Nehezítsünk

Tegnap délután elmentünk Szegedre, és ma este értünk haza.
Mikoztam egyet, nagyon imádom a kissrácot. Bújik, nyüszít, tele van szeretettel. Játszottam vele egyet, meg fényképeztem (természetesen). Nemsokára kicsit több ideig megyünk, és akkor kicsit lesznek jobb képek, de most amolyan lakásban készültekkel tudok szolgálni.

Anyával beszélgettünk Hódmezővásárhely CACIBról, és 98% hogy megyek... 1% ha lebetegszem, és még 1% ha az új suliban valami probramot szerveznek (ugye nem? )
Pénteken felbuszozok Szegedre, ott alszok a mamáéknál. Reggel átbuszozok Vásárhelyre, kigyalogolok a kiállítás helyszínére (2 km, mi az nekem? fél óra alatt röhögve ott vagyok úgy, hogy közben 3x eltévedek, és szoknyában leszek...) Már nagyon várom. CACIB, mind a két nap a legvégéig maradhatok végre. Már nagyon várom.

Ingrid ma is nagyon örült nekem. Szegény, alig jut rá időm. Korongoztam vele, egyre jobb.Aztán elővettem a dummyt. Úgy gondoltam kicsit nehezítek rajta. Sötét volt, és én magam elé ültettem. Eldobtam a dummyt először nem messze, majd növeltem a távolságot, végül bokrok mögé dobtam, és irányítottam. Ügyes volt, a bokros manővernél néha visszahívtam, de az utolsónál egyből arra ment. Lassan "terepen" is kipróbálhatjuk...