Ingrid 8 éves

Hát ez a nap is eljött. Ingridem belépett a veterán korba. Öregedünk, öregedünk, de azért még nem panaszkodom, nem vagyunk vén csotrogányok.... Majd "ötven felett" én is szeretnék majd így élni.. ilyen kis pörgősen, fitten, vidáman.
Furcsa belegondolni, hogy 8 éve már, hogy megszületett ez a kicsi csoda. Mert Ő egy igazi csoda. Erre idén jöttem rá. Imádtam, szerettem eddig is... De így év végére jöttem rá milyen csoda is Ő. Sosem hagyott cserben, versenyeken amikor halálra paráztam magam akkor is ott volt. Példaértékűen viselkedett, önmagát felülmúlta. A legtöbb kutyára rossz hatással van a stressz, a gazdi stressze. Rá nem. Persze, érezte ő, hogy mikor jobb elkerülni, mikor jobb vadászni inkább...

Nem hibáztatom a dilaságai miatt. Mind az én hibám, Ő "csak" egy tükör. Az én tükröm, totálisan. Megváltoztam, miatta. Hogy normálisan éljek, ne szétszortan, és ne egy káosz közepén. Rendszert teremtettem életünkbe, és ezzel arányosan javult Ő is.
Segített tréningezni Ákoséknál a kutyákat, szocializálni Őket. Segített Ő mindenben.

Ő 'csak' egy keverék... Alultűzött farokkal, kissé alulszögelten, és nem elég stoppos és típusos fejjel, vékony csontozattal. De számomra Ő a kutya. Rájöttem, hogy sosem lesz még egy ilyen csodám. Olyan kutyám aki nekem dolgozik. Nem a jutifalatokért, hanem nekem.

Ilyenkor eltöprengek az emlékeken. A közös emlékeken, a kiskorán, a kirándulásokon, sétákon, versenyeken. Hányszor akartam feladni mert nem jöttek össze a dolgok, de kitartottam. Mert már a kutyázás az életem lett.
Sajnálom, hogy négy évet elpazaroltam az elején. Ő nem ezt érdemelte.

Hálás vagyok sok embernek, de azt hiszem talán a balotaszállási szaporítóknak, amiért egy ilyen csodálatos kutyát szaporítottak nekem. (Természetesen ellenzem a szaporítást, és remélem soha több alom nem született náluk)
Remélem még sokáig leszünk együtt, és még sok mindent meg tudok adni neki, továbbra is ilyen fiatalos lesz.

Ma miután hazaértem szimpóziumról (hétfőn végre megtudjátok mi is volt ez) elmentünk egy nagy sétára erdőbe. Lányok jól érezték magukat. Nagyon is. Sokszor hívtam be Őket, Drazsika repült, Gridike meg 2x amikor jó messze volt, vadászat közben, na akkor nem nagyon akart bejönni. De haladunk, rengeteget javult.
Egyszer volt egy kínos rész a sétánkon, megjelent egy lovas egy labival. Drazsit lehívtam Róluk, de Grid az a másik irányból levadászta őket. Nagyondurva volt, teljes erejéből futott, majd befékezett előttük. Csak imádkozni tudtam miközben hívtam be, hogy a ló ne rúgja fejbe, és Ingrid se támadjon rájuk. Ingrid megszagolta a pacit, kutyussal is összeszagoltak, majd rögtön száguldott is felém. Bocsánatot kértem a lovastól, remélem nem haragszik nagyon, tényleg rosszul éreztem magam amiatt, hogy tök veszélyes helyzetbe sodortam, de hála istennek senkinek nem lett baja.
Csodálatos sétánk volt amúgy, teljesen rabul ejtett az erdő szépsége, minden olyan szuper csendes volt, isteni illat, plusz kicsit agyilag zokni lettem a sok tanulás, stressz és munka után....
Ingrid boldog volt. Itthon még birkóztunk egyet... nem is tudom mikor játszottunk utoljára így együtt :( Csak ketten, csak mi, és úgy, hogy nem azon agyalta, hogy tanulnom kéne.

Ajándékot még nem vettem neki. Kapott fini kaját, meg veszek is majd neki valamit.... de még sajna nem volt időm :(

Boldog szülinapot Drága ♥