Vadászhölgy konferencia Óbecse

 Mártival már tavaly is készültünk az évente Serbiában megrendezett Vadászhölgy konferenciára amit a Damsi Lovacki Klub (Ladies Hunting Club) szervez. Sajnos akkor Mártinak lejárt a személyije így lefújtuk a mókát - de idén meglepő módon semmi nem szabott gátat a programnak. 

Őszintén meg kell, hogy valljam, volt bennem kis kérdőjel a társasággal kapcsolatban. Sosem szerettem a sok nőből álló csoportokat (legyen szó osztályról, vagy baráti társaságról) és hát egy vadászhölgy konferencián igencsak női többségre lehetett számítani. 
Pénteken valamikor délután indultunk Gátérról - én előtte még találkoztam kedvenc szobatársammal, Annával és Angievel egy fini fagyira és kávéra Kecskeméten. 
Az utunk kellemes volt, a határnál nem kellett sokat várnunk, és gyorsan eltelt a 2 órás út. A gond Óbecsén kezdődött, rossz helyre mutatta Mártinak a telefon a szálláshelyet - így is késésben voltunk, nem meglepő módon - keringtünk egy sort, majd nagy nehezen megtaláltuk.... A szálláson egy csapat gimis volt - pár kiscsaj éppen csücsörítős, seggmeresztős képet csinált egymásról (nem kérdés, miért utálom a korombeli lányok zömét, ugye?) ők nem sok hasznunkra voltak, hogyan is tudunk becheckolni. Majd pár srác a segítségünkre sietett és hívták a recepcióst - recepció nem volt - aki közölte, hogy áááá kutya nem mehet be (pedig csak azért nem a többiekkel a kastélyban volt a szálláshelyünk) de úgy döntöttünk ezen nem problémázunk így is egy órás késésben vagyunk, csak gyorsan át akartunk öltözni a bálra....

A vendéglőt gyorsan megtaláltuk szerencsére, majd kis hezitálás után, vajon jó rendezvényen vagyunk-e, végül úgy döntöttünk, max beégünk kicsit. De szerencsére ez volt a Vadászhölgyek bálja, mi pedig elfoglalhattuk helyünket a magyar Dianák között. Aggodalmaim igen gyorsan elszálltak a társasággal kapcsolatban, ugyanis mindenki első pillanatban szimpatikus volt, nagy, őszinte mosollyal fogadtak minket. Nagyon jól éreztem magam, az aznap esti családias és felhőtlen hangulat kitartott egész hétvégén.

Egyébként 7 ország képviselte magát a rendezvényen, Horvátország, Szlovákia, Szlovénia, Szerbia, Magyarország, Bulgária, Egyiptom. 
Nem csak sokszínű volt nemzetek szempontjából az összejövetel - de korosztályokéban is, ugyanis Jocika néni is ott volt, aki Európa legidősebb aktívan is vadászó vadászhölgye, idén tölti a 90-et.
Régen nem értettem azokat akik ismerték őt, és úgy beszéltek Róla mint a világ legnagyobb csodájáról, csillogó szemmel és szeretettel. 
Nem kétség, már én is egy vagyok közöttük, akik nagy csodálattal mesélnek róla. Jocika néni amikor bemutatkoztam rögtön két puszit nyomott le nekem.... és egyszerűen csak úgy áradt belőle a szeretet - na meg az életerő! Esküszöm jobban bírta mint én az éjszakákon át tartó mulatozásokat, pálinkázást... Egyszóval örülök, hogy megismerhettem. 

A tombolahúzás végéig maradtunk (nyertemnyertem 2 ajándékot is - egy vödröt és egy sapit :-) ), a főnyereményt, egy 10 napos kanadai vízi-vad vadászatot az asztálunknál ülő Géza és Párja Gabi nyerték meg! Szívből örültem nekik (én fél pillanatig sem reménykedtem, hogy én nyerjem, hiszen nincs vadászengedélyem még) nagyon jó volt látni az arcukat. 

Az aznap reggeli 5 órás kelés kissé nagy fekete felhő volt fél 3-kor, ráadásul az elalvás se ment könnyen - így a másnap reggeli csörgés is nagyon nagyon fájt. 
Fürjezni indultunk, amit én egyébként nagyon vártam, hiszen itthon nem vadászható faj a fürj. Kíváncsi voltam a kutyám munkájára, a puskásokra, a többi kutyára.... 
Miután minden vadászó vendég megkapta a kölcsönfegyverét (a határokon annyira problémás fegyvert áthozni, hogy mindenki kölcsönkért egyet) felállt a hajtás. Klasszikus vonalhajtás volt, minden puskás mellé jutott egy kutyás is. Nem tudom jó volt-e, vagy hátrány. A fürjek nagyon sokáig lapulnak a fűben, simán elsétálhatsz mellette fél méterre, megbújva maradnak. Viszont egy egy lövés esetén a sok kutya csak hátráltatta egymást. Iant felváltva kerestettem a mezőn és tartottam lábnál. Az elején kissé meg volt zavarodva, hiszen a megszokott vadak szagát nem nagyon találta (fácán, nyúl nem sok volt a területen), de miután felrepült előtte egy fürj miközben lábnál volt rájött milyen szag is kellene, és utána a tőle megszokott stílusban tudott keresni. 
Kicsit nehéz volt a fácánozásokkor megszokott távolságon sokkal bentebb tartani - ott, ha hajtunk kb 30m-re szoktam engedni, néha picit több talán, míg most a 10-nagyon max 20m volt a táv.
Sajnos Iannak egyik nap se volt lehetősége elhozásra, de így is nagyon élveztük.

Fürjezés után fáradtan, és nagyon éhesen reggelizni mentünk, amit Sicara verseny követett. 
Ez egy szerbiában népszerű, lőkészséget igen csak fejlesztő "játék". 
15 és 30 m-re levernek egy egy oszlopot, ami egy felfordított L betűnek néz ki, erről egy lánc lóg le, aminek a végén egy tojástartó van. A tojástartó oldalra rögzítve amit egy madzaggal oldanak le. 3 lengésig kell eltalálni a tojást ahhoz, hogy bent maradj a versenyben. 
Igen izgalmas verseny volt, amit egy szemtelenül fiatal (igen igen én beszélek a 20 évemmel, de még hozzám képest is nagyon fiatal) szerb lány nyert meg nehéz küzdelemben. Volt ott minden, 1-1 lőszer, oldalról lőni, egyszerre engedett tojások, majd legvégül feldobott hüvely. Második az Egyiptomi Kennel Cub elnöke, Mohamed (róla később is szót ejtek még, de csak szépen sorjában), harmadik pedig Rita (akivel Gödöllőn együtt szoktunk vadászni! :-) ) 

Sicara

Ian velem, Mohamed Wyattel, Márti és Zoya

Sicara után számunkra egy közel 5 órás alvás következett - az eredeti programterv szerint balkán gerle vadászat, de a napraforgó az esős időknek köszönhetően még nem érett, így gerlét se sokat láttunk, csak a napon főni 2 gerléért nem lett volna érdemes. 
Alvásunkban egy kedves barátunk Silvana (Ian apukájának, Popsinak a gazdája) "zavart" meg, aki beugrott kicsit hozzánk ha már Szerbiában vagyunk.

Vacsora most egyik vadásztársunk, Tamás vendéglőjében telt, nagyszerű hangulatban. Tamburások szórakoztattak mindenkit, és mind a 7 ország kapott egy egy népdalt. 
Vacsi után Mártival "lecsaptunk" az egyiptomi Úrra, hiszen nagyon kíváncsiak voltunk ott milyen a kynológia. Nagyon kellemes csalódás volt, órákon át tudtunk volna beszélgetni. Meglepő volt, hogy ennyire elkötelezett és ennyire hisz még a duál vonalú kutyákban. Kissé magamra emlékeztet.... Egyébként 2010-ben jött az ötlet, hogy alapítson egy KC-t, és 2014 óta működik, ha jól emlékszem. 

Magyar Dianák

Aznap kicsit korábban feküdtünk, és fél órával később kezdődött csak a fürjezés, így kevésbé volt rossz felkelni. Mohamed velem jött, igyekeztem a lehető legjobb tudásom szerint elmagyarázni az itteni tradíciókat, melyik kutya munkájában mi a fontos stb. Ian aznap majdnem végig mezőzött, büszke voltam rá nagyon.

Ebéd, beszélgetés, 3x elbúcsúzás mindenkitől, majd hazafelé vettük az irányt.... Fáradtan, de boldogan. Emberileg nagyon sokat kaptam ettől a hétvégétől, sok puszi Sanja és Julcsi - no meg mindenki másnak - a szervezésért. Sok sok új barát, élmény, igazi, nagybetűs VADÁSZOK között. 

ui: időközben én is a Diana Vadászhölgy Klub tagja lettem, hétfőn első dolgom volt elküldeni a jelentkezésem.