Kutyaovi - 2013.06.09.
Eljött a nagy nap.... Ian oltásai megvoltak, azaz, mehettünk akárhová, sétálni, sőt, akár oviba is. Első sétánk egyenesen ide vezetett, ha lehet így fogalmazni. Nagyon kíváncsi voltam hogyan fog viselkedni ennyi kutya, kicsik, és nagyok közt.
Reggel kajcsiaprítás, készülődés.... Jaj, hogy hiányzott ez nekem! Az egyetlen dolog ami már nem tetszett annyira, hogy nem találtam meg a jutifalattartót..... esélyes, hogy újat kell vennem.
Ingrid most itthon maradt. Ivettnek terepfoglalkozás volt a csoportjukkal, így nem tudtam volna hová rakni Ingridet, kikötve meg végighisztizte volna az egész ovit.... Katasztrófa lett volna.Így ő most kimaradt a buliból. Plusz jó is, ha kicsit hozzám is kötődik a manóka, nem csak hozzá.
Próbáltam kicsit pisiltetni a fiúkát, de nem nagyon jött össze neki, egyedüli érdemleges dolog az volt, hogy elhúzott mellettünk egy traktor, ő pedig mint a világ legtermészetesebb dolga nézett utána. Aztán a kocsiban meg szagoltuk a Pukimanó dolgait.. nem tudom mit zabált össze, de eléggé kellemetlen volt.... :)
Nem hányt be, nem volt vele semmi gond, hála istennek.
Sulin rögtön Balambérékkal találkoztunk, nagyon furcsa, hogy ők már klubbra járnak.... nem tudom, mikor lesz esélyem Ingriddel megcsinálni a középfokot, pedig nagyon ránk férne.... No mindegy, majd valamikor.
Kicsi Iant el is engedtem, összeismerkedett Papuccsal is, nagyon édes volt, farka fent, csóvált, érdeklődő volt. Nem volt túl nyomulós szerintem, szépen finoman ment haverkodni.
Mikor elkezdődött a klub fogtam a kis reggelimet és a fényképezőgépem, és lementünk a partra. Igyekeztem Iant megbarátkoztatni a vízzel, bár tudtam, hogy ehhez több kutyus is kéne. Úgyhogy csak ültem a parton, játszottam vele, és bátorítottam amikor belement picit. Egyre bátrabban totyogott a sárban, lefetyelt a vízből, hínárokat halászott ki. No, majd itthon a barátságos Vadkerti tó vizében megtanul úszni. Nagyon kis idilli hangulat volt ott lent, kutyám első szóra repül hozzám, igyekszik mellettem maradni, de nem az a seggedben vagyok típussal. Hanem az a pont jó, amilyennek lennie kell, persze, ez még nagyon sokat fog változni.. :)
Jól elvoltunk fél 9-ig, akkor visszabattyogtunk, hamarosan Évi is megérkezett, és szépen elbeszélgettük az időt oviig. Elkezdtek szállingózni az ovisok, volt kicsi is, nagy is, méret és kor szempontjából mindent lehetett találni.
Felmentünk a pályára, elengedtük a kis vandálokat. ian nem nagyon szeppent meg senkitől, még a nagy bernáthegyivel is egészen jól elvoltak, mondjuk vele szemben volt egy kis bizonytalansága, de ott sem volt semmi félelem, elrohanás, visítás. Kettébontották a csoportot, mert kb. 20-an gyűltünk össze. Mi Panka csoportjába, a kisebbekhez kerültünk, korunk miatt. Bevallom kicsit féltem, hogy a kis yorkival és a törpeuszival nem lesz-e durva, vagy domináns Ian.... De ismét dagadhatott a mellem, nagyon ügyesen viselkedett, szépen finoman ismerkedett. Nagyon melege lett, így alig lehetett előkaparni az árnyékból. A másik csoport csinált pár szocializációs szitut, bicikli, duda, csipogós játék. A csoportunkból a legtöbb kutya kicsit bizonytalanul állt a kerítéstől 10 m-re.... Ian pedig a kerítés tövében, a lehető legközelebb aludt, nagy ritkán felnézett, csóválta a farkát, majd visszaaludt. Behívás nála még elég mókás volt, a legtöbb esetben sokszor leragadt más kutyáknál, vagy elment bandázni. De még megbocsátható neki, elég hamar raktam ilyen környezetbe úgymond, behívást nem is nagyon gyakoroltuk... No, majd a mezőn szépen megtanulja :)
Együtt szlalomozós játékot most feldobtuk azzal, hogy kezünkben egy szatyor volt, ami csörgött, zörgött, zavaró volt. Ian, bár furi volt neki a pórázos lét egész ügyes volt.
Sikeresen vettük az aratós játékot is, egy kivételével az összeset egyszerre borítottuk, de az utolsóval meggyűlt a gondunk, ott inkább ment volna bulizni, no meg az árnyékba.
Az utolsó negyedórát végig aludta az árnyékban, aztán rohantunk is le a tóhoz kicsit pancsolni. Érdeklődve nézte, hogy mi a fenét csinálnak azok a lüke kutyák a vízben. Visszamentünk az oktatókhoz, mert szerettem volna Kittunak is, és Gabinak is jobban megmutogatni a kistököst. Nagyon jó kis árnyékos pados hely lett kialakítva, nagyon jó volt ott ücsörögni kicsit. Iant kicsit megdögönyözték, Éviék, aztán jöttünk is haza.
Nagyon jó délelőttöt töltöttünk kint, nagyon hiányzott már a sulizás. Sajnos nem nagyon tudom mikor tudunk menni legközelebb, de remélem hamarosan.... :) nagyon meg vagyok elégedve vele, hirtelen ennyi inger, ennyi új dolog, és egy rossz szavam sem lehet rá.... talán már most kegyetlenül elfogult vagyok.... de hát, ki ne lenne egy ennyire cuki pasival? ♥
Hazafelé az utat végigaludta, itthon pedig az überédes alvási pózait mutatta be....
Reggel kajcsiaprítás, készülődés.... Jaj, hogy hiányzott ez nekem! Az egyetlen dolog ami már nem tetszett annyira, hogy nem találtam meg a jutifalattartót..... esélyes, hogy újat kell vennem.
Ingrid most itthon maradt. Ivettnek terepfoglalkozás volt a csoportjukkal, így nem tudtam volna hová rakni Ingridet, kikötve meg végighisztizte volna az egész ovit.... Katasztrófa lett volna.Így ő most kimaradt a buliból. Plusz jó is, ha kicsit hozzám is kötődik a manóka, nem csak hozzá.
Próbáltam kicsit pisiltetni a fiúkát, de nem nagyon jött össze neki, egyedüli érdemleges dolog az volt, hogy elhúzott mellettünk egy traktor, ő pedig mint a világ legtermészetesebb dolga nézett utána. Aztán a kocsiban meg szagoltuk a Pukimanó dolgait.. nem tudom mit zabált össze, de eléggé kellemetlen volt.... :)
Nem hányt be, nem volt vele semmi gond, hála istennek.
Sulin rögtön Balambérékkal találkoztunk, nagyon furcsa, hogy ők már klubbra járnak.... nem tudom, mikor lesz esélyem Ingriddel megcsinálni a középfokot, pedig nagyon ránk férne.... No mindegy, majd valamikor.
Kicsi Iant el is engedtem, összeismerkedett Papuccsal is, nagyon édes volt, farka fent, csóvált, érdeklődő volt. Nem volt túl nyomulós szerintem, szépen finoman ment haverkodni.
Mikor elkezdődött a klub fogtam a kis reggelimet és a fényképezőgépem, és lementünk a partra. Igyekeztem Iant megbarátkoztatni a vízzel, bár tudtam, hogy ehhez több kutyus is kéne. Úgyhogy csak ültem a parton, játszottam vele, és bátorítottam amikor belement picit. Egyre bátrabban totyogott a sárban, lefetyelt a vízből, hínárokat halászott ki. No, majd itthon a barátságos Vadkerti tó vizében megtanul úszni. Nagyon kis idilli hangulat volt ott lent, kutyám első szóra repül hozzám, igyekszik mellettem maradni, de nem az a seggedben vagyok típussal. Hanem az a pont jó, amilyennek lennie kell, persze, ez még nagyon sokat fog változni.. :)
Jól elvoltunk fél 9-ig, akkor visszabattyogtunk, hamarosan Évi is megérkezett, és szépen elbeszélgettük az időt oviig. Elkezdtek szállingózni az ovisok, volt kicsi is, nagy is, méret és kor szempontjából mindent lehetett találni.
Felmentünk a pályára, elengedtük a kis vandálokat. ian nem nagyon szeppent meg senkitől, még a nagy bernáthegyivel is egészen jól elvoltak, mondjuk vele szemben volt egy kis bizonytalansága, de ott sem volt semmi félelem, elrohanás, visítás. Kettébontották a csoportot, mert kb. 20-an gyűltünk össze. Mi Panka csoportjába, a kisebbekhez kerültünk, korunk miatt. Bevallom kicsit féltem, hogy a kis yorkival és a törpeuszival nem lesz-e durva, vagy domináns Ian.... De ismét dagadhatott a mellem, nagyon ügyesen viselkedett, szépen finoman ismerkedett. Nagyon melege lett, így alig lehetett előkaparni az árnyékból. A másik csoport csinált pár szocializációs szitut, bicikli, duda, csipogós játék. A csoportunkból a legtöbb kutya kicsit bizonytalanul állt a kerítéstől 10 m-re.... Ian pedig a kerítés tövében, a lehető legközelebb aludt, nagy ritkán felnézett, csóválta a farkát, majd visszaaludt. Behívás nála még elég mókás volt, a legtöbb esetben sokszor leragadt más kutyáknál, vagy elment bandázni. De még megbocsátható neki, elég hamar raktam ilyen környezetbe úgymond, behívást nem is nagyon gyakoroltuk... No, majd a mezőn szépen megtanulja :)
Együtt szlalomozós játékot most feldobtuk azzal, hogy kezünkben egy szatyor volt, ami csörgött, zörgött, zavaró volt. Ian, bár furi volt neki a pórázos lét egész ügyes volt.
Sikeresen vettük az aratós játékot is, egy kivételével az összeset egyszerre borítottuk, de az utolsóval meggyűlt a gondunk, ott inkább ment volna bulizni, no meg az árnyékba.
Az utolsó negyedórát végig aludta az árnyékban, aztán rohantunk is le a tóhoz kicsit pancsolni. Érdeklődve nézte, hogy mi a fenét csinálnak azok a lüke kutyák a vízben. Visszamentünk az oktatókhoz, mert szerettem volna Kittunak is, és Gabinak is jobban megmutogatni a kistököst. Nagyon jó kis árnyékos pados hely lett kialakítva, nagyon jó volt ott ücsörögni kicsit. Iant kicsit megdögönyözték, Éviék, aztán jöttünk is haza.
Hazafelé az utat végigaludta, itthon pedig az überédes alvási pózait mutatta be....
Megjegyzések