Korom Gábor Ösztönkezelés szeminárium

(Figyelem rettentő hosszú, sokan nem lesznek rá kíváncsiak, viszont vannak akiket érdekelhet, plusz később én is szeretném újraolvasni. )

Szombaton a reggelt már nagyon vártam. Felkeltem, elkészültem, aztán már jött is értem Ivett. Kicsit rosszul indult a reggelem, de aztán miután beszálltam Ivett kocsijában szépen elmúlt :) Felszedtük Jamiet, illetve Anitát, Mex gazdiját. náluk is vannak gondok. A kiskőrösi suliba jártak, de Mex problémái csak halmozódtak, elengedni nem lehet, pórázon meg csak rángatja Anitát.
Úgyhogy 4-en, 3 lány, egy fiú (Jamieke) nekiindultunk a nagy Szegednek, és az ösztönkezelésnek.

Jimmyfiú így töltötte az előadást amikor éppen nem szünetben pancsolt

Odaértünk elsőre, és egy szuper helyen álltunk meg, jó pár kutyával akik minden gond nélkül békésen rohangáltak. Egy szép kis tavacska is volt ott, ahol a kutyák kedvükre pancsolhattak. Egyszóval szuper környezetbe érkeztünk.
Kipakoltunk, felállítottunk 3 sátrat, ami nem kis munka volt, főleg az első okozott nagy nehézségeket, majd kezdődött is a 'móka'.

Korom Gábor

Első körben egy egyórás (vagy isten tudja milyen hosszú, számomra pár percnek tűnt szinte) bevezető előadáson vehettünk részt. Előadónk Korom Gábor volt, aki minden mondatával egyre szimpatikusabb, viccesebb, és érdekesebb lett. Még az elején feldobott egy labdát, hogy ki szerint mi az a 3 kommunikációs lehetőség amivel a kutyánkkal kapcsolatba lépünk, illetve, ez milyen arányban oszlik el. Azt megbeszéltük, hogy ezek a testbeszéd, arcmimika, és verbális kommunikáció. Ha egy átlag 'kuty' tartót (nem kutya, hiszen azok a normális gazdánál tartottak Gábor fogalma szerint :) ) nézzünk ez az arány 30,10, 60.
Majd elindultunk egy szálon, hogy a végén felállítsuk a mi arányainkat.

mennyire jó volt ezt látni

Honnan is ered a kutya? Hogyan alakult ki?
A kutyák több fajjal tudnak kommunikálni. Emberrel, tigriskölykökkel, macskákkal, birkákkal, tehenekkel, vagy bármivel. Miért? A kutyának kiemelkedően jó a szocializációs képessége, míg a farkasnak nem. Egy farkas nem fog birkát terelni, vagy nekiállni más fajtabeli egyedeket felnevelni. Valamint a kutya külső akarat mögé tud állni. Be tud állni az ember mögé, és azt csinálni, és úgy, ahogy azt ő kívánja.
De hogyan alakult ki? Honnan?
Elindultunk egy újabb szálon, mégpedig képzeletben tettünk egy utazást egy ausztriai farkasrezervátumba. Előadónk sokat járt ott megfigyelni a farkasokat, illetve új oktatókat vinni oda, bemutatni hogyan is 'működnek' ők.
A falkák kísérleti falkák. Párhuzamban velük van egy kutyafalka is. Ugyan úgy viselkedtek ezzel a kutyafalkával mint a farkasfalával. És itt merült fel, hogy a kutyák sokkal nyíltabban agresszívak, míg a farkasoknak megvannak a saját rituális agressziójuk, hiszen számukra létszükséglet az épségben maradás. Előttünk van ahogy egy falka étkezik ugye? Azt nem kell elmesélnem. A kutyáknál más volt a helyzet. Amikor az alfa megkapta az ételt az egész falka a lehető legtávolabb menekült, szó szerint felkenődtek a kerítésre, és nyüszítettek, míg az alfa hangosan morogva evett, majd megszakítva az étkezést odament megharapni az egyikőjüket.

csapatmunka

A második érdekes sztori a falkát nevelő malinois szukáról szólt. A falka akit felnevelt tiszteletben tartotta, sosem dominálták le... Egyszer összeengedték az alfa szukával egy zárt térben. Az alfa bekúszott alá, nyalogatta a pofáját, míg a szuka keményen lemorogta, és megharapta... Sok néző, aki ez esetben oktató volt sajnálta az alfát... De közben más volt mindezek mögött. A rituális agresszió és a nyílt agresszió találkozása. Az alfa próbálgatta a szuka erejét a maga módján, így annak keményen ellen kellett állnia ennek.
A harmadik történet amikor Gábor kislánya szeretett volna bemenni egy farkashoz, viszont egy nagy, erős falkába nem mehetett be, mivel túl fiatal volt. Viszont egy érdekes, különös farkashoz bemehetett. Ő egy olyan egyed volt, aki nem tudott kommunikálni a fajtársaival, viszont az emberekkel igen. Egyik falka sem fogadta be, így külön kellett élnie. Viszont az emberekkel teljesen jól kijött... Valószínűleg az ilyen egyedekből alakulhatott ki a mai legjobb barátunk, a kutya.

Következő kérdésünk az volt, hogy miért tud a kutya ennyi fajjal kommunikálni. Erre talán egy különböző fajokon elvégzett teszt ad magyarázatot. Egy két éves gyerekeken, egy majmokon, kutyákon és farkasokon tesztelték azt, hogy amikor egy üres és egy teli edénybe tettek ételt, majd megkérdezték melyiket szeretnék úgy, hogy az üresre néztek. A majmok és a farkas a tele edényt vették el, a kutyák és az emberek az üreset.
Ugyanis az utóbbi két faj a környezettől akar tanulni, talán ez ad magyarázatot arra, hogy miért tudnak a kutyák ennyire jól kommunikálni más fajokkal, hiszen generációk alatt megtanulták, ahogy az ember is azt, hogy hogyan kell használni a tüzet, a kereket, a telefonokat.
Viszont a kutya nem tud ésszerűen dönteni, így ne csodálkozzunk ha alfaként rosszul dönt.

Ebből adódik, hogy két 'fegyelmezési' módszert használhatunk a kutyáknál, míg a farkasoknál csak egyet. Ez a kettő a figyelem elvonás, és a gátak felépítése. Az utóbbi a magasabb rendű, az eredményesebben használható.
Gondoljunk csak a gyerekekre. Ha valami rosszat akar csinálni, és elgügyögünk neki, elvonjuk a figyelmét, akkor valószínűleg vissza fog térni. Míg jobb esetben ha egy határozott szóval eltiltod, nem fog visszamenni próbálkozni.

behívtam Jimmyt, aki okosan jött, mégha anyája nem is volt a közelben :)

Azért szót ejtek még az egész szeminárium fő témájáról, nehogy az kimaradjon. A kutya ösztönlénye, amiről legtöbben megfeledkeznek. Hogy a kutya nem egy kis plüss akit kedvünkre dédelgetünk, puszilgatunk, és a kisbabánk. Vannak ösztönei, kemény ösztönei, amit néha kordában kell tudni tartani. Felépíteni a gátakat.
Rengeteg mindenről szó esett még, de hát nem lőhetek le minden poént, maradjon bőven mindenkinek amiért érdemes elmenni egy előadásra (én simán végigülném többszörösen, nem hiszem hogy valaha is megunnám)
Eddig megpróbáltam leírni azokat amik szükségesek voltak ahhoz, hogy a gyakorlati részt már sokkal másképp tudjuk nézni.
A gyakorlati részen végig fényképeztem Ivett gépével, úgyhogy majd a fontosabb képeket berakom illusztrációnak, hogy lássátok miről beszélek :) (rengeteg képet csináltam, és úgy gondolom eléggé jól látszódnak a kutyák testbeszéde, úgyhogy szokatlanul sok képet fogok betenni, amit ajánlok, hogy a szöveg olvasása után tanulmányozzatok át, én is ezt csinálom így utólag is. Képeket időrendi sorrendben raktam be )

Elsőként egy félős menhelyes kutyát láthattunk, aki viszonylag rövid idő alatt feloldódott egy alfa mellett. Csak kellett neki valaki akire támaszkodhat, akiről tudja, hogy 'megvédi'. Sok kutya eszembe jutott ezekben a percekben, ilyen volt Bella is, aki édesanyja mellett nőtt fel, és mindig ő intézte a problémákat, majd amikor külön váltak szabályosan lesokkolódott, bepánikolt. Olyanok, akiknek a falkavezérséget a saját vállukon kell cipelnie, és nem alkalmasak erre a feladatra. Egy menhelyes kutyánál is hasonló gondok lehetnek. Egyedül van, nincs alfája, saját magának a vezére.

megtörik a jég... :)

Egy német juhász, mudi, vizsla, kuvasz keverék volt az akiről már tudok sokat írni, és sokat is jegyzeteltem. Félelemből, bizonytalanságból fakadó agressziója volt, gazdával szuper kapcsolat, de minden másra morgott.  Senkivel nem vett fel szemkontaktot, ami nekem nagyon furcsa volt. A végére már mástól is elfogadott kaját, de ez nem két perces feladat, hosszú folyamat mire felépül. Ahogy beszélgetettek a gazdával Gáborék kiderült, hogy kiskorában egy idősebb kutyával nőtt fel, így a konfliktusokkal nem kellett foglalkoznia. Szépen lassan kell rehabilitálni, először kevés inger, majd ha magabiztosabb lesz jöhetnek a gátak.
Itt jött szóba, hogy egy kiskutyát érdemes 6 hónapos koráig a házban bent tartani, hogy megtanulja az ember jeleit, reakcióit. Ezt nem is tudtam, és remélem a következő kutyusomnál már ezt így tudom csinálni (ugye, anya?!)

egy német juhásszal akadtak gondok, túl domináns volt, és beragadt a gazdihoz. Gyorsan orvosolták a helyzetet

személyes tér :)

mammiiiii

itt már nem voltak gondok... :)

együtt a 'falka'

egy újabb eset, ahol szintén hamar rendeződtek a dolgok

Edwarddal a collieval voltak némi problémák, nme nagyon tudott kommunikálni a többiekkel,  illetve nem vette le a többiek jeleit. 

A következő nagyon érdekes eset egy foxi volt, akinél nem volt elég a terápiás kutyák segítsége. Még mielőtt  feljöttek a pályára lehetett látni, hogy domináns, ebből ered az agressziója. Az eddigi nyugodt, a félős kutyákat szinte semmibe vevő Kópé, a terápiás foxi amint belépett az új jövevény a pályára megnövelte a testfelületét, látszott, már tudja milyen típusú kutyával van dolga. Ezt a terápiás kutyák gazdái is tudták, hogy itt nem lesz egyszerű dolguk. Már az elején megfigyelhettük a domináns kutyákra jellemző testbeszédet, ahol mindig Kópé került ki győztesként.
Aztán kétszer is nekiment Kópénak, aki mind a két esetben győztesként került ki az akcióból, úgy, hogy közben egy újjal sem bántotta a másik kutyát. (Ez nagyon fontos a terápiás kutyáknál)
Végül emberi 'beavatkozásra' volt szükség, hiszen a másik kutyus nem törődött bele, hogy most átengedje az alfa szerepét.
Az oktatók végig nyugodtak voltak, amikor egymásnak ugrottak sem volt semmi pánik, semmi aggodalom.
Gábor pórázra vette, pórázfegyelem, és egyéb módszerek, amik után Kópé simán elsétálhatott a másik mellett anélkül, hogy az rámorgott volna.

a terápiás foxi jött ki nyertesként a testbeszéd-csatából

megjelölés...

felüljelölés...

pórázfegyelem

miközben árnyékot ad a kutyának egy kis (nagy) nyomást gyakorol rá azzal, hogy fölé magasodik.  Ennek a végére a foxik úgy más mellé tudtak kerülni, hogy nem morogtak egymásra.

Számomra a  legemlékezetesebb talán Marathon volt, egy nagy keverék kutya. Nála is rögtön lejött, hogy domináns, és ebből fakadó agressziója van. Vele szinte rögtön Gábor foglalkozott, pórázfegyelem egy jó darabig. Volt pár pillanat amikor ha nem egy erős, magabiztos ember csinálja azt vele simán nekitámad. Rengeteget kellett kontrollálni. Végre láthattam élőben olyan dolgokat, amike régóta vágyom. Sosem láttam ahogy valaki durván lemorog egy kutyát, és úgy dominálja le, hogy hozzá sem ér. Morgott, fölé tornyosult, úgy, hogy szerintem mindenki lélegzetét visszatartva várta, hogy mi lesz. És hatott, használt, ezek után már sokat változott a kutyus. Nem tetszett neki, nem érezte jól magát, de ez senkinek nem volt érdekében, hiszen egy ilyen kutya 'egóját' kicsit rombolni kell néha, és ha cukin hátára veti magát, vagy éppen a képebedbe mászik (rről már olvashattatok) nem kell rögtön olvadozni. Jó párszor el lett küldve, nem foglalkoztak vele.
Ivett és Jamie is felmentek a pályára, nagyon kis ügyes volt :) A végén már sikerült Jamiet szabadon engedni úgy, hogy Marathonra sem kellett folyamatosan morogni, vagy jelezni, hogy ki a főnök. Tudta, hogy kontroll alatt van.

nézzétek a hátán a szőrt...
nem igazán rajongott a dologért, hogy megmondják neki mit kéne csinálni.

Jamie kiszúrt, és odajött picit hátha kap seggvakargatást... de most nem annak volt az ideje :)

Utolsónak még két szálkásszőrű tacsiról mesélek, akik utálták egymást. Először tudomást sem vettek egymásról, majd amikor egymás mellé rakták egymást szépen egymásnak estek. Világosan látszott, hogy nincs jó kapcsolat a kutya és gazda között az egyik tacskónál, ő fel sem vette senkivel a szemkontaktot, és a foglalkozás végénél is voltak még morgások, míg a másik teljesen megadó állapotban volt egy idő után. A végére nem azt mondom hogy az egyik részéről minden morgás nélkül, de egymás mellett ültek.

A rehabilitáció nem olyan mint a TV-ben, nem egy óra alatt történik meg. Hosszú folyamat is lehet, de mindenképpen kifizetődő. Nagyszerű volt ezt élőben is megtapasztalni, és remélem még sok ilyet láthatok, sok kutyán segíthetek majd ha eljön az ideje....  Rengeteg kérdésre kaptam választ, viszont dupla ennyi merült fel bennem, ami nem gond, sőt! Rettentő nagy motiváció van bennem most.

Végén volt egy kis kérdezz felelek, ahol megkérdeztem, mivel tudom kicsit Ingrid gyors lekapcsolását megszüntetni. Megerősítettek abban ami már régóta lappang bennem. A kutyasuliban. Régóta tiltakozok ellene, mert hogy majd én megcsinálom, majd én. De félre kell tennem ezt a nonszensz büszkeségem. Mert alaptalan hülyeség. Attól, hogy eljárok kutyasuliban nem leszek kevesebb, sőt, rengeteget tanulhatok. Mert ott megtanul majd póráz nélkül sok kutya között figyelni rám. Ez kell nekünk.
Viszont nem egy hagyományos kutyasuli kell nekem, nekünk. Tükörmódszeres, ugyanis én csak ezt a módszert tudom elfogadni, nekem nem kell, hogy ordibáljak a kutyámmal, lenyomjam, hogy üljön le. Ezt otthon is meg tudom tenni. Az kell ,hogy egy nyugodt, kulturált környezetben megtanuljon kommunikálni a kutyákkal, és ha kell rám figyeljen.  Plusz ez egy tükörmódszeren alapuló iskola. Ez, ha lehet mondani a Waldorf módszeren alakul. Egy dologért nem büntet, hogyha nem tanulsz. Kutyák nem pórázon agressziójukat egyre inkább halmozva járnak iskolába, hanem boldogan, kiegyensúlyozottan.

kérdezz-felelek :)

Hazafelé utunk nagyon jó hangulatban telt, és 9 körül értünk haza koszosan büdösen, de rengeteg élménnyel, tapasztalattal. Köszönöm a szervezést a Szegedi Kutya Klubnak, ezt a fantasztikus, és utánozhatatlan előadást (aminek a tartalmának a tizedét sem írtam le, még órákig olvashatnátok a blogot ha mindent leírnék ami a jegyzeteimről eszembe jut) amit csak ajánlani tudok mindenkinek akinek egy kis lehetősége is van rá, valamint hatalmas köszönet Ivettnek, hogy ott lehettem, hogy addig mondogatta amíg rávettem magam, hogy elmenjek,  és hogy csapágyasra használhattam a gépét : D

Jaj, és a végére a hűséges kitartó olvasóinknak: a testbeszéd, verbális kommunikáció, és arcmimika aránya szerintem, Ivett szerint, és szerintem a legtöbb jelenlévő szerint (beleértve az előadónkat) : 60, 10, 30 :)