Heti Bulladag
Sulinkban ma rövidített órák voltak (SzeretlekBibió), úgyhogy jó hamar hazaértem.Nekifogtam rögtön a szimpóziumnak, gyakoroltam, gyakoroltam, gyakoroltam. 3/4-ed négykor villámsebességgel átöltöztem, és elbaktattam a bullcikákhoz. Kicsit spaniztam, Cappy millió csókokkal árasztott el, meg Andival dumáltam.
Turbókát sikerült kihalásznom és sétáltunk egy nagyot. Egyre ügyesebben jön, bár még mindig hatalmas türelem kell hozzá, mint minden kiskutyushoz. Semmit nem akarok elrontani, nem akarom stressznek kitenni, vagy negatív élménynek. Szépen, lassan. Ráérünk. Kis tündérbogyó egyébként, a kedvence, ha valami kiemelkedésre felmászhat, és ott pihizhet kicsit. Kiskirálylány :) Az abszolút favorit a hatalmas avarkupac volt, illetve egy alacsony sövényt is sikerült megmásznia. De a kedvenc magaslata szerintem egyébként az ölemben van, ahol ráteszi a fejét a karomra, és figyeli az autókat, járókelőket. Egyszer kétszer gyakoroljuk mindig a beállást. Egyelőre még csak simán arra kapja a jutit, hogy áll. De ügyeske nagyon, rettentően imádom már most, akárcsak édesanyját.
A következő szencsés ebzet Ziva volt. Totál megváltozott az utóbbi időben, szépen sétál, nem parázik az utaktól, kocsiktól, fáktól, bokroktól, fűszálaktól, madaraktól, bogaraktól, és a levegőtől sem... Haladás! Nem kacsázik, nem húz, nem marad le, csak simán sétál, vele a legjobb sétálni egyébként az összes kutyi közül... Sosem akarok átesni benne, nem gondolja úgy, hogy spontán emberekhez oda kell mennie kis simiért. Okosügyi. Sajnos őt kajával nem lehet motiválni, még lehet túl stresszes neki a dolog, addig nem is erőltetem az állítgatásos dolgot, csak mielőtt bementünk előtte állítottam be kétszer, meg kicsit gyakoroltunk.
Mikor bevittem Zivát kicsit beszélgettem Ákossal a fotózásról, meg hogy miújság a kennelben.
Falikát kibányásztam, persze Milka is kirohant, úgyhogy nyert magának egy kis bandázást a spancikkal az udvarban amíg Falikát vissza nem tettem.
Falika egy álom, ügyeske nagyon, de tényleg. Büszke vagyok rá, nagyon toppon van most a fiúka. Érdekes, hogy vele mennyi munka után jött ez így össze. Egy csomó ideig nem nagyon fejlődött.... De egyébként, én is másképp állítom be őt, másképp tanítgatom őket. Kutyasuli erre is nagyban kihatott, teljesen megváltoztam. Kerültünk egy nagyot, jó forgalmas, zajos helyen, de ez Őt nem zavarta.
Megsimiztem kicsit a Niababákat, Mandyt dögönyöztem, aztán Ákos hazaröpített, hogy tudjak tovább tanulni holnapra.
Turbókát sikerült kihalásznom és sétáltunk egy nagyot. Egyre ügyesebben jön, bár még mindig hatalmas türelem kell hozzá, mint minden kiskutyushoz. Semmit nem akarok elrontani, nem akarom stressznek kitenni, vagy negatív élménynek. Szépen, lassan. Ráérünk. Kis tündérbogyó egyébként, a kedvence, ha valami kiemelkedésre felmászhat, és ott pihizhet kicsit. Kiskirálylány :) Az abszolút favorit a hatalmas avarkupac volt, illetve egy alacsony sövényt is sikerült megmásznia. De a kedvenc magaslata szerintem egyébként az ölemben van, ahol ráteszi a fejét a karomra, és figyeli az autókat, járókelőket. Egyszer kétszer gyakoroljuk mindig a beállást. Egyelőre még csak simán arra kapja a jutit, hogy áll. De ügyeske nagyon, rettentően imádom már most, akárcsak édesanyját.
 |
| Ő Ubi, ha jól tudom Jutkánál született :) eladó még a drága :) Foto: Szabó Ákos |
A következő szencsés ebzet Ziva volt. Totál megváltozott az utóbbi időben, szépen sétál, nem parázik az utaktól, kocsiktól, fáktól, bokroktól, fűszálaktól, madaraktól, bogaraktól, és a levegőtől sem... Haladás! Nem kacsázik, nem húz, nem marad le, csak simán sétál, vele a legjobb sétálni egyébként az összes kutyi közül... Sosem akarok átesni benne, nem gondolja úgy, hogy spontán emberekhez oda kell mennie kis simiért. Okosügyi. Sajnos őt kajával nem lehet motiválni, még lehet túl stresszes neki a dolog, addig nem is erőltetem az állítgatásos dolgot, csak mielőtt bementünk előtte állítottam be kétszer, meg kicsit gyakoroltunk.
 |
| Niababa Foto: Szabó Ákos |
Mikor bevittem Zivát kicsit beszélgettem Ákossal a fotózásról, meg hogy miújság a kennelben.
Falikát kibányásztam, persze Milka is kirohant, úgyhogy nyert magának egy kis bandázást a spancikkal az udvarban amíg Falikát vissza nem tettem.
Falika egy álom, ügyeske nagyon, de tényleg. Büszke vagyok rá, nagyon toppon van most a fiúka. Érdekes, hogy vele mennyi munka után jött ez így össze. Egy csomó ideig nem nagyon fejlődött.... De egyébként, én is másképp állítom be őt, másképp tanítgatom őket. Kutyasuli erre is nagyban kihatott, teljesen megváltoztam. Kerültünk egy nagyot, jó forgalmas, zajos helyen, de ez Őt nem zavarta.
Megsimiztem kicsit a Niababákat, Mandyt dögönyöztem, aztán Ákos hazaröpített, hogy tudjak tovább tanulni holnapra.
 |
| Babákok Foto: Szabó Ákos |
Megjegyzések