Grk WT

 Pénteken délután indultunk apával, húgommal, Rékával és Iannal Tatára. A szállás igen kellemes csalódás volt -utolsó pillanatban foglaltam, hátha találok Tardoshoz közelebbi lehetőséget, de ár-érték arányban szuperklassz volt amit végül foglaltam. Egy finom utószülinapi vacsi - öreg 20 éves lettem az elmúlt hetekben... - után beborultunk az ágyba és aludtunk. Legalábbis Rékával mi ketten tuti, apa és Ian virrasztottak éjszaka, a szobában meleg volt, Ian szenvedett, amitől apa nem tudott aludni. 

Másnap 6:30-kor indulás, reggeli vásárlás, majd a jó kis hegyi utakon száguldottunk a helyszínre (mániám mindig pontosan érkezni, regisztráció előtt, de most kár volt sietni, bőven ráértünk volna). 
Aznapi bíróink, Török Zsolt és Király Olivér voltak. Olivértől mondhatni nem "féltem" hiszen Ő bírált már képességvizsgán, és nagyon pozitív élmény volt. Zsoltot ellenben nem ismertem, csak egy Országos Vizsla Klubos rendezvényen, az I. Irsa Vad Farm CACIT-on bírált. 
A szervező brigád szerencsésen egybeosztotta az "egyensapkás" Gundogs.hu teamet, úgyhogy a baráti társasággal tölthettem az egész versenyt. Talán így kevésbé izgultam, bár a feladatok első ránézésre nem okoztak nagy aggodalmat senkinek. Nagyon sokat jelentett pár ismerős arc, másról folytatott beszélgetések, és a biztató szavak. Annyira nem versenynek éreztem így semmit, magunkon kívül senkit nem akartam "legyőzni", az egyetlen cél a minősülés volt. Örültem minden sporttárs sikeres feladatának, és őszinte örömmel tudtam nézni inden szép munkát. Köszi skacok!

Iannak így is sikerült meglepnie.... sajnos most negatív irányban. Eddig amilyen szépen dolgozott, és én amilyen béna voltam, most fordult a szerepkör. Ian valamiért kitalálta, hogy megtorpan a víz előtt, és nem megy be a dummyért, ezt egy percig játszotta ( ami nekem felért 20 perccel) aztán mintha mi sem történt volna beúszott érte. És ezt minden feladatnál eljátszotta. Az a kutya, aki vágódik be a vízbe, és 12 hetes kora óta fél évet kb a vízparton tölt minden évben. Egyébként nem csak mi jártunk így, rengeteg kutya hasalt be ezen. Hát fura, rá kell gyúrnom, hogy idegen terepen is magabiztos legyen (a magabiztosság ugyebár nem az erősségünk). 
Szóval volt harc rendesen a részemről, és ha nem fordulunk meg párszor Csabánál, tuti első feladaton behasalok és feladom. Egyébként most is meglepően végig tudtam koncentrálni a feladatokra, és tudtam élvezni, főként azt a feladatot ahol nem volt víz...

Na de a feladatok:
Zsolt 1. feladata a következő volt: A víztől kb 30-40 m-re megálltunk, jelölés a vízre, majd miután visszahozta újabb dummy ugyanoda, walkup kb 20 m, majd kutya vissza a dummyért.
2. feladat, Zsolt: kettős jelölés ugyanoda kb 50 m-re az erdőben, két patakmedren át. 
3. feladat Olivér : kettős jelölés 90°-ban az erdőben
4. feladat: memory a vízre, walkup, jelölés, majd vissza a dombról a dummyért a vízbe. 

Mondanom sem kell, nem sok ponttal végeztünk, bár akkor ott, még nem tudtam semmit. Később kiderült, nem volt semmi sem annyira borzalmas mint hittem, minden feladatunk 10 pont felett volt (én azt hittem valahol 5 pont körül fogunk járni) 
Életünk első olyan hivatalos Working Testje lett ez, ahol sikerült végigennünk, és minősülnünk. A bénázás kicsit rontott az összképen, és a hangulatomon, de azért jól éreztem magam. 

Délután húgommal és Henivel együtt - illetve néha Danielával és Lilivel kibővülve - végignéztük az L osztályos kutyákat (ahol amúgy szintén volt kutya aki a vizes dolog miatt hasalt be). Imádtam a bírók mögött ülni, fotózni és figyelni kinél milyen hibát látok - és a végén Henivel kitárgyalni az egészet. 
Utolsó feladat után vacsi, majd eredményhirdetés és végül rohanás haza, hiszen másnap hajnali 3-kor indultunk Hortobágyra, a Kuvasz Világkupára. 

Sokat gondolkoztam azóta a pontokon és az egész versenyen....
A bíróknak 5* jár egyébként, nagyon segítőkészek voltak végig, maximálisan igyekeztek a lelkes kezdők kedvét nem elvenni. 
Valami mégis zavar legbelül... ha őszinte akarok lenni, és az ember azért ír blogot, hogy őszinte legyen, kicsit úgy érzem, mintha nem érdemeltük volna meg. Mármint Ian munkája kritikán aluli volt bizonyos téren, összehasonlítva bármelyik másik Working Testtel amin részt vettünk. Nem voltunk összehangolódva, nem tudom az éjszakai nemalvás, vagy mi kavarhatta meg a fejét. De valószínűleg csak én vagyok maximalista, és ez zavar az egészben. Nem tudom mi a rosszabb, úgy kiesni, hogy egy feladat kivételével minden 18+ pontos, vagy végigmenni 12-es átlagponttal. Ilyenkor jövök rá, hogy nekem nem arról szól, hogy nyerjek, hanem, hogy maxot nyújtsunk magunkhoz képest. A tőlünk telhető legjobbat mutassuk meg mindenkinek. De ez most így sikerült, legközelebb jobb lesz, ebben biztos vagyok!

Néhány kép az L osztályos kutyákról, tőlem: