Ha péntek akkor...
...Vitabull :)
Általában ez szokott motiválni, hogy túléljem a hetet. Hogy pénteken kikutyázhatom magam.
Andival dumáltunk kicsit, spanikról, meg megnéztem a Niaalmot. Úgy tűnik jó ízlésem van, én is Bájost találtam a legszebbnek az alomból - ő is lesz megtartva :)
Elmentem kicsit Turbóval sétálni. Most már nem flexivel sétáltunk, az első sétánál jó volt, de úgy éreztem most már jöhet a rendes póráz is a kicsikére, nagyon megörült amikor meglátta a pórázt, és már nem is blokkolt le tőle. Szépen lassan bandukoltunk, de végig nagyon jól érezte magát, szaglászott, farok fent, csóvált, ugrált az avarban, a jutik, meg a dicsérő szavak (hiába vagyok totál berekedve) csak úgy záporoztak (ahogy Ivett szokta mondani). Ha hívtam rohant, bújt belém, pusziáradatot kaptam.
Megkerültük a háztömböt, jól elfáradt a kicsike. Nagyon szépen sétált, néha megálltunk kicsit beállítgattam. Már most kezdi érteni a dolgot, pontosan ugyan olyan mint Törpicsek. De tényleg, mintha klónozták volna.
Volt, hogy megállt sétáknál, olyankor szépen otthagytam, persze ezek után nem jutott eszébe ilyesmi. Elég volt 3 m-re elmennem tőle, már rohant is. Minden emberrel rettentő barátságos, menne oda mindenkihez.
Végén játszottunk egy nagyot, nagyon tündéri volt. Egyszer egy fekete németjuc szemelte ki, olyankor fifigazdiként felvettem inkább. Nem hiányzik az, hogy egyrészt akármit összeszedjen egy kóborkától, másrészt, ha neki nem túl barátságos szándékai vannak az sem hiányzik, hogy egy életre parázzon a kutyáktól, vagy a sétáktól. Tudom, milyen fontos a kiskutyáknál ez a pár első séta, gyakorlás. Igyekszem szépen lassan, fokozatosan szocializálni, hogy ne érje semmi negatív.
Ákossal tartottunk egy kis taktikai megbeszélést, WDS-sel kapcsolatban. Csak Törpit nevezzük, úgy nem lesz kapkodás semmi, plusz ő már egyben van, nem lesz vele akkora munka. Így lesz időm a többi kutyust is felkészíteni a többi kiállításra, Zivával, Tiszával (Ő róla még nem volt szó) Csipivel, Turbóval, Mandyvel még sok-sok dolgom van azt hiszem :)
Falikával is sétáltam egyet, már az elején sikerült találkoznunk egy kis kóborral. Szépen el tudtam zavarni, de neki nem a legbarátságosabb szándékai voltak. Már ekkor kicsit kiakadtam, hogy mi ez a sok kóbor kutya.
Bementünk egy egyirányú kis utcába, ott szoktam gyakorolni a kutyikkal. Azt hiszem, Ő most kezd összerakódni, egy év után. Most már csak arról kell leszoktatnom, hogy néha hátára vágja magát, simiért könyörögve. Édi :-) Persze minden kis gyakorlós blokk után megkapja a pocivakargatást. Általában ez úgy szokott menni, hogy séta közben 5 percenként megállunk, és gyakorolunk egy-egy percet, illetve van egy nagyobb gyakorlás, az kicsit hosszabb, kb. 5 perc. Egyébként Falkó kifejezetten élvezi a gyakorlást, tudja mit kap a végén. :-)
Éppen egy rövid gyakorlás végén jártunk amikor morgást hallok a hátam mögül. Egy kis keverékecske volt az. Frankón megindult Falika felé, őt félrehúztam, ráordítottam, akkor kicsit magába szállt, elment banánt keresni.
Jött a gazdi. Megkérdeztem, övé-e a kutya.- Igen. -Jó, akkor legyen szíves pórázra tenni. -Minek? -Talán mert nem behívható, és veszélyes lehet a kutyámra, az enyém nem érzi így jól magát, nem szeretném, ha kitámadna?- Akkor sétáltasd az udvarodban (közben hívogatja sikertelenül) mire nagy nehezen elment a kutya totál kiakadtam. Flegma volt, bunkó velem, egy szavam nem lett volna, ha annyit mond, bocs, és elviszi a kutyáját. Utánakiabáltam, hogy mekkora egy bunkó, tegye pórázra.
Nincs bajom a póráz nélküli kutyákkal, ha a gazdi kontrollja alatt van. Én sem engedem szabadjára egyiket sem, pedig simán megtehetném mondjuk Drazsival.
Elég csúnyán viselkedtem, de nem tudom megérteni ezeket a gazdikat. Ha a legjobb barátnőm lett volna, vagy az ő anyukája akkor is megcsináltam volna, ugyanígy kikeltem volna magamból. Egyrészt kicsit ki tudok akadni mostanság, kimerültem kicsit, nem a legjobb napjaimat élem.
Egyrészt a kutyámnak személyes térre van szüksége, ilyenkor nem engedünk oda kutyát, hacsak nem ismerem. Tudom, hogy bizonyos kutyák nem bírják ezt. Ingriddel nem lett volna gond, még ha a másik neki is esik akkor is max kiakadok. De ezek a kutyák nem az én kutyáim, sokkal nagyobb a rajtam lévő felelősség, ezért ezeken jobban kiakadok. De úgy kicsit elegem volt arra a napra a kóborokból. Plusz ha éppen egy minibull van nálam, aki kevésbé szereti ha a kutyák belemásznak csak úgy a pofájába (Fali sincs oda érte) akkor emg én lettem volna a szar, hogy veszélyes kutyát viszek az utcára, harcikutyát. És ez dühített így fel.
Úgyhogy jobbnak láttam inkább hazamenni, plusz jött is értem apa, pedig még lett volna kit vinni ide-oda.
Általában ez szokott motiválni, hogy túléljem a hetet. Hogy pénteken kikutyázhatom magam.
Andival dumáltunk kicsit, spanikról, meg megnéztem a Niaalmot. Úgy tűnik jó ízlésem van, én is Bájost találtam a legszebbnek az alomból - ő is lesz megtartva :)
Elmentem kicsit Turbóval sétálni. Most már nem flexivel sétáltunk, az első sétánál jó volt, de úgy éreztem most már jöhet a rendes póráz is a kicsikére, nagyon megörült amikor meglátta a pórázt, és már nem is blokkolt le tőle. Szépen lassan bandukoltunk, de végig nagyon jól érezte magát, szaglászott, farok fent, csóvált, ugrált az avarban, a jutik, meg a dicsérő szavak (hiába vagyok totál berekedve) csak úgy záporoztak (ahogy Ivett szokta mondani). Ha hívtam rohant, bújt belém, pusziáradatot kaptam.
Megkerültük a háztömböt, jól elfáradt a kicsike. Nagyon szépen sétált, néha megálltunk kicsit beállítgattam. Már most kezdi érteni a dolgot, pontosan ugyan olyan mint Törpicsek. De tényleg, mintha klónozták volna.
Volt, hogy megállt sétáknál, olyankor szépen otthagytam, persze ezek után nem jutott eszébe ilyesmi. Elég volt 3 m-re elmennem tőle, már rohant is. Minden emberrel rettentő barátságos, menne oda mindenkihez.
Végén játszottunk egy nagyot, nagyon tündéri volt. Egyszer egy fekete németjuc szemelte ki, olyankor fifigazdiként felvettem inkább. Nem hiányzik az, hogy egyrészt akármit összeszedjen egy kóborkától, másrészt, ha neki nem túl barátságos szándékai vannak az sem hiányzik, hogy egy életre parázzon a kutyáktól, vagy a sétáktól. Tudom, milyen fontos a kiskutyáknál ez a pár első séta, gyakorlás. Igyekszem szépen lassan, fokozatosan szocializálni, hogy ne érje semmi negatív.
 |
| azért csináltam Róla egy képet Nektek :) |
Ákossal tartottunk egy kis taktikai megbeszélést, WDS-sel kapcsolatban. Csak Törpit nevezzük, úgy nem lesz kapkodás semmi, plusz ő már egyben van, nem lesz vele akkora munka. Így lesz időm a többi kutyust is felkészíteni a többi kiállításra, Zivával, Tiszával (Ő róla még nem volt szó) Csipivel, Turbóval, Mandyvel még sok-sok dolgom van azt hiszem :)
Falikával is sétáltam egyet, már az elején sikerült találkoznunk egy kis kóborral. Szépen el tudtam zavarni, de neki nem a legbarátságosabb szándékai voltak. Már ekkor kicsit kiakadtam, hogy mi ez a sok kóbor kutya.
Bementünk egy egyirányú kis utcába, ott szoktam gyakorolni a kutyikkal. Azt hiszem, Ő most kezd összerakódni, egy év után. Most már csak arról kell leszoktatnom, hogy néha hátára vágja magát, simiért könyörögve. Édi :-) Persze minden kis gyakorlós blokk után megkapja a pocivakargatást. Általában ez úgy szokott menni, hogy séta közben 5 percenként megállunk, és gyakorolunk egy-egy percet, illetve van egy nagyobb gyakorlás, az kicsit hosszabb, kb. 5 perc. Egyébként Falkó kifejezetten élvezi a gyakorlást, tudja mit kap a végén. :-)
Éppen egy rövid gyakorlás végén jártunk amikor morgást hallok a hátam mögül. Egy kis keverékecske volt az. Frankón megindult Falika felé, őt félrehúztam, ráordítottam, akkor kicsit magába szállt, elment banánt keresni.
Jött a gazdi. Megkérdeztem, övé-e a kutya.- Igen. -Jó, akkor legyen szíves pórázra tenni. -Minek? -Talán mert nem behívható, és veszélyes lehet a kutyámra, az enyém nem érzi így jól magát, nem szeretném, ha kitámadna?- Akkor sétáltasd az udvarodban (közben hívogatja sikertelenül) mire nagy nehezen elment a kutya totál kiakadtam. Flegma volt, bunkó velem, egy szavam nem lett volna, ha annyit mond, bocs, és elviszi a kutyáját. Utánakiabáltam, hogy mekkora egy bunkó, tegye pórázra.
Nincs bajom a póráz nélküli kutyákkal, ha a gazdi kontrollja alatt van. Én sem engedem szabadjára egyiket sem, pedig simán megtehetném mondjuk Drazsival.
Elég csúnyán viselkedtem, de nem tudom megérteni ezeket a gazdikat. Ha a legjobb barátnőm lett volna, vagy az ő anyukája akkor is megcsináltam volna, ugyanígy kikeltem volna magamból. Egyrészt kicsit ki tudok akadni mostanság, kimerültem kicsit, nem a legjobb napjaimat élem.
Egyrészt a kutyámnak személyes térre van szüksége, ilyenkor nem engedünk oda kutyát, hacsak nem ismerem. Tudom, hogy bizonyos kutyák nem bírják ezt. Ingriddel nem lett volna gond, még ha a másik neki is esik akkor is max kiakadok. De ezek a kutyák nem az én kutyáim, sokkal nagyobb a rajtam lévő felelősség, ezért ezeken jobban kiakadok. De úgy kicsit elegem volt arra a napra a kóborokból. Plusz ha éppen egy minibull van nálam, aki kevésbé szereti ha a kutyák belemásznak csak úgy a pofájába (Fali sincs oda érte) akkor emg én lettem volna a szar, hogy veszélyes kutyát viszek az utcára, harcikutyát. És ez dühített így fel.
Úgyhogy jobbnak láttam inkább hazamenni, plusz jött is értem apa, pedig még lett volna kit vinni ide-oda.
Megjegyzések