Egy tanítási nap a kutyámmal - Ingrid a Bibóban

Múlt hét szerdán angolon Paul tanárúrral a világnapokról beszélgettünk, és szóba került, hogy szombaton lesz az Állatok Világnapja. Ott, még óra közben kipattant az ötlet a fejemből, és rohantam le Igazgatónőhöz. Ő nagyon örült az ötletemnek, de továbbküldött Kissné Tanárnőhöz, aki a kémiát tanítja nekem, hogy az ötletemet Vele beszéljem meg, Ő felelős ezekért a programokért. Hála Istennek Igazgatónővel és a Tanárnővel is jó kapcsolatom van, tudják mindketten, hogy kutyázok, így egyszerűbb helyzetben voltam. Kis szervezkedés, intézkedés után engedélyezték az ötletem... Jó, már kíváncsiak vagytok mi is volt ez ugye?

Nem egyéb pattant ki akkor a fejemből angolon, mint hogy a napomat a kutyámmal együtt töltsem. Hétfőt tűztük ki az "Állatok Világnapja" megünneplésének, mert pénteken a "Mosolygás Világnapját" ünnepeltük, jártuk Kiskunhalast az Interact csoporttal pár órán, és mosolygós idézetes kis kártyákat osztogattunk hatalmas vigyorral az arcunkon. 

Hétfőn reggel kicsit késve ébredtem, kapkodva összepakoltam, majd Ivettéktől kölcsönkapott box-al felszerelmezve elindultam a hamarabbi buszhoz. Ez kicsit nagyobb, meg ha nem engednek fel, a következőre ha sikerül felszállni akkor sem kések. Hála istennek minden rendben volt, a box cipelésében pedig drága Peti osztálytársam segített, aki csak Gridi miatt kelt fel hamarabb... Gondolom jót akart mulatni a kutyás bénázásomon. Buszon minden ok volt, ügyesokos lány volt, nem félt felmenni sem. 

Ingrid kicsit furin jött be a suliba, fent amint meglátta, hogy az aula milyen mélyen van (1. emeleten vannak az osztálytermeink) rögtön a falhoz tapadt, és innentől egész nap a fal mentén kúszva közlekedett.... 

Az osztályteremben már vártak, Csonti és Gergő (akik már szerdán lestoppolták a kutyát, hogy ők németre Ingriddel akarnak menni) is a helyünkön ültek és vártak a kis szöszire, majd örömködtek egy sort. Ők azért nem a mintakuyát akartak, úgyhogy kérték, hogy németre azért pörgessem fle kicsit.... meg amúgy is, ugattatni tanítsam meg őket. Ingridet elengedtem, aki gyorsan feltalálta magát, minden új érkezőnek csóválva köszönt, illetve amikor a fiúknál a reggelik is előkerültek (fini rántotthusis szenya a menő most a suliban) gyönyörűen előadta a kunyerálást, persze, sikeresen. 

Első óránk kémia volt, a folyosókon mindenki meglepődött, és igazán csodás felfedezések születtek... Tudtátok, hogy ő egy kutya? 

Kémián első sorban ülök egyébként, mellettem Bogyógazdi, Andi, mellénk ült be Ingrid, kettőnk széke közé. Elsimizgettük órán, és mire észbe kaptam csengettek.... Szeretem én a kémiát, de ezek az emelt szintű órák nem röppennek csak úgy el.... Most végig tudtam figyelni, mindent értettem, aktív voltam. Gridi meg szépen ücsörgött mellettünk. Ezt a Tanárnő egy smiley-val (ami a kisötössel egyenértékű) jutalmazta, amit beválthattam én... Hihi :-)

Matek következett, ahol a Tanár úr 10 perc után vette észre, hogy mellettem és padtársam mellett egy kutya ücsörög. A táblánál is jártam, persze Ingrid jött velem ki, végig mellettem állt és úgy csinált mint aki érti... Haláli cuki volt. (legalább kettőnk helyett is értette a példát)

Az ominózus németóra következett számára, ahol a fiúk elmondása szerint végig póráz nélkül flangált, jól elvolt, bár végig keresett... Én a szemközti teremben körmöltem bőszen a feladatokat. Nagyon nehezek az angolórák, és nem vagyok a csoportban a legzsenibb, van mit fejlődnöm, így úgy gondoltam, itt jó lenne, ha 100%-ban tudnék figyelni, a stressz sem ragadna  a kutyámra, illetve nincs annyi hely, hogy kényelmesen elférjen. 

5 perccel hamarabb elkéredzkedtem, mert szünetben bemutatóztunk az aulában. Németen megkapta a kicsi lány, hogy az eddigi legtehetségesebb diákja volt a Tanárnőnek. 

A suliban Ingriden kívül még 2 kutya volt, egy Yorki, és egy Husky, Sayen. Ő gazdijával szánhúzós sportokat űznek, így ők nem tudták bemutatni ezeket, de mindenki kapott pár kérdést, amivel bemutattuk magunkat, kutyáinkat, illetve, hogy miket csinálunk. Ezt követően kezdődött a mi "csodás" dogdancing produkciónk. Gridi kicsit meg volt zavarodva, ekkora tömeggel sosem találkozott még, és a padló is csúszott.... Nem akart ugrani, és sok trükköt sem csinált meg... De csak végigtáncoltuk a zenét, és hát, hatalmas tapsot kaptunk!!!! Irtó jól esett, no meg az is, hogy a fél tanári kar gratulált, illetve a diákok közül is sokan. Videót sajnos nem tudok mutatni, zárt fb csoportban van. Gridi végig csóválta, nagyon boldog volt ismét. 

Tesin folytattuk, ahol Gridi végig velünk rohangált, majd egy dupla bioszfaktra feküdt be, amit végigaludt, össz-vissz 2x sétált egyet a teremben. Kaptunk egy kis 10 perces szünetet, levittem pisilni, megmozgatni, majd egy újabb biosz óra, OKTV -re készülős szakkör..... Itt sem volt rá semmi panasz.

Ingrid és az eukarióta egysejtűek esete

Őszintén szólva, mindenki rettentő kedves volt velünk, simizték sokan, aminek nagyon örült, a tanárok is egytől-egyig örültek neki, megsimogatták, és megdicsérték. Portás Néni is nagyon lelkesen köszönt el tőlünk, a buszozást félálomban töltötte, majd itthon kidőlt. 

Köszönöm szépen a lehetőséget az egész sulinak, hihetetlen élmény volt!!!!!!! Imádlak Bibó!!! :) Amikor suliválasztás előtt voltam Szegedre akartam menni, de mivel kutyám van, környékben kezdtem el keresgélni, és végül azért lett a Bibóból A Suli, mert rengeteg lehetőség van, rengeteg program, minden héten van valami. Olyan nincs, hogy úgy gyere a suliba be, hogy ne találj valami szokatlant. A legfontosabb azonban, hogy valamit csinálj te is. Kivedd a részed az "egyediségből", azaz valami sulin kívüli tevékenységet is csinálj. Így jutottam én el Lettországba, illetve egy csomó más plusz is jött az életembe. De nem gondoltam, hogy egy ilyen nagy élményben is részem lesz, hogy a kutyámmal együtt ülhetek végig egy tanítási napot....

Vigyázz Bibó, jövőre újra hódítunk! 

Végére pedig Ivett és Jamie blogjából hoznék egy kis szösszenetet, amit a "Kutya a munkahelyen" c. bejegyzésből másoltam ki, olvassátok el az egész bejegyzést, nagyon érdekes!

"A következő tanulmány szerzője Randolph Baker, aki a Virginiai Commonwealth Egyetem kutatóival egy amerikai cégnél végzett vizsgálata során kimutatta, hogy az állat jelenléte növeli az emberek munkahelyi elégedettségét. 75 embert figyeltek meg egy teljes hétig. 

A vizsgálat ideje alatt minden egyes nap 20-30 embernek engedték meg, hogy kutyát vigyenek magukkal munkahelyükre. A kutatók nyálmintákat vettek a munkanap folyamán, ezzel mérték a stresszhormonok szintjét, 3 csoportot hoztak létre: a kutyás és nem kutyás dolgozók, valamint azon dolgozók, akiknek van kutyájuk, de nem vihették be. Ezeket az eredményeket összehasonlították és vonták le a következtetéseket: 

Reggel semmilyen különbség nem mutatkozott a három csoport között, ám a nap folyamán megmutatkoztak az eltérések. Csökkent a stresszszint azoknál a dolgozóknál, akik magukkal vitték a kutyájukat, míg a "nemkutyás" és a "kutyátotthonhagyós" dolgozók esetében ez növekedett.

A stresszhormonszintben is jelentős különbség volt azokon a napokon, amikor a kutyák jelen voltak, illetve amikor nem. Az alkalmazottak általában véve elégedettebbek voltak munkájukkal, mint az átlag. A szakértők emellett azt tapasztalták, hogy kutyák jelenlétében nőtt a munkavállalók csapatmunkában való együttműködésének a mértéke, könnyebben ment a kommunikáció.

Miért is fontos a stressz csökkentése? A munkahelyi hatékonyság csökkenésére számos magyarázat létezik, ezek közül a stressz az egyik legfontosabb olyan tényező – a táppénzen töltött idő és a kiégés mellett –, amely nagymértékben rontja a vállalat eredményességét. Sajnos a stressz nem marad következmények nélkül, tartós stressznek kitéve nem csak a szervezet adrenalinszintje állandósul magas értékeken, hanem hosszútávon nő a betegségek kialakulásának kockázata is. Az ilyen jellegű tartós terhelés következtében előbb vagy utóbb a test és a lélek különböző tüneteket produkál: magas vérnyomás alakulhat ki, szív- és gyomorproblémák bukkanhatnak fel, s emellett még számos egyéb tünet jelentkezhet."

Ezt saját magam is alá tudom támasztani. Egész osztályban nem volt meg a hétfő reggeli nyomottság, szomorúság, hallgatagság, levertség, mindenki mosolygott, odahívták Ingridet, simizték, bohóckodtak vele. Tesin én magam is aktívabb voltam, hogy kutya volt velünk, és szerintem mások is. 

Másik oldalról is megértem, sokan nem koncentrálnának úgy, biosz fakton láttuk, fiúk kaptak az laklmon, hogy lehet valami másra figyelni, és nem az anyagra. 

Remélem vannak páran, akik suliból hazaérve legalább a lasztit eldobták a kutyának, megsimizték őket, vagy akár még sétálni is kivitték. Ha igen, ennek ez a nap volt az oka, akkor már nem volt hiába. 

osztálytársaktól kapott képek.
mindenki azt írta, feldobtuk a napját, kis színt vittek a kutyák a szürke napokba....