Csütörtöki túlélőcsomag
Csütörtökön kicsit elegem volt a suliból, és az eredménytelenül eltöltött tanulós órákból... Végre csinálhattunk egy Ivettes-Jamies- Ingrides sétát, kicsit kikapcsolhattam.
Kerültünk egy nagyot, kimentünk Lukács parkba gyakorolni. Jó párszor le kellett fordulnom Ingriddel, ugyanis úgy gondolta, ha olyan szagot érez végigrángathat az utcán... Még jó, hogy van pórázfegyelem :)
A gyakorlás jól ment egyébként, jobban mint vártam. Ivettel felváltva megcsináltuk az E/2-es vizsgafeladatokat, és van még min finomítgatni, de egészen meg vagyok vele elégedve. Helyben maradásnál 1x kelt fel, nem volt vészes, azért hétvégén rágyúrunk... Csak egy dolgot nem kéne elfelejtenem: Ne legyek ideges... Szusza :-)
Tettünk még egy kört, majd visszatértünk újra végiggyakorolni. Nem sok mindenben volt változás, talán a behívásos rész szebb volt.
Jamievel is gyakoroltam kicsit. Szerintem vele most voltunk eddig a legjobbak, nagyon kis ügyike volt. Én is egyre magabiztosabb leszek, egyre jobban kitapasztalom mire mit reagál, egyre jobb az összhang. Vannak alakzatok amik szerintem már jól mennek, de az olyanoknál ahol oldalt cserélünk van még kicsi bizonytalanság, de mire odakerülünk megoldjuk, de gyakorolunk ezerrel, hiszen tudjátok, ilyen dolgokban maximalista vagyok. Az tuti, hogy kis kondit addig még kell szereznem, kb. 15 perc gyakorlás után nem tudtam Ivettnek egy értelmes mondatot elmondani úgy kapkodtam a levegőt... Egyébként Jamie... azt hiszem a lehető legjobb JH kutya aki a kezeim közé kerülhet. Áll mint a cövek, szépen mozog, jól irányítható, és nem parázik be, hogy nem Ivettel van, velem is jól működik. Külleméről, és jófejségéről még nem is beszéltem. Ivett jó munkát végzett vele, ezt többször megállapítottam már magamban. :)
Sokat agyaltam a tavalyi döntésemen, amikor abbahagytam a jh-t, miért is tettem így, és egy dologban még mindig biztos vagyok. Nem szeretnék annyira belefolyni továbbra sem a jh-s világba, klikkesedésekbe, de folytatom 18. szülinapomig, hogy utána ne legyen mit megbánnom. Én megmaradok olyan mint tavaly, ebből a világból kicsit outcasted. Tavaly év végén meglepően kedves emberekkel ismerkedtem meg, főként velük szeretném tölteni a kiállításokat. Egy dolgot megfogadtam, sosem fognak érdekelni annyira az eredmények, hogy elvegyék a kedvem. Minden kiállításról mosolyogva fogok hazajönni, és egy percet sem fogok foglalkozni azokkal akik csak ártani akarnak. Csak a barátok és a kutyák. Hiszen értük csinálom :)
Ivettéknél megnéztem Mazsolát, a kis mentvényt. Blogja is van a kis cukiságnak amit itt találtok: http://mazsola-mentveny.blogspot.hu/ Ő egyébként az a kis jó fej kutyus aki múltkor csatlakozott hozzánk. Srácok játszottak egy nagyot, Ingridet üldözte Jammi és Mazsi, aki annyira felpörgött, hogy elkezdte csipkedni Gridet, és ugatott. Nem volt abszolút zavaró, lányomat nem zavarta, amikor pedig Ivett úgy gondolta elég lesz csak egy "a-a" kellett, máris csóválva jött bocsánatot kérni. Tetszik a kislány nagyon :)
Ma pedig túlestünk a varratszedésen, azaz csinálhatunk bármit. Dokinéni megdicsérte, milyen jól viselkedett, és a sebét sem piszkálta (pedig volt, hogy leesett róla amíg mi suliban voltunk). Anyuval megbeszéltük, dokinéni marad :)
Rendelő előtt kicsit letiltogattam a cicákról, de azt hiszem erre még rá kell nézni párszor. De jól viselkedett, meg voltunk elégedve vele.
Fehova pedig jön, de nagyon, pár nap van csak hátra, és minden egyre szuperebb, minden kis bökkenőt sikerül megoldanunk. Már csak tanulnom kell mindent beleadva, hiszen ettől függ a kiállítási szezonom... az nem fenyeget, hogy kiállítást kell lemondanom miatta, hiszen megpróbálok mindent beleadni.... Azt hiszem, szerencsés vagyok, hogy Edina ennyire kiáll értünk, és támogat a tanulásba, és ezzel nagyon ösztönöz engem/minket.
Teendők kezdenek összeállni, vasárnap elkezdek pakolászni, már előre félek mit hagyok itthon.
Kerültünk egy nagyot, kimentünk Lukács parkba gyakorolni. Jó párszor le kellett fordulnom Ingriddel, ugyanis úgy gondolta, ha olyan szagot érez végigrángathat az utcán... Még jó, hogy van pórázfegyelem :)
A gyakorlás jól ment egyébként, jobban mint vártam. Ivettel felváltva megcsináltuk az E/2-es vizsgafeladatokat, és van még min finomítgatni, de egészen meg vagyok vele elégedve. Helyben maradásnál 1x kelt fel, nem volt vészes, azért hétvégén rágyúrunk... Csak egy dolgot nem kéne elfelejtenem: Ne legyek ideges... Szusza :-)
Tettünk még egy kört, majd visszatértünk újra végiggyakorolni. Nem sok mindenben volt változás, talán a behívásos rész szebb volt.
Jamievel is gyakoroltam kicsit. Szerintem vele most voltunk eddig a legjobbak, nagyon kis ügyike volt. Én is egyre magabiztosabb leszek, egyre jobban kitapasztalom mire mit reagál, egyre jobb az összhang. Vannak alakzatok amik szerintem már jól mennek, de az olyanoknál ahol oldalt cserélünk van még kicsi bizonytalanság, de mire odakerülünk megoldjuk, de gyakorolunk ezerrel, hiszen tudjátok, ilyen dolgokban maximalista vagyok. Az tuti, hogy kis kondit addig még kell szereznem, kb. 15 perc gyakorlás után nem tudtam Ivettnek egy értelmes mondatot elmondani úgy kapkodtam a levegőt... Egyébként Jamie... azt hiszem a lehető legjobb JH kutya aki a kezeim közé kerülhet. Áll mint a cövek, szépen mozog, jól irányítható, és nem parázik be, hogy nem Ivettel van, velem is jól működik. Külleméről, és jófejségéről még nem is beszéltem. Ivett jó munkát végzett vele, ezt többször megállapítottam már magamban. :)
Sokat agyaltam a tavalyi döntésemen, amikor abbahagytam a jh-t, miért is tettem így, és egy dologban még mindig biztos vagyok. Nem szeretnék annyira belefolyni továbbra sem a jh-s világba, klikkesedésekbe, de folytatom 18. szülinapomig, hogy utána ne legyen mit megbánnom. Én megmaradok olyan mint tavaly, ebből a világból kicsit outcasted. Tavaly év végén meglepően kedves emberekkel ismerkedtem meg, főként velük szeretném tölteni a kiállításokat. Egy dolgot megfogadtam, sosem fognak érdekelni annyira az eredmények, hogy elvegyék a kedvem. Minden kiállításról mosolyogva fogok hazajönni, és egy percet sem fogok foglalkozni azokkal akik csak ártani akarnak. Csak a barátok és a kutyák. Hiszen értük csinálom :)
Ivettéknél megnéztem Mazsolát, a kis mentvényt. Blogja is van a kis cukiságnak amit itt találtok: http://mazsola-mentveny.blogspot.hu/ Ő egyébként az a kis jó fej kutyus aki múltkor csatlakozott hozzánk. Srácok játszottak egy nagyot, Ingridet üldözte Jammi és Mazsi, aki annyira felpörgött, hogy elkezdte csipkedni Gridet, és ugatott. Nem volt abszolút zavaró, lányomat nem zavarta, amikor pedig Ivett úgy gondolta elég lesz csak egy "a-a" kellett, máris csóválva jött bocsánatot kérni. Tetszik a kislány nagyon :)
 |
| Mazsola Fotó: Ivett |
Ma pedig túlestünk a varratszedésen, azaz csinálhatunk bármit. Dokinéni megdicsérte, milyen jól viselkedett, és a sebét sem piszkálta (pedig volt, hogy leesett róla amíg mi suliban voltunk). Anyuval megbeszéltük, dokinéni marad :)
Rendelő előtt kicsit letiltogattam a cicákról, de azt hiszem erre még rá kell nézni párszor. De jól viselkedett, meg voltunk elégedve vele.
Fehova pedig jön, de nagyon, pár nap van csak hátra, és minden egyre szuperebb, minden kis bökkenőt sikerül megoldanunk. Már csak tanulnom kell mindent beleadva, hiszen ettől függ a kiállítási szezonom... az nem fenyeget, hogy kiállítást kell lemondanom miatta, hiszen megpróbálok mindent beleadni.... Azt hiszem, szerencsés vagyok, hogy Edina ennyire kiáll értünk, és támogat a tanulásba, és ezzel nagyon ösztönöz engem/minket.
Teendők kezdenek összeállni, vasárnap elkezdek pakolászni, már előre félek mit hagyok itthon.
Megjegyzések