Belegázoltam...
Bele bizony, méghozzá Drazsika lelkivilágába...
Reggel elmentünk Ivettékkel sétálni. Ingrid meglepően szépen viselkedett amíg félúton el nem tűnt.. vártunk rá vagy 20 percig, aztán megindultunk hazafelé... Ingrid az erdő szélénél várt ránk... Hát ez fantasztikus....
Itthon megmutattuk mit tud a mi kis terroristánk. Ivett nézte nézte egy darabig utána diagnosztizálta.
Nos az van, hogy Ő azt hisze az övé vagyok, hiszen megszokta, ha engem lát csak vele foglalkozok. És most véd engem, mint a területét.
Egész nap 10-15 percenként kirohangáltam hozzájuk egy kicsit. Ingridet ölbe veszem, Drazsiról meg tudomást sem veszek.
Ingrid egyszer kézbe vette a dolgokat. Ledominálta szépen csendben, nyugisan... Majd ott ácsorgott felette, majd lefeküdt mellé, szaglászta, nyalogatta, de végig fölé tornyosult.
Ezek után Drazsika kicsit visszavett. Amikor Ingridet az ölembe fektettem először harapdálta, majd bepánikolt. Közénk akart furakodni, nem értette mi van most.
Addig-addig csináltuk ezt, hogy mostmár csak megugatja, de végre nem elém, hanem mögém áll. Én pedig akárhányszor hívatlanul közeledik felállok és elsétálok.
Látom rajta hogy meg van szeppenve, fél...
Estefelé voltunk sétálni. Ügyesek voltak, bár még azért kell fejlődniük. De így meg nem piszkálja a kicsi a nagyomat, akire meg büszke vagyok amiért tűri és egy rossz szava nincs hozzá.
Utána gyakoroltunk. Gridivel kicsit frisbeeztem is. Ügyes, rá is motiválóan hat Drazsi jelenléte. Úgy gyakoroltam mindkettőjükkel, hogy a másik a közelben volt. Azt akarom, hogy el lehessen küldeni őket, ne akarjanak mindig stréberkedni. :)
Reggel elmentünk Ivettékkel sétálni. Ingrid meglepően szépen viselkedett amíg félúton el nem tűnt.. vártunk rá vagy 20 percig, aztán megindultunk hazafelé... Ingrid az erdő szélénél várt ránk... Hát ez fantasztikus....
Itthon megmutattuk mit tud a mi kis terroristánk. Ivett nézte nézte egy darabig utána diagnosztizálta.
Nos az van, hogy Ő azt hisze az övé vagyok, hiszen megszokta, ha engem lát csak vele foglalkozok. És most véd engem, mint a területét.
Egész nap 10-15 percenként kirohangáltam hozzájuk egy kicsit. Ingridet ölbe veszem, Drazsiról meg tudomást sem veszek.
Ingrid egyszer kézbe vette a dolgokat. Ledominálta szépen csendben, nyugisan... Majd ott ácsorgott felette, majd lefeküdt mellé, szaglászta, nyalogatta, de végig fölé tornyosult.
Ezek után Drazsika kicsit visszavett. Amikor Ingridet az ölembe fektettem először harapdálta, majd bepánikolt. Közénk akart furakodni, nem értette mi van most.
Addig-addig csináltuk ezt, hogy mostmár csak megugatja, de végre nem elém, hanem mögém áll. Én pedig akárhányszor hívatlanul közeledik felállok és elsétálok.
Látom rajta hogy meg van szeppenve, fél...
Estefelé voltunk sétálni. Ügyesek voltak, bár még azért kell fejlődniük. De így meg nem piszkálja a kicsi a nagyomat, akire meg büszke vagyok amiért tűri és egy rossz szava nincs hozzá.
Utána gyakoroltunk. Gridivel kicsit frisbeeztem is. Ügyes, rá is motiválóan hat Drazsi jelenléte. Úgy gyakoroltam mindkettőjükkel, hogy a másik a közelben volt. Azt akarom, hogy el lehessen küldeni őket, ne akarjanak mindig stréberkedni. :)
Megjegyzések