Ki korán kel...

... aranyat lel. Vagy ha azt nem is (akár milyen jól jönne) de boldog kutyákat biztos.
Nem mentem be első órára, tesire, mert eddig beteg voltam, volt igazolásom mára meg ilyenek.
Szokásos időben keltem, és 7 óra után, még a buszomat is láttam elmenni már a pályán voltunk.
Lányok ügyik voltak. Drazsikával gyakorolgattam kicsiket, ügyi volt. Egyszer elkezdte keresni a banánokat, meg is ijedtem, hogy romlik a kapcsolatunk.
Ingrid szépen bejött, büszke is voltam rá. Lábnál követése egész szuper volt, helyben maradás pedig változó. A fészbúkos NN-es csoportunkban tanácsolták Ivették, hogy szerintük építsem fel újra a helyben maradást, a hosszút, és az eltávolodást is. Meglesz. Rájöttem, jobban járok, ha tényleg 100%-osan hallgatok rájuk, mert okosak, tapasztaltak. Én kispista vagyok 0,000001 tudással... :) Plusz igazuk van, én is csökkenteni akartam a távot, de totál igazuk van, na.
Egyébként minden nap jó lenne ilyen séta, egész nap mosolyogtam, jó kedvem volt. :)

Hazaértem verőfényes napsütésben, kitaláltam, hogy megyünk erdőzni egyet, fotózok.... Hát, napocska elment mire átöltöztem, de hát D90kének úgymond mit sem számít, ISO-t bátran tekergethetem.
Kuzyik ügyik voltak, Drazsika nagyon messzire ment, elcsavargott Gridivel (persze olyan helyen engedtem amit ismerek) egész erdősornyit elbóklásztak, de elég volt egyet füttyentem, és láttam, hogy Mazsi már rohan is felém, Ingridnek is csak egyszer kellett szólnom (állam még mindig leesett ilyenkor)
Képek még nem az igaziak... De legalább látjátok a fejlődést. No fényben meg ilyenek, no meg én sem vagyok még valami okos a dolgokban... de igyekszem :)