Nyár, már várunk!

Bizony, nagyon... amire most leginkább vágyom egy kis idő.... hogy végigérjek a munkával... Rengeteg fotózás van felírva, ami nem baj, sőt! Csak nem látom a végét...
Rég voltam Ingriddel valahol, valahogy sosem volt kedvem, időm, meg ilyenek... Na, ma rávettem magam, habár csak egyedül kóboroltunk, mert Ivettéknek nem volt ma jó (de majd pótolunk hétvégén, meg nyáron, ugye Ivett? :D ) Réki is nagyon elfoglalt, úgyhogy most egyedül sétáltunk.

Bementünk városba, ott keringtünk picit, majd Ákiék felé mentünk haza. Ingrid hátára rádobtam a pórázt, úgy sétáltunk. A kapu előtt lecsüccsent, és várt. Szóltam Neki, hogy megyünk tovább, nem állunk meg...

Mindenki készül a világkiállításra... rossz belegondolni, hogy most én is készülnék... hogy egész nap mosolyognék, pörögnék, és repdesnék örömömben... Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem sajnálom, hogy nem vagyok szomorú pár napja, és hogy nem leszek az az élő közvetítésnél, vagy hogy minden könnyedséggel fogom nézni... De ennek valamiért így kellett lennie... Talán nem lenne megfelelő ringdresszúrája a kutyáknak... talán én nem vagyok rá érett...
Majd jövőre :)
De idén mindenkinek nagy kalappal, mi helyettünk is élvezzétek jól magatokat! :)