Breakfast at (Tiffany's)

-Fussuk? - kérdeztem vigyorogva Ingridtől. Nem mintha vártam volna a válaszára...
Elkezdtem befelé, a sűrű fenyőerdő közepe felé futni. Ide-oda cikáztam, kerülgetve az ágakat, bár néhány így is felsértette az arcom, és a kezem. Ingrid mellettem loholt, a kabátkáját több soron megkarcolták az ágak.
A hópelyhek az arcomra tapadtak.
Hát jócskán eltévedtem.. Még jó hogy ottvolt Ingrid.
- Ingrid haza! - mindig ezt mondom amikor hazafelé megyünk, így ő megfordult, és elindult.. én tuti másik irányba mentem volna... Viszont így legalább kijutottunk. Nemvicc. olyan szépen kivezetett!
Viszont telljesen lecsúszott a lábamról a zokni, így lehajoltam, hogy megigazítom.. Na de, persze hogy telljesen lecsúszott. kiléptem a cipőmből, és elkezdtem magamra rángatni. Látom, hogy Ingrid nagyon jön.... ááá, úgyis kikerül -gondoltam.... csakhogy nem jól gondoltam. Hirtelen nagy nyomás a hátamon, és előre, fejjel beleestem a hóba.. Persze csajom rögtön elkezdte az arcomat nyalogatni. Én meg a merényletért cserébe jól megdobáltam hóval.
Ez volt tegnap.
Ma viszont más volt a helyzet. Reggel hatalmas (15 cm) hóra ébredtünk, így felöltöztem, és go ki az erdőbe
Nos, (nemtudom megjeleníti-e a címet) a Breakfast at Tiffany's a kedvenc filmem (ami magyarra eléggé bénán úgy fordítottak le: Álom luxuskivitelben.... na most mi köze egymáshoz?) és ma én is kipróbáltam milyen. Csak éppen én nem a Tiffany -nál, hanem az erdőben :)
Csomó őzikét láttunk, és Ingrid terepmintázata miatt elégge közel tudott lopózni hozzájuk.
csináltam videót, és képeket is, de jelenleg túúl lusta vagyok ahoz, hogy feltegyem
És végére a rossz hírt:
Tötyögi úr (a számítógépünk) bemondta az unalmast... felhívtam apát. Ki kellett volna szerelnem belőle valamit, hogy menthessem a menthetőt.. de végül ma kiszedte, úőgyhogy talán az értékes Gridusz képek nem tűnnek el. De no para, anyának van sulis laptopja, így arról lehet netezni, semmiről nem maradtok le! :)

Ma megkaptam a retriever pórázom... juhééj : D (ja, és még lesz egy frizbim is)

ez a kedvenc részem.. valahogy mindig elbőgöm magam.. nem a történet miat, hanem ahogy keresi a macskát.. szánalmas ugye?


én mindig ilyeneken bőgöm el magam, nem a történeten...

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések