D.I.Y

D.I.Y vagyis Do it yourself... A "városunk" (vagyis nagy falunk) kutyáinak jelmondata lehetne ez...

Ma reggel indulni készültem a boltba, kutyára retripóráz, táska, és mehetünk is. A szomszéd utcában van a bolt, szóval gondoltam a póráz díszként lesz Ingriden. Csendben megjegyzem, hogy póráz nélkül szebben sétál Ingrid, mint pórázon.) Mivel jó vékony a póráz csak még egyszer körbetekertem a nyakán, és a kis karikába dugtam.

A saroknál viszont füstbe ment terv, kijött a drága amstaf-agár szerűség, és igen félelmetes látványt nyújtva elkezdett morogni.

Rá sem nézek, Ingridről letekerem a pórázt, és előre engedem, hogy közte és a kutya között legyek.

Nem lett belőle konfliktus, hála istennek. Pár perc múlva egy házból kijön a pincher, élesen ugatva, és kapdos a lábunk felé. Már megszoktam a kutyát, elég ránézni, és visszafogja egy kicsit magát, de utána újrakezdi.

Megérkeztünk a bolthoz, gyors vásároltam, addig Ingrid szépen várt rám kint.

Másik úton mentünk hazafelé.

Egy szintén önsétáltató kutyus, valami puli szerűség tűnt fel, csak úgy simán nekirontva Ingridnek. Persze enyém sem hagyta magát, ugatott, de támadás helyett inkább elugrott a kutya elől. Kezemből a szatyrot leraktam, és a pulit szépen elkaptam a grabancánál, és egy mozdulattal a földhöz szorítottam. Hirtelen ez jutott eszembe, és tudjátok, ilyenkor dolgozik az emberben az adrenalin. na, miután 2 percig fekve volt az oldalán, kissé csökkent az egoja, Ingrid szépen leült mellém, és figyelte a kutyát. Nem kellett sok a kutyának, amikor elengedtem, sprintelt el.

nem értem ezeket az embereket akik csak így hagyják a kutyáikat elkóborolni...

aztán nosztalgiáztam kicsit, a soltvadkerti város honlapját böngésztem, és mikre leltem: életemben először láttam agility bemutatót:

Erika és Berry

nem ismer magára valaki? :D