sok gond. Cukrászda előtt letelepedtünk, jött a szokásos bizonytalansága, ami sec-pec pár perc alatt elmúlt. Mire felengedett megérkezett egy általános iskolás csoport, akik szépen lassan elleptek minket. Juti elő, és Flipp gyakorlatilag az egész napi kajájának a felét megkapta közben. Ha 20 gyerek nem állt körülöttünk, jó szorosan, akkor egy sem. Flipp hála istennek nem pánikolt, nem rettent meg, elnyammogta a kaját, majd nekiállt haverkodni a gyerkőcökkel. Nagyon ügyes volt, egy halk nem után nem próbálkozott a fagylaltot elvenni a kicsiktől.
Azt hiszem ennél jobb kezdés nem is lehetett volna. Kisgyerekek mellett nőtt fel, nagyon jó viszonya van a Koncz kislányokkal, a gyerekek kicsik, így nem akkora stressz egy kutyának. Ám ettől függetlenül hangosabbak, hirtelen mozdulatokat tesznek, lökdösődnek, amit csak el lehet képzelni.
Elmagyaráztam nekik, miért van itt most a kutya, megkértem őket, hogy néha engedjék meg, hogy kicsit kimozgassam, kioldjam, ha azt látom, hogy sok neki, adtak neki jutifalatot, taperolták, ám mégsem voltak túl sokak. Beszélgettünk közben a gyerkőcök kutyáiról, kinek milyen kutyusa van, szépen elterelődött a szó a helyes kutyatartás felé is, és nem én hoztam fel a témát. Nagyon alap dolgok, mint a melegben a víz, kocsiban hagyott kutya, láncra kötött és kóbor ebekről váltottunk pár szót, és azt kell hogy mondjam, nagyon tájékozott kis brigád volt. Nagyon büszkén mesélték kinek milyen trükköt tud a kutyája. Egy élmény volt!
Miután elmentek vártunk még egy kicsit, majd mi is tettünk még egy kört. Buszmegálló felé mentünk haza, ahol bevittem a kis váróterembe. Hát itt a kis, visszhangos hely azért még elég nagy konfliktus, de majd megoldjuk.
A ringdresszúra ma kicsit elhanyagolódott a 2 órás szocializációnak köszönhetően.
3. nap - Szerda
Ivettékkel végre el tudtunk menni sétálni. Városi séta volt, most az eddig felépített dolgokat akartam stabilizálni. Fogmutogatás a családnak profin megy, most jöhetett, hogy Ivettnek is megmutogassuk, aki egy idegen személy számára. Viszonylag simán ment, eddigiek közül a legjobb volt.
Utcázgattunk, városban sétáltunk, rengeteg emberrel összefutottunk, Flipp a séta végére teljesen közömbös lett már, fagyizónál tökéletesen sétáltunk végig, mintha senki sem lenne ott.
Otthon egy kis oldást, játékot terveztem, hatalmasat játszottunk az udvarban, az elején zavarta a veszettül ugató két szöszi a kennelben (őket erre a pár percre bezártam, hogy ne zavarjanak), de a végére hatalmasakat futkároztunk, hemperegtünk.
Már megérkezésekor sem stresszelte magát, de mostanra bárhol elalszik, jár kel az udvarban, bekapcsolódik a goldik játékába.
4. nap - Csütörtök
Egész nap suli, majd dolgoztam, így miután hazaestem indultunk is Ivettel ki a tóra egy kis fotózásra. Kíváncsi voltam hogy tudom majd feloldani őt. Ha nincs póráz, és futkározunk, csipogós játékkal játszunk, akkor feloldódik az uraság, de igen lassan, valamint csak már megszokott, jól ismert környezetben.
A tavas fotózás igen jó alkalomnak bizonyult, hogy kicsit ingergazdagabb környezetben, nyugodtan tudjunk gyakorolni, olyan helyen, ahol könnyen ki lehet őt oldani.
Kimentünk, Ivett szuper képeket lőtt rólunk. Kihozta Jamie csipogós malacát, amivel Flipp nagyon jól eljátszott, imádtam őt nézni ahogy boldogan csóvál.
5. nap - Péntek
Pénteken elutaztam, így korábban keltem, hogy tudjak Flippel gyakorolni. Jó egy órás játszós, kioldogatós, ringdresszúrás gyakorlásunk volt. Mol benzinkút mögötti parkolóban voltunk, nagyon szuperül működött a fiúka, gyakorlás végére már mozgásban is egész szépen vízszintesen volt az a farkinca.
6. nap - Vasárnap
Vasárnap értem haza kis utamról Gergővel, miután kicsit lehűlt az idő elvittük Iant és Flippet a városba sétálni. Én vittem Flippikét, Gergő pedig az őt annyira imádó Iant kapta.
Már sokkal jobb volt bent a városban Flipp, a cukrászda még azért konfliktus volt neki, de már sokkal kevésbé akkora mint eddig.
A piactéren éppen a vándorcirkuszt bontották le, ez is csupa szuper új lehetőséggel kecsegtetett nekünk. A piactér egyébként midig jó hely volt kioldani őt, de most éppen a kismilló mennyiségű staffiből (amivel a városunkat elárasztották) egyet kint "sétáltattak". Gyakorlatilag ki volt kötve egy oszlophoz, majd a gazdik közeledésünkre hangos cuppogásra kezdtek, majd öblös hangon "marad" vezényszavak hangzottak el. Végül is, ez is jól jött ki nekünk. Iannak tök mindegy volt, Flipp közömbösségére pedig jól rá tudtam erősíteni.
Nálunk otthon kicsit ránéztünk Gergővel a fogmutogatásra és a tapizásra.
Gergő megjegyezte, mennyire túldicsérem a kutyáimat, mindenért dicséret. Azóta is gondolkozom ezen, vajon tényleg így van? Tökéletes ellentétek vagyunk ebben a témában. Ő vadászgyerekként nevelkedett, édesapja nagyszerű és elismert vadászkutyás. Ő nyilván a kemény, munkakutyás módszerekre esküszik, amit mindig is látott, én pedig a klikkeres, kutyasulis dolgokra.
De vajon melyik a jó? Melyik a helyes? Nekem nyilván túlságosan a szívem csücskei a kutyáim, sokkal jobban szeretem a "szupeeeer vagy mackósajt"-ot mikiegérhangon, mint a kemény szavakat. Szituáció, és kutya válogatja nyilván mit kell alkalmazni. Jó, az ezer százalék, azt az igazi kemény német vizslát ne adjon senki a kezembe.... Nyilván a fejemre nőne.
No de mi van a bizonytalan, ivarérés miatt még helyét kereső családi kedvencnek (aki amúgy brutál munkakutya a mezőn) német vizslával? Nála mi lenne a megoldás?
Látjátok, nem tudom... El sem gondolkoztam, hogy másképp csinálnám. Hogyha fél megrángatni, vagy leszidni. Nyilván nem dicsérek rá a félelmére, hanem a közömbösségét jutalmazom, még ha ez kezdetben a lépésenként is jött sokszor.
Flippike hétfőn ment haza, cserébe pedig kaptam egy Frucseket :)
Köszönöm a sok sok sok segítséget Gergőnek akitől azt hiszem még nagyon nagyon nagyon sokat kell tanulnom a vizslákról :)
 |
| köszönöm a szuper képet Frittmann Ivettnek! |
Megjegyzések