GRK Klubkiállítás, Komárom duoCACIB - 2013.10.18-20.
Csütörtökön első négy óra után hazarohantam a suliból, összeszedtem a cuccaimat, és málhás szamárként kirohantam Iannal a buszmegállóba. Volt nálam egy hátizsák, egy utazótáska, és egy fotóstáska, no meg Ian.... Szépen néztem ki, gondolhatjátok... :)
Kecskeméten át kellett szállnunk, a buszt éppen hogy csak elértem. Mind két buszsofőr rendes volt, az első még meg is simizte Ian babát, egy rossz szavam nem lehet rájuk.
Csongrádon kis keringés után megtaláltam a helyes utat, és az utcát is, ahol Kerti Borbála kozmetikája van. El vihettem volna sok helyre Iant, de szerettem volna ha a klubkiállításra Ian teljes pompájában jelenik meg, ehhez pedig a legjobb kozmetikusra volt szükségem. Bent három száradó gyönyörűség várt, Zazi, Life és Volvo.... Jaj, mennyire gyönyörűek egytől egyig :)
Megfürdettük Iant, majd rákentünk egy csomó-csomó csodaszert, némelyiket ismertem, snaciknál már láttam, de voltak újak is köztük. Ian ügyesen tűrte a fürdetést, majd a csapató sem okozott nagy traumát neki. Sokszor leakart ülni, de azért én büszke vagyok rá, a két órás procedúrát jól tűrte. Jót beszélgettünk Borcsival, miközben Ian szépült. A végén beállította nekem a pasikát... hát, hű.. elakadt a lélegzetem. Fantasztikusan nézett ki a gyerek. Hízott is a májam ám, büszke voltam a kiskrapekra. Egész végig, napok óta azt mondogattam, kapjuk meg a nagyon ígéretes címet, többi nem érdekel, hiszen szép kutyákkal leszünk együtt, nem szégyen ni 4-nek lenni.
Buszmegállóban beszélgettem Mártival telefonon kicsit, majd fagyoskodtunk a busz indulásáig. Buszon kisfiú eldőlt, végigaludta Kecskemétig az utat, ahol amikor leakartam szállni vele bepánikolt elég rendesen. De hála Juditéknak, akikkel egy tali volt megbeszélve akkorra, sikerült leszállni.
Beszélgettünk kicsit, megszeretgették Iant, aki dünnyögve örült nekik, majd apuval indultunk haza.
Fent a lakásban aludt nála Ian, gyorsan megvacsiztunk ,aztán bújtunk is ágyba, mindannyian hulla fáradtak voltunk (én hétköznaponta nagyon ritkán alszok 4-5 óránál többet a tanulás miatt, hiszen aki kutyázik, dolgozik, és még nem teljesen antiszociális emberektől elvonult életet él - ergó heti egyszer egy-egy órát a barátaival tölt - az nem sokat alszik, este tanul)
Másnap nem volt annyira vészes az ébresztő, és kényelmesen tudtam készülődni, újra megcsináltam Ian szőrét, amit totálisan elfeküdt.
Még TV-t is tudtam nézni, jézusom, nem is tudom mikor volt ilyen utoljára... Forró tea, TV, és ücsörgés a kanapén... csoda :)
Imréék kocsijába éppen hogy elfértünk, de megoldottuk. Frosty kicsit magára vette a dolgot, hogy a helyét egy kis vakarcs elfoglalta, de szépen lassan belenyugodott.
A GRK Klubkiállításnak a fehérvárcsurgói Károlyi kastély adott helyet, aminek nagyon örültem. Gyönyörű, hangulatos hely. Hiszen mi is adna jobb helyet egy ilyen kiállításnak? Ez volt a GRK (Golden Retriever Kör) első önálló kiállítása, és ilyen viszontagságok közepette (ami a MEOE-MESZ és az egyéb dolgokat illeti) összesen 85 golden retriever, egy nova scotia duck tolling retriever, és pár cheaspeake bay retriever jelent meg a kiállításon. Azt hiszem egy igen elismerésre méltó.
A nagy nevezési létszám leginkább szerintem az angol bírónőnek, Julie Seamonsnak köszönhető, aki közel 30 éve tenyészt golden retrievereket, a Messano kennel tulajdonosaként.
A nap összesen 4 kutyám volt felvezetni, elsőként Ian, majd Frosty, aztán Zara, aki egy kis német import baby szuka, és ha minden igaz, én fogom felvezetni, valamint Borcsinak Zazi felvezetésében segítettem be. Magyarán egy jó kis pörgős nap elé néztünk.
Iannal foglalkoztam a legtöbbet az elején, ugyanis rájöttünk Mártival mi is a gondja. Illetve Ő volt az, aki megfogalmazta azt, ami már bennem is körvonalazódott. Miszerint Ian "bedepizik" ha boxba teszem. Nem elfárad, egyszerűen elmegy a kedve. Szóval most no box, inkább megkérek valakit, hogy vigyázzon rá. És igaza lett.
Nem voltam ideges, úgy vágtam neki, csak a nagyon ígéretes legyen meg. Persze, titokban, legbelül nagyon nagyon reménykedtem. Ian végig jól működött, négy kölyök kan volt vele együtt, nem is akármilyen kutyák. De azt hiszem ez minden osztályra elmondható volt, nagyon színvonalas kutyákat láthattunk.
Bírálat közben semmit nem tudtam a Bírónő arcáról leolvasni, sem Mártiéról, aki titokban (hiszen nem tudta senki, hogy a kispasi az Ő kutyája is, nem lett volna etikus) izgulva szorgosan írta a bírálatunkat.
Nem izgultam egészen addig a pillanatig amíg nem állt be a bírónő középre a rozettával a kezében. Akkor kicsit összeszorult a torkom, és elkezdtem mondogatni magamban, hogy "jaj, Istenem, legyünk mi, légyszi, légyszi". Úgy tűnik ott fent meghallgatták ezt a kérésem, mert mrs Seamons megindult felénk (Orsi szája elkerekedik, szemei kiguvadnak) és átadja a rozettát. Hihetetlen érzés volt... Oké, puppy osztály, oké, négyen voltunk, oké, nem egy Crufts, sem egy angol klubkiállítás. És? Nekem ez is rengeteget jelent :)
Ian bírálata: "Like this puppy very much lovely head and kind expression. Very good length of neck and shoulder angulation, level topline, good bent of stifle. Enough bone and good feet. Good movement coming and going."
Volt egy kis szabadidőm, amikor sikerült a hatalmas vigyort letörölni a képemről. Nem a legjobb híreket kaptam, de muszáj volt összeszednem magam, és megpróbálni nem feszült lenni, nem akartam, hogy a kutyákra ráragadjon.
Frosty egész jól működött, büszke voltam rá nagyon, kikapta a kitűnőt, szuper bírálattal. (Külön örülök, hogy a végén a "Well handled" is ott volt. )
Kicsit magamhoz vettem Zarát, elvoltam vele, nem sokat gyakoroltunk, nem akartam nagyon lefárasztani. Tündéri kiscsaj, nagyon aranyos, kíváncsi vagyok mi lesz belőle :) Kis pörgettyű, ilyenkor látszik mennyire más vonal mint Ian.
Most láttam a bírónőn, hogy tetszett neki Zara, de nem reménykedtem semmiben, itt is nagynevű kutyákkal voltunk együtt. Hatan voltak összesen, újabb színvonalas osztály.
Kicsi Zarácska nagyon ígéretes 2. helyezést kapta, szintén gyönyörű bírálattal! Nagyon - nagyon örültem, végig profiként viselkedett Ő is. Élete első kiállítása, ráadásul engem sem ismert igazán, és még kicsike is volt (6 hónapos volt) de ennek ellenére, mintha sok-sok gyakorlás állt volna mögöttünk.
Már csak Zazi volt hátra, Borcsi Lifeot hozta a ringbe, illetve egyéni bírálatra is Ő vitte Zazit, velem nem igazán működött 100%osan, jobb volt így. Nagyon élveztem vele is dolgozni, gyönyörű kutya.
Fotózkodtunk kicsit, illetve készültünk a BIS programra. Vettem egy szupi dummys táskát, illetve egy GRK-s zöld baseball sapit. Sőt, a nevezéshez egy nyakba-akasztós GRK-s tartót kaptunk, amire a sípomat ráeszkábáltam.
Elsőként Junior Handling volt, sajnos csak egyedül voltam. Frosty ügyesen viselkedett, újabb ok, hogy büszke legyek rá.
Ezek után jött a puppy BIS, egy Evidog kutyával voltunk együtt, aki nagyon tetszett. Most láttam először Eva kutyáit, és hát totál szerelem :) Sok kutya aki képen tetszik élőben nem jön be, de neki élőben még szuperebbek a kutyái. Gyönyörű kisszuka volt, elfogadnám a kicsit :)
Ian Res. Puppy BIS lett! Márti itt végre leleplezhette magát, berohant, és együtt állítottuk a fiúkát. Jaj, ne tudjátok meg, hogy hízott a májam amikor megdicsérte a bírónő a kutyámat.
Végignéztük a BIS-t, Volvo munka BIS-t nyert, ami szokásomhoz híven ujjongtam egyet. Szeretem azt a kutyát :) Főként most, hogy ismerem, és kicsit kifaggattam Borcsit Róla.
Jöhetett egy naaaaagy nagy játék a BIS után a kutyáknak, sokan elengedtük a kutyákat, annyira jó volt látni ennyi goldent szabadon rohangászni minden gond nélkül.
Miután kikaptuk a papírokat, elbúcsúztunk Mártitól, meg mindenkitől, csináltam még pár fotót Ianről, aztán indultunk Komárnoba, a szállásunkra.
Lepakoltunk, aztán elmentünk keresni egy vendéglőt, így bukkantunk rá a Hubert Varga vadászétteremre, ahol a kutyáink egy szuper kis helyen pihizhettek amíg mi a szuper finom ételeikből ettünk. Aznap fácánlevest és fácánöntetes knédlit ettünk.... Életemben először ettem vadhúst, nagyon kellemes csalódás volt. Majd' kipukkadtam, no meg elálmosodtam. Elmentünk még sétálni egyet, találkoztunk más kutyásokkal is.
Másnap kicsit elaludtam, de sikerült időben összekészülnöm, Iannal hála istennek semmi gondom nem volt, Őt nem neveztem a CACIBokra. Miért? Mert minek? Puppy még, nem számít sehová, no meg szép lezárás volt ez a klubkiállítás.
Csak Frostym volt mind a két nap, ráértem, volt időm ismerősökkel beszélgetni.
Első dolgom egy kis kozmetika volt, Szilvi megkért, hogy River szőrét kicsit vagdossam le. Hű... hát nem egyszerű 10 perc alatt kozmetikázni, hát, olyan is lett... életembe nem kapkodtam még így, ennyi idő alatt nem igazán lehet megcsinálni egy kutyát.
Frosty ügyes volt ismét, négyen voltak, nagyon jót kapott Beke Judit bírónőtől.
Fagyoskodtunk egész nap, de legalább a kutyák jól működtek :) Nagyon jókat beszélgettem pár ismerőssel, csak úgy repült az idő.
Aminek nagyon örültem, hogy végre valahára sikerült találkozni Pócsi Vikivel és csodás kiskutyájával, Morgannal.
Morgan és Ian sorsa összefűződik, ezért nagyon örülök, hogy nagy tervezgetések után sikerült találkozni. Még amikor Ian tervbe sem volt (Lina alomból vártam kölyköt) kezdtünk el beszélgetni Vikivel. Egyikőnk sem bírta ki a nagy titkot magában tartani, miszerint kiskutya van tervben tavasszal. Beszélgetések egyre gyakoribbak lettek, minden apró tervet megosztottunk egymással. Persze nem volt minden hiper-szuper, problémák, de végül, minden a lehető legjobban sikerült. Kezdődhettek a babaképek küldözgetése, aztán a várakozás a 6 hetes korig, hogy melyik baba is lesz a miénk. Vikivel azóta is beszélünk nagyon gyakran, jó, hogy van akivel együtt tudok kiskutyázni. Hasonló korosztály, hasonló problémák.
Kifli, az oly' régen látott barátnőm is kilátogatott, végre tudtunk beszélgetni kicsit.... jajjj olyan régen találkoztunk, nagyon hiányzott már!!!!
Végre találkoztam Hanguval is, már elvonási tüneteink voltak. Nagyon hiányzott, bár rögtön elkezdtünk csipkelődni, mint két testvér. De egyébként ezt imádom benne. Sajnos aznap keveset tudtunk beszélgetni.
Junior Handlingben Frostyval indultam, szűkített a bírónő a legjobb 4 közé. Egész ügyes volt a fiúka. Megvártuk még a puppy BIS végét, közben kitörpesnaciztam magam, Dani Józsi kis gyönyörű ezüst-fekete snaciját megcsodáltam. Helyes baba!
Visszamentünk a szállásra, kicsit pihiztünk, aztán elmentünk egy nagy sétára bent a városban. Ian végig póráz nélkül jött, nagyon ügyes volt! Copyzta kicsit Frostyt ami hasznomra vállt, nem kószált össze vissza, szépen jött velünk, sípra tökéletesen behívható volt. (büszke-büszke)
Visszatértünk a kis vendéglőnkbe, szarvasragulevest ettünk, utána pedig egy pörköltet kértem, aminek a felét sem tudtam megenni, Ian kapta meg este a maradékot.
Másnap reggel kicsit hamarabb indultunk, Szilviékhez pakoltunk le, habár én nem sokat voltam a cuccainknál.
Frosty aznap resCACot kapott, négyes konkurenciában. (első egy Evidog kutya volt <3 :="" a="" alkalmam="" br="" ev="" i="" is="" kuty="" ltani="" n="" nagyon="" p="" r="" s="" sz="" szimpatikus="" t="" tetszenek...="" v="" val="" volt="">
Tibihez is elnéztem, kihozott pár kutyát. Megpuszilgattam Prettyt a kis kedvencemet, aki rögtön jött oda hozzám. Megismert? Talán :) Kint volt még Jessica is, aki egyszer járt nálunk gyakorlásnál, nagyon édes Ő is, csak picit félt.
Találkoztam Rékával is, Bakát hozták, a szuper kis tacsijukat. Irtó jófej kutya ő is. Á, egyszer tuti lesz egy tacsim :)
Ian totál elfáradt, alig élt. Hangával beszélgettünk kicsit, elsírtuk egymásnak (jó, azért nem szószerint) a problémáinkat, megállapítottuk, lúzerek vagyunk, nincs mentség.
Vikivel és Morgannal elmentünk egyet sétálni, csináltunk pár közös fotót, no meg egy Morgan beállítósat. Nagyon tetszik a fiúka!
BIS előtt elhagytam a pénztárcámat, na ott már nagyon elegem volt mindenből. Végül nagy kő esett le a szívemről amikor a hangosban bemondták, hogy megtalálták, menjek a kiállítási irodába. Tényleg loser vagyok.
Az év utolsó olyan junior handling versenye volt, ami pontot ér. Itt dőlt el ki milyen helyezést kap a pontversenyben. Én a harmadik helyen álltam, reménykedtem, sikerül megtartani. Helyezést nem értem el, aznap, de ez nem számított a végén, megőriztem a harmadik helyem. Főként az első két helyezettnél volt ennek nagy jelentősége, ez döntötte el ki mehet a Cruftsra.
Tehát az évi eredményeim alapján, az év 3. legjobb junior handlere lettem.
Kitörölhetem vele a seggem, mondta nekem valaki. Igaza van, de azért nekem mégis számít valamicskét. Amikor még bele sem kezdtem mindenbe csodálkozva néztem a képeket, mennyire jó lehet dobogósnak lenni. Emlékszem mennyire büszke voltam amikor egy pontot sikerült szereznem vásárhelyi kiállításon életemben először. Nem igazán hittek bennem, emlékszem anyu mondatára, miszerint én nem leszek sosem dobogós az évi pontversenyben.
De megcsináltam. Meglett a harmadik hely, és még ha kitörölhetem vele mindenem, akkor is számít. Utolsó évemben sikerült összehozni, ahhoz képest, hogy tavaly abba akartam hagyni, idén összejött. Rengeteg mindenkinek tartozom köszönettel ezért, főként Frittmann Ivettnek és Posa Edinának. Jamievel és Fruzsival szereztem pontokat amivel elértem ezt a helyet, köszönöm a lehetőséget nekik.
Jh után vettem egy zsák tápot Iannak, kipróbálunk egy új fajtát (persze Barking Headsel maximálisan meg vagyunk elégedve, de kíváncsi voltam a Platinum tápokra is) illetve magamnak egy jegeskávét vettem.
Hazafelé úton a kutyák aludtak, én is félálomban bámultam kifelé. Fárasztó hétvége volt, de megérte. Nagyon jól éreztem magam, kis apró problémák amik elrontottál a kedvem, de végül minden jól sült el.
Köszönöm Imrének és Melindának a lehetőséget!!!!! :)
Eredmények:
Tikotta Pole Position "IAN" (ICH Nunsbrook Peregrine Falcon x O'Whisperer from Flawless Carriens) nagyon ígéretes 1/4, Res.Puppy BIS
You Tube über den Wolken "Zara" nagyon ígéretes 2/6
Metaxa from Babelsbergi "Frosty" :
klubkiállítás: Kitűnő
CACIB 1. nap: nagyon jó
CACIB 2. nap: kitűnő 1. Res.CAC
Klubkiállítás Junior Handling 1. hely
Kecskeméten át kellett szállnunk, a buszt éppen hogy csak elértem. Mind két buszsofőr rendes volt, az első még meg is simizte Ian babát, egy rossz szavam nem lehet rájuk.
Csongrádon kis keringés után megtaláltam a helyes utat, és az utcát is, ahol Kerti Borbála kozmetikája van. El vihettem volna sok helyre Iant, de szerettem volna ha a klubkiállításra Ian teljes pompájában jelenik meg, ehhez pedig a legjobb kozmetikusra volt szükségem. Bent három száradó gyönyörűség várt, Zazi, Life és Volvo.... Jaj, mennyire gyönyörűek egytől egyig :)
Megfürdettük Iant, majd rákentünk egy csomó-csomó csodaszert, némelyiket ismertem, snaciknál már láttam, de voltak újak is köztük. Ian ügyesen tűrte a fürdetést, majd a csapató sem okozott nagy traumát neki. Sokszor leakart ülni, de azért én büszke vagyok rá, a két órás procedúrát jól tűrte. Jót beszélgettünk Borcsival, miközben Ian szépült. A végén beállította nekem a pasikát... hát, hű.. elakadt a lélegzetem. Fantasztikusan nézett ki a gyerek. Hízott is a májam ám, büszke voltam a kiskrapekra. Egész végig, napok óta azt mondogattam, kapjuk meg a nagyon ígéretes címet, többi nem érdekel, hiszen szép kutyákkal leszünk együtt, nem szégyen ni 4-nek lenni.
Buszmegállóban beszélgettem Mártival telefonon kicsit, majd fagyoskodtunk a busz indulásáig. Buszon kisfiú eldőlt, végigaludta Kecskemétig az utat, ahol amikor leakartam szállni vele bepánikolt elég rendesen. De hála Juditéknak, akikkel egy tali volt megbeszélve akkorra, sikerült leszállni.
Beszélgettünk kicsit, megszeretgették Iant, aki dünnyögve örült nekik, majd apuval indultunk haza.
Fent a lakásban aludt nála Ian, gyorsan megvacsiztunk ,aztán bújtunk is ágyba, mindannyian hulla fáradtak voltunk (én hétköznaponta nagyon ritkán alszok 4-5 óránál többet a tanulás miatt, hiszen aki kutyázik, dolgozik, és még nem teljesen antiszociális emberektől elvonult életet él - ergó heti egyszer egy-egy órát a barátaival tölt - az nem sokat alszik, este tanul)
Másnap nem volt annyira vészes az ébresztő, és kényelmesen tudtam készülődni, újra megcsináltam Ian szőrét, amit totálisan elfeküdt.
Még TV-t is tudtam nézni, jézusom, nem is tudom mikor volt ilyen utoljára... Forró tea, TV, és ücsörgés a kanapén... csoda :)
Imréék kocsijába éppen hogy elfértünk, de megoldottuk. Frosty kicsit magára vette a dolgot, hogy a helyét egy kis vakarcs elfoglalta, de szépen lassan belenyugodott.
A GRK Klubkiállításnak a fehérvárcsurgói Károlyi kastély adott helyet, aminek nagyon örültem. Gyönyörű, hangulatos hely. Hiszen mi is adna jobb helyet egy ilyen kiállításnak? Ez volt a GRK (Golden Retriever Kör) első önálló kiállítása, és ilyen viszontagságok közepette (ami a MEOE-MESZ és az egyéb dolgokat illeti) összesen 85 golden retriever, egy nova scotia duck tolling retriever, és pár cheaspeake bay retriever jelent meg a kiállításon. Azt hiszem egy igen elismerésre méltó.
A nagy nevezési létszám leginkább szerintem az angol bírónőnek, Julie Seamonsnak köszönhető, aki közel 30 éve tenyészt golden retrievereket, a Messano kennel tulajdonosaként.
A nap összesen 4 kutyám volt felvezetni, elsőként Ian, majd Frosty, aztán Zara, aki egy kis német import baby szuka, és ha minden igaz, én fogom felvezetni, valamint Borcsinak Zazi felvezetésében segítettem be. Magyarán egy jó kis pörgős nap elé néztünk.
Iannal foglalkoztam a legtöbbet az elején, ugyanis rájöttünk Mártival mi is a gondja. Illetve Ő volt az, aki megfogalmazta azt, ami már bennem is körvonalazódott. Miszerint Ian "bedepizik" ha boxba teszem. Nem elfárad, egyszerűen elmegy a kedve. Szóval most no box, inkább megkérek valakit, hogy vigyázzon rá. És igaza lett.
Nem voltam ideges, úgy vágtam neki, csak a nagyon ígéretes legyen meg. Persze, titokban, legbelül nagyon nagyon reménykedtem. Ian végig jól működött, négy kölyök kan volt vele együtt, nem is akármilyen kutyák. De azt hiszem ez minden osztályra elmondható volt, nagyon színvonalas kutyákat láthattunk.
Bírálat közben semmit nem tudtam a Bírónő arcáról leolvasni, sem Mártiéról, aki titokban (hiszen nem tudta senki, hogy a kispasi az Ő kutyája is, nem lett volna etikus) izgulva szorgosan írta a bírálatunkat.
Nem izgultam egészen addig a pillanatig amíg nem állt be a bírónő középre a rozettával a kezében. Akkor kicsit összeszorult a torkom, és elkezdtem mondogatni magamban, hogy "jaj, Istenem, legyünk mi, légyszi, légyszi". Úgy tűnik ott fent meghallgatták ezt a kérésem, mert mrs Seamons megindult felénk (Orsi szája elkerekedik, szemei kiguvadnak) és átadja a rozettát. Hihetetlen érzés volt... Oké, puppy osztály, oké, négyen voltunk, oké, nem egy Crufts, sem egy angol klubkiállítás. És? Nekem ez is rengeteget jelent :)
Ian bírálata: "Like this puppy very much lovely head and kind expression. Very good length of neck and shoulder angulation, level topline, good bent of stifle. Enough bone and good feet. Good movement coming and going."
 |
| fotó: mr. Seamons |
Volt egy kis szabadidőm, amikor sikerült a hatalmas vigyort letörölni a képemről. Nem a legjobb híreket kaptam, de muszáj volt összeszednem magam, és megpróbálni nem feszült lenni, nem akartam, hogy a kutyákra ráragadjon.
Frosty egész jól működött, büszke voltam rá nagyon, kikapta a kitűnőt, szuper bírálattal. (Külön örülök, hogy a végén a "Well handled" is ott volt. )
Kicsit magamhoz vettem Zarát, elvoltam vele, nem sokat gyakoroltunk, nem akartam nagyon lefárasztani. Tündéri kiscsaj, nagyon aranyos, kíváncsi vagyok mi lesz belőle :) Kis pörgettyű, ilyenkor látszik mennyire más vonal mint Ian.
Most láttam a bírónőn, hogy tetszett neki Zara, de nem reménykedtem semmiben, itt is nagynevű kutyákkal voltunk együtt. Hatan voltak összesen, újabb színvonalas osztály.
Kicsi Zarácska nagyon ígéretes 2. helyezést kapta, szintén gyönyörű bírálattal! Nagyon - nagyon örültem, végig profiként viselkedett Ő is. Élete első kiállítása, ráadásul engem sem ismert igazán, és még kicsike is volt (6 hónapos volt) de ennek ellenére, mintha sok-sok gyakorlás állt volna mögöttünk.
 |
| Fotó: Varasdy Imre |
 |
| Fotó: Varasdy Imre |
 |
| Fotó: Varasdy Imre |
Már csak Zazi volt hátra, Borcsi Lifeot hozta a ringbe, illetve egyéni bírálatra is Ő vitte Zazit, velem nem igazán működött 100%osan, jobb volt így. Nagyon élveztem vele is dolgozni, gyönyörű kutya.
Fotózkodtunk kicsit, illetve készültünk a BIS programra. Vettem egy szupi dummys táskát, illetve egy GRK-s zöld baseball sapit. Sőt, a nevezéshez egy nyakba-akasztós GRK-s tartót kaptunk, amire a sípomat ráeszkábáltam.
Elsőként Junior Handling volt, sajnos csak egyedül voltam. Frosty ügyesen viselkedett, újabb ok, hogy büszke legyek rá.
Ezek után jött a puppy BIS, egy Evidog kutyával voltunk együtt, aki nagyon tetszett. Most láttam először Eva kutyáit, és hát totál szerelem :) Sok kutya aki képen tetszik élőben nem jön be, de neki élőben még szuperebbek a kutyái. Gyönyörű kisszuka volt, elfogadnám a kicsit :)
Ian Res. Puppy BIS lett! Márti itt végre leleplezhette magát, berohant, és együtt állítottuk a fiúkát. Jaj, ne tudjátok meg, hogy hízott a májam amikor megdicsérte a bírónő a kutyámat.
 |
| Fotó: Varasdy Imre |
Végignéztük a BIS-t, Volvo munka BIS-t nyert, ami szokásomhoz híven ujjongtam egyet. Szeretem azt a kutyát :) Főként most, hogy ismerem, és kicsit kifaggattam Borcsit Róla.
Jöhetett egy naaaaagy nagy játék a BIS után a kutyáknak, sokan elengedtük a kutyákat, annyira jó volt látni ennyi goldent szabadon rohangászni minden gond nélkül.
Miután kikaptuk a papírokat, elbúcsúztunk Mártitól, meg mindenkitől, csináltam még pár fotót Ianről, aztán indultunk Komárnoba, a szállásunkra.
 |
| Fotó: Varasdy Imre |
Lepakoltunk, aztán elmentünk keresni egy vendéglőt, így bukkantunk rá a Hubert Varga vadászétteremre, ahol a kutyáink egy szuper kis helyen pihizhettek amíg mi a szuper finom ételeikből ettünk. Aznap fácánlevest és fácánöntetes knédlit ettünk.... Életemben először ettem vadhúst, nagyon kellemes csalódás volt. Majd' kipukkadtam, no meg elálmosodtam. Elmentünk még sétálni egyet, találkoztunk más kutyásokkal is.
 |
| Fotó: Varasdy Imre |
Másnap kicsit elaludtam, de sikerült időben összekészülnöm, Iannal hála istennek semmi gondom nem volt, Őt nem neveztem a CACIBokra. Miért? Mert minek? Puppy még, nem számít sehová, no meg szép lezárás volt ez a klubkiállítás.
Csak Frostym volt mind a két nap, ráértem, volt időm ismerősökkel beszélgetni.
Első dolgom egy kis kozmetika volt, Szilvi megkért, hogy River szőrét kicsit vagdossam le. Hű... hát nem egyszerű 10 perc alatt kozmetikázni, hát, olyan is lett... életembe nem kapkodtam még így, ennyi idő alatt nem igazán lehet megcsinálni egy kutyát.
Frosty ügyes volt ismét, négyen voltak, nagyon jót kapott Beke Judit bírónőtől.
Fagyoskodtunk egész nap, de legalább a kutyák jól működtek :) Nagyon jókat beszélgettem pár ismerőssel, csak úgy repült az idő.
Aminek nagyon örültem, hogy végre valahára sikerült találkozni Pócsi Vikivel és csodás kiskutyájával, Morgannal.
Morgan és Ian sorsa összefűződik, ezért nagyon örülök, hogy nagy tervezgetések után sikerült találkozni. Még amikor Ian tervbe sem volt (Lina alomból vártam kölyköt) kezdtünk el beszélgetni Vikivel. Egyikőnk sem bírta ki a nagy titkot magában tartani, miszerint kiskutya van tervben tavasszal. Beszélgetések egyre gyakoribbak lettek, minden apró tervet megosztottunk egymással. Persze nem volt minden hiper-szuper, problémák, de végül, minden a lehető legjobban sikerült. Kezdődhettek a babaképek küldözgetése, aztán a várakozás a 6 hetes korig, hogy melyik baba is lesz a miénk. Vikivel azóta is beszélünk nagyon gyakran, jó, hogy van akivel együtt tudok kiskutyázni. Hasonló korosztály, hasonló problémák.
Kifli, az oly' régen látott barátnőm is kilátogatott, végre tudtunk beszélgetni kicsit.... jajjj olyan régen találkoztunk, nagyon hiányzott már!!!!
Végre találkoztam Hanguval is, már elvonási tüneteink voltak. Nagyon hiányzott, bár rögtön elkezdtünk csipkelődni, mint két testvér. De egyébként ezt imádom benne. Sajnos aznap keveset tudtunk beszélgetni.
Junior Handlingben Frostyval indultam, szűkített a bírónő a legjobb 4 közé. Egész ügyes volt a fiúka. Megvártuk még a puppy BIS végét, közben kitörpesnaciztam magam, Dani Józsi kis gyönyörű ezüst-fekete snaciját megcsodáltam. Helyes baba!
Visszamentünk a szállásra, kicsit pihiztünk, aztán elmentünk egy nagy sétára bent a városban. Ian végig póráz nélkül jött, nagyon ügyes volt! Copyzta kicsit Frostyt ami hasznomra vállt, nem kószált össze vissza, szépen jött velünk, sípra tökéletesen behívható volt. (büszke-büszke)
Visszatértünk a kis vendéglőnkbe, szarvasragulevest ettünk, utána pedig egy pörköltet kértem, aminek a felét sem tudtam megenni, Ian kapta meg este a maradékot.
Másnap reggel kicsit hamarabb indultunk, Szilviékhez pakoltunk le, habár én nem sokat voltam a cuccainknál.
Frosty aznap resCACot kapott, négyes konkurenciában. (első egy Evidog kutya volt <3 :="" a="" alkalmam="" br="" ev="" i="" is="" kuty="" ltani="" n="" nagyon="" p="" r="" s="" sz="" szimpatikus="" t="" tetszenek...="" v="" val="" volt="">
Tibihez is elnéztem, kihozott pár kutyát. Megpuszilgattam Prettyt a kis kedvencemet, aki rögtön jött oda hozzám. Megismert? Talán :) Kint volt még Jessica is, aki egyszer járt nálunk gyakorlásnál, nagyon édes Ő is, csak picit félt.
Találkoztam Rékával is, Bakát hozták, a szuper kis tacsijukat. Irtó jófej kutya ő is. Á, egyszer tuti lesz egy tacsim :)
Ian totál elfáradt, alig élt. Hangával beszélgettünk kicsit, elsírtuk egymásnak (jó, azért nem szószerint) a problémáinkat, megállapítottuk, lúzerek vagyunk, nincs mentség.
Vikivel és Morgannal elmentünk egyet sétálni, csináltunk pár közös fotót, no meg egy Morgan beállítósat. Nagyon tetszik a fiúka!
 |
| 5 hónapos Morgan :) fotó: Pócsi Viki |
BIS előtt elhagytam a pénztárcámat, na ott már nagyon elegem volt mindenből. Végül nagy kő esett le a szívemről amikor a hangosban bemondták, hogy megtalálták, menjek a kiállítási irodába. Tényleg loser vagyok.
Az év utolsó olyan junior handling versenye volt, ami pontot ér. Itt dőlt el ki milyen helyezést kap a pontversenyben. Én a harmadik helyen álltam, reménykedtem, sikerül megtartani. Helyezést nem értem el, aznap, de ez nem számított a végén, megőriztem a harmadik helyem. Főként az első két helyezettnél volt ennek nagy jelentősége, ez döntötte el ki mehet a Cruftsra.
Tehát az évi eredményeim alapján, az év 3. legjobb junior handlere lettem.
Kitörölhetem vele a seggem, mondta nekem valaki. Igaza van, de azért nekem mégis számít valamicskét. Amikor még bele sem kezdtem mindenbe csodálkozva néztem a képeket, mennyire jó lehet dobogósnak lenni. Emlékszem mennyire büszke voltam amikor egy pontot sikerült szereznem vásárhelyi kiállításon életemben először. Nem igazán hittek bennem, emlékszem anyu mondatára, miszerint én nem leszek sosem dobogós az évi pontversenyben.
De megcsináltam. Meglett a harmadik hely, és még ha kitörölhetem vele mindenem, akkor is számít. Utolsó évemben sikerült összehozni, ahhoz képest, hogy tavaly abba akartam hagyni, idén összejött. Rengeteg mindenkinek tartozom köszönettel ezért, főként Frittmann Ivettnek és Posa Edinának. Jamievel és Fruzsival szereztem pontokat amivel elértem ezt a helyet, köszönöm a lehetőséget nekik.
Jh után vettem egy zsák tápot Iannak, kipróbálunk egy új fajtát (persze Barking Headsel maximálisan meg vagyunk elégedve, de kíváncsi voltam a Platinum tápokra is) illetve magamnak egy jegeskávét vettem.
Hazafelé úton a kutyák aludtak, én is félálomban bámultam kifelé. Fárasztó hétvége volt, de megérte. Nagyon jól éreztem magam, kis apró problémák amik elrontottál a kedvem, de végül minden jól sült el.
Köszönöm Imrének és Melindának a lehetőséget!!!!! :)
Eredmények:
Tikotta Pole Position "IAN" (ICH Nunsbrook Peregrine Falcon x O'Whisperer from Flawless Carriens) nagyon ígéretes 1/4, Res.Puppy BIS
You Tube über den Wolken "Zara" nagyon ígéretes 2/6
Metaxa from Babelsbergi "Frosty" :
klubkiállítás: Kitűnő
CACIB 1. nap: nagyon jó
CACIB 2. nap: kitűnő 1. Res.CAC
Klubkiállítás Junior Handling 1. hely
Megjegyzések