Ivartalanítás - az akció
Már három óra után odaértünk a rendelő elé, elvittem egy körre Gridet, de nem pisilt. A járdán volt egy kajás tál, csináltunk egy kis letiltást, majd hamarosan jöttek Annáék is.
Előkészített mindent a műtéthez (mint később megtudtam petefészek és méheltávolítás is megvolt [mentségemre szóljon, azért nem tudtam mert annak örültem hogy éppen a nevemet nem felejtettem el]), mehet a bódítás... cuki volt ahogy összerogyott, majd mehet a műtőasztalra.
Úgy döntöttem, mindenképpen megvárom a rendelőben az egészet, kicsit küszködtem a könnyeimmel, főleg amikor megláttam amint ott fekszik elterülve. Tudtam én, hogy lesznek itt problémák...
Elsőként öklendezett (pedig hétfő este kapott utoljára kaját) majd nem akart elaludni. Kétséges volt, hogy egyáltalán felnyitják-e. Fél órán át szenvedtek vele, biciklizett, nyeldesett, nyelvét mozgatta.
Végig stabil volt az állapota, ez megnyugtatott kicsit. De ha szuris altatást kapott volna akkor sajnos nem biztos, hogy felkel.
Megkezdődött a műtét, elvileg minden jól ment, és olvasgattam, bár nem nagyon tudtam odafigyelni. Egyszer csak megjöttek Ivették, kis fáziskéséssel felismertem őt és Jammit :-D
Jól elnevetgéltünk, elbeszélgettünk, legalább elterelték a figyelmem. Anna néha közben kommentált, például azt, hogy lánykámnak több mint egy centi vastag hájréteg van a hasán... pedig totál anorex most... Vagy mégse?
Aztán rip-rop elrepült az idő, már mehettem is be keltegetni. Sajnos ment egy kicsi víz a tüdejére, azt kihányta. Akkor kicsit megijedtem, de láttam, jó kezekben van a lányom.
Átmentün kegy kis gyengélkedő szobába, ahol Gridi ébredezhetett. Ide oda fordult, biciklizett, majd csóvált :) Aztán elkezdte nyitogatni rendesen a szemét, pislogott, végül pedig elkezdte mozgatni a fejét. Jamivel jó párszor összeszagoltak, nagyon tündériek voltak, illetve elkezdett nekem pacsit osztogatni. Aztán már fel tudta emelni a fejét, felült, majd fel is állt. Remegett, fázott, kocogtak a fogai, ezen jót mosolyogtunk. Elég hosszú ideig ébredezett, de azért sikerült.
Megvártuk amíg teljesen okés lesz, körbeszaglászta a rendelőt, majd saját lábán ment ki a rendelőből :)
Belső szervei okésak voltak, látszik rajta a kor, de semmi daganat, semmi komolyabb dolog.
Köszönjük szépen Dr. Tóth Annának hogy ilyen szakszerű volt, és hogy sikerült legyőznöm az egyik legnagyobb félelmemet, az ivartalanítást. Rettentően féltem a műtéttől, hogy nem ébred fel. De nem gondoltam erre, csak imádkoztam, és elképzeltem ahogy felkel majd és csóvál, és így is lett.
Ahogy Ivett mondta, Anna is olyan állatorvos amilyen én is szeretnék lenni. Akinek fontos az, hogy az állatok jól érezzék magukat, aki személyes kapcsolatot épít ki velük. Legalábbis, nekem ez jött le abból, amit itt láttam.
Szobámban van megterítve Ingridnek, hogy Bogyó ne babrálja őt. Csoda ez, hiszen nálunk már az is elképzelhetetlen, hogy a garázsban legyenek a kutyák... :)
Kétszer ment ki pisilni, nagy farokcsóválás közepette szaglászott az udvarban, de azért szépen óvatosan sétafikált.
Éjszakánk elég rossz volt... Nem sokat aludtunk, fáj szerintem a sebe, és még a gallérja is zavarta.
Reggel kimentünk, én kicsit rendbe szedtem az udvart, ő pedig bóklászott. Egyszer meglátott valamit, még futni is tudott, még ha csak egy kicsit is. Volt egy kis széklete is, illetve hányt kétszer.
Délelőtt levettem róla a gallért, tudtam rá figyelni, így neki is kicsit jobb volt. Egész nap nem evett semmit, lázas is volt... A csóva azért megvolt. :)
Öreganyós most... ijesztő ahogy viselkedik, sosem szeretném, hogy megöregedjen, és ilyen kis döcögős, óvatos legyen... Túlságosan emlékeztet Ginusra, ő évekig ilyen volt. De tudom, hamarosan visszatér az én hiperaktív öreglányom :)
Előkészített mindent a műtéthez (mint később megtudtam petefészek és méheltávolítás is megvolt [mentségemre szóljon, azért nem tudtam mert annak örültem hogy éppen a nevemet nem felejtettem el]), mehet a bódítás... cuki volt ahogy összerogyott, majd mehet a műtőasztalra.
Úgy döntöttem, mindenképpen megvárom a rendelőben az egészet, kicsit küszködtem a könnyeimmel, főleg amikor megláttam amint ott fekszik elterülve. Tudtam én, hogy lesznek itt problémák...
Elsőként öklendezett (pedig hétfő este kapott utoljára kaját) majd nem akart elaludni. Kétséges volt, hogy egyáltalán felnyitják-e. Fél órán át szenvedtek vele, biciklizett, nyeldesett, nyelvét mozgatta.
Végig stabil volt az állapota, ez megnyugtatott kicsit. De ha szuris altatást kapott volna akkor sajnos nem biztos, hogy felkel.
Megkezdődött a műtét, elvileg minden jól ment, és olvasgattam, bár nem nagyon tudtam odafigyelni. Egyszer csak megjöttek Ivették, kis fáziskéséssel felismertem őt és Jammit :-D
Jól elnevetgéltünk, elbeszélgettünk, legalább elterelték a figyelmem. Anna néha közben kommentált, például azt, hogy lánykámnak több mint egy centi vastag hájréteg van a hasán... pedig totál anorex most... Vagy mégse?
Aztán rip-rop elrepült az idő, már mehettem is be keltegetni. Sajnos ment egy kicsi víz a tüdejére, azt kihányta. Akkor kicsit megijedtem, de láttam, jó kezekben van a lányom.
Átmentün kegy kis gyengélkedő szobába, ahol Gridi ébredezhetett. Ide oda fordult, biciklizett, majd csóvált :) Aztán elkezdte nyitogatni rendesen a szemét, pislogott, végül pedig elkezdte mozgatni a fejét. Jamivel jó párszor összeszagoltak, nagyon tündériek voltak, illetve elkezdett nekem pacsit osztogatni. Aztán már fel tudta emelni a fejét, felült, majd fel is állt. Remegett, fázott, kocogtak a fogai, ezen jót mosolyogtunk. Elég hosszú ideig ébredezett, de azért sikerült.
Megvártuk amíg teljesen okés lesz, körbeszaglászta a rendelőt, majd saját lábán ment ki a rendelőből :)
Belső szervei okésak voltak, látszik rajta a kor, de semmi daganat, semmi komolyabb dolog.
 |
| ébredezés |
Köszönjük szépen Dr. Tóth Annának hogy ilyen szakszerű volt, és hogy sikerült legyőznöm az egyik legnagyobb félelmemet, az ivartalanítást. Rettentően féltem a műtéttől, hogy nem ébred fel. De nem gondoltam erre, csak imádkoztam, és elképzeltem ahogy felkel majd és csóvál, és így is lett.
Ahogy Ivett mondta, Anna is olyan állatorvos amilyen én is szeretnék lenni. Akinek fontos az, hogy az állatok jól érezzék magukat, aki személyes kapcsolatot épít ki velük. Legalábbis, nekem ez jött le abból, amit itt láttam.
Szobámban van megterítve Ingridnek, hogy Bogyó ne babrálja őt. Csoda ez, hiszen nálunk már az is elképzelhetetlen, hogy a garázsban legyenek a kutyák... :)
Kétszer ment ki pisilni, nagy farokcsóválás közepette szaglászott az udvarban, de azért szépen óvatosan sétafikált.
Éjszakánk elég rossz volt... Nem sokat aludtunk, fáj szerintem a sebe, és még a gallérja is zavarta.
Reggel kimentünk, én kicsit rendbe szedtem az udvart, ő pedig bóklászott. Egyszer meglátott valamit, még futni is tudott, még ha csak egy kicsit is. Volt egy kis széklete is, illetve hányt kétszer.
Délelőtt levettem róla a gallért, tudtam rá figyelni, így neki is kicsit jobb volt. Egész nap nem evett semmit, lázas is volt... A csóva azért megvolt. :)
Öreganyós most... ijesztő ahogy viselkedik, sosem szeretném, hogy megöregedjen, és ilyen kis döcögős, óvatos legyen... Túlságosan emlékeztet Ginusra, ő évekig ilyen volt. De tudom, hamarosan visszatér az én hiperaktív öreglányom :)
Megjegyzések