Kifáradva

Ma 2-kor indultam csajommal erdőzni.
Megyünk befelé, és láss csodát!!! Egy magyar agaras jött szembe. A gazdi kocsival, mögötte a kutya. Ingrid úgy oda akart menni, de nem engedtem oda, mert nem tudtam milyen vérmérsékletű. Jobb esetben nem kapnak össze, jót jétszanak. Ha viszont rossz vérmérsékletű, nemtudjuk szétszedni őket a puszta közepén, főleg hogy a gazdi kocsiban ül. Jó kis technika.
Kitaláltam, hogy tartalmasan fogjuk tölteni az időt. Engedelmességiztem vele, tök büszke vagyok rá!
Utána dd-ztünk, videóztam is, csak azt a vidit letöröltem véletlen. kifeküdtem egy betongurigára, és bámultam az eget.

Aztán rájöttem, hogy a betonguriga pont jó asztalnak, mármint agility aksinak. Sikerült is megtanítani neki, simán lefekszik, és néz rám, hogy mehessen. imádom!
elment a bozótosba, mire hallom hogy jelez. Kiront előttem 30-m-re egy őz, majd 10-20 méterre mögötte Ingrid, sprintelve. Mire kameráztam volna eltűntek. -nemsokára megjelent Ebem hullafáradtan, de vigyorogva. Utána újra vidiztem.itt az eredmény:



hazafelé megfogadtam, hogy beszerzek egy noteszt, és egy madárhatározót, és le fogom jegyezni a madarakat amiket látok.

Végig póráz nélkül jött a csaj, még a rendes úton is.
Kicsit gondolkoztam hazafelé, hogy jót tesz-e neki ez a sok séta. De úgy vagyok vele, hogy kb. 20m-ert megyünk betonon, a többi földes út. Az meg csak nem terheli le az izületeit.
Az orra egyre jobban van, már nem csunya, kezd begyógyulni.
Még délelőtt átmentem szomszédba fényképezni a kiskutyát.
pár fotó: (klikk a képre nagyobb képért)