Újra együtt a nagy csapat! - Kutyasuli #11

Hát eljött végre ez a nap is, újra mehettünk kutyasuliba, újra együtt a nagy gengszterek csapata! Bevallom, már hiányoztak, és sikerült egy kis csapatot összehozni a régi teamből, azt hiszem Dani-Pherros és Eliza-Daphne pároson kívül mindenki jelentkezett egy újabb bandázásra. Négy alkalmas minitanfolyamot szerveztek nekünk Ivették, aminek a célja február végén az E/2-es vizsga.

Anita jött értünk, jót dumáltunk odafelé.
Kutyaovi végére értünk oda, összefutottam még Csillával, megsimiztem Mogyikát, meg Indykét. Csilláról még nem 'meséltem', de összefutottunk már párszor sulin, beszélgettünk, rettentő szimpatikus, és hát valami csodálatos kutyái vannak. Róluk majd később, remélem lesz még mit írnom bőven Róluk. Már annak is örülök, hogy megismertem, fantasztikus afgánjai vannak, tényleg.

Nem is sok idő telt el, és kezdődött is a foglalkozást. Nevet a csoportunknak még nem adtunk, senkinek nem volt használható ötlete.
Kutyik játszottak, mindenki nagyon boldog volt, senkire nem kellett komolyabban rászólni. Mai foglalkozáson Kittu-Csipi, Gábor-Balambér, Dávid-Dante, Anita-Mex, Kriszta-Maxim és mi voltunk Griddanccsal. A másik pályán voltunk, a homokbuckáson. :) Ezt Balambér rettentően élvezte, ugrált, homokba dugta a fejét. Cukker volt. Dante és Gridi megtalálták egymást, folyton játszottak, Dante folyton leakarta dominálni a lánykámat, de hát a legdominánsabb szukával kikezdeni rossz húzás. Jól elvoltak, ha máshol volt játék Grid ment intézkedni, ugatott, ugrált, haláli volt, imádtam.

Formáltunk egyet, a 101 dobozos játékot. Ingrid nagyon vicces volt, eleinte ült előttem, ugatott, nem vágta mi van. Aztán egész gyorsan rájött, simán belemancsolt a dobozba, tök kis cukker volt. Viszont viselkedésláncos Gridi, azt hiszi arra kapja a klikket, hogy megkerül, és rámancsol a dobozra, nem pedig, hogy rámancsol. De megoldottuk, kivettük belőle, mert beálltam a palánk elé.

Végigvettük az engedelmes vizsgát, majd póráz nélkül is gyakoroltunk kicsit. Ingrid egész ügyi volt, tök büszke voltam rá.
Hosszú helyben maradásnál sajna elég hamar felállt, fél perc után.... Hát igen, ez az amire rá kell feküdnünk de nagyon.

Szuper volt nagyon ez a "névtelen" foglalkozás, nagyon szuper volt újra együtt lenni a nagy csapattal.

Foglalkozás után ottmaradtam még egy páran, Gridivel kicsit gyakoroltunk, midire feltettem két akadályt, és csak tényleg nagyon az alapokat vettük át. (rájöttem, hogy régen simán tök jól mutogattam, de mostanra a mutogatásom visszafejlődött a -200-ra)
Utána pedig elengedtem. Semmi probléma nem volt vele, első szóra fordult meg, és jött hozzám. Ez furi, hiszen Ő nem ilyen volt. Akárhonnan be tudtam hívni, le tudtam hívni kutyákról, mindenről. Sokszor kellett visszarakosgatni az állam, úgy meglepődtem rajta. Álomként viselkedett....
Sosem hittem ezt, hogy Ő, a nagy süket így fog viselkedni. Hatalmas változás volt ez, és alig akartam elhinni. Legszívesebben sírnék most, örömömben. Nem olyan volt mint aki hát éppen hogy csak visszajön. Hanem jött, és nem mint kötelesség, belassulva, hanem boldogan.
A kontrollom nő felette, és ő is egyre boldogabb. Teljesen másképp viselkedik mostanában, és ez annyira jó. :) Bőven van hová fejlődnünk, de szerintem nem kell sok idő, és valóraválhat az álmom, dolgozhatok vele. Mint egy igazi retriever, eljárhatunk tréningekre Csabihoz, és akár találkozókra is mehetünk majd úgy, hogy nem égek.

Én változtam meg, rengeteget, de még ugyanennyit is kell. Nem kéne a nevével büntetnem, rászólnom, előbb kéne klikkelnem mint jutiért nyúlnom. Meg még biztos van sok minden.
De egyelőre dagad a mellem, szám fülig ér, büszke vagyok! :))
Köszönöm Anita és Ivett a fuvart! :)