Lovas kaland
Ma szokásos sétánk is megvolt, csak most nem 1 órás, hanem 2. Ingrid nagyon élvezte.
Elértünk a mezőnkhöz, már éppen szólni akartam neki hogy mehet amikor megláttam 2 azaz kettő lovast. Hát mondanom sem kell, hogy rögtön megfogtam Ingridet, mert vagy nekimegy a lovaknak vagy világgászalad, annyira megujed tőlük (asszem az utóbbi lett volna)
Úgyhogy szépen megvártuk hogy elmenjenek (a lovasok is megijedtek kissé, először megálltak, de odakiáltottam hogy: pórázon van) Erre gyors elhúztak onnan.
Délelőtt feltettem a teljes pályánkat, húúú, nagyonnagyvolt a csaj. Úgy pörgött... Csak mire kivittem a fényképezőgépet betunyult... De most végre pattogott a szlalomban. És olyanszép zónája van. Estem párszor, mert eléggé lehetetlen pályát raktam fel... Volt benne egy jó kis futós rész, utána meg hirtelen állj, ugyanis a mini palánk... Namost tényleg jó mini, aztán le kell lassítani, különben nem áll meg a végén Ingrid... aztán voltak esések, meg csúszkálások.
Megint új trükköt tanulunk, szóval 2db trükkünk van folyamatban.
Megkozmetikáztam kicsit a csajt, majd hozok róla képeket, hugom fényképezett.
Úgy birom Ingridetz, mostmár mintha lenyugodott volna egy kicsit. Eddig olyan kis hiperaktív volt (ami mint megtuttam rossz dolog) A sétáknál már nem akar kielőzni, nekem meg egyre jobban megy a falkavezér pozíció. Eleinte nehéz volt, sőt, fárasztó. De egyre jobban belejövök, olyan mint amikor elsőben megtanulsz írni. Először nehéz, figyelni kell az ékezetekre, de végül belejössz, és automatikussá válik. Na, ilyen a falkavezérség. Nálunk baj volt ezzel, ugyanis nem tudtam mi a baj. Ingrid folyton rohangászott, izgatott volt, ami nem normális bizonyos szempontokból. Most, viszont hogy korlátozom a szabadságát, tudja mikor mit kell, kiegyensúlyozottabb lett, főleg hogy gyakrabban sétálunk. Csak azzal van baj, hogy minden 2. hétvégén apánál vagyok, így azok a napok kimaradnak. Na meg a hétköznapokról ne is beszéjünk, sötétbe nem szeretnék sétálni, amúgy meg mire hazaérek mindenféle szakkörökről...
Ám Ingridnek a lába tökéletes, semmi nem látszik a tegnapi vérességből, de a szemölcs még mindig ott van.
Elértünk a mezőnkhöz, már éppen szólni akartam neki hogy mehet amikor megláttam 2 azaz kettő lovast. Hát mondanom sem kell, hogy rögtön megfogtam Ingridet, mert vagy nekimegy a lovaknak vagy világgászalad, annyira megujed tőlük (asszem az utóbbi lett volna)
Úgyhogy szépen megvártuk hogy elmenjenek (a lovasok is megijedtek kissé, először megálltak, de odakiáltottam hogy: pórázon van) Erre gyors elhúztak onnan.
Délelőtt feltettem a teljes pályánkat, húúú, nagyonnagyvolt a csaj. Úgy pörgött... Csak mire kivittem a fényképezőgépet betunyult... De most végre pattogott a szlalomban. És olyanszép zónája van. Estem párszor, mert eléggé lehetetlen pályát raktam fel... Volt benne egy jó kis futós rész, utána meg hirtelen állj, ugyanis a mini palánk... Namost tényleg jó mini, aztán le kell lassítani, különben nem áll meg a végén Ingrid... aztán voltak esések, meg csúszkálások.
Megint új trükköt tanulunk, szóval 2db trükkünk van folyamatban.
Megkozmetikáztam kicsit a csajt, majd hozok róla képeket, hugom fényképezett.
Úgy birom Ingridetz, mostmár mintha lenyugodott volna egy kicsit. Eddig olyan kis hiperaktív volt (ami mint megtuttam rossz dolog) A sétáknál már nem akar kielőzni, nekem meg egyre jobban megy a falkavezér pozíció. Eleinte nehéz volt, sőt, fárasztó. De egyre jobban belejövök, olyan mint amikor elsőben megtanulsz írni. Először nehéz, figyelni kell az ékezetekre, de végül belejössz, és automatikussá válik. Na, ilyen a falkavezérség. Nálunk baj volt ezzel, ugyanis nem tudtam mi a baj. Ingrid folyton rohangászott, izgatott volt, ami nem normális bizonyos szempontokból. Most, viszont hogy korlátozom a szabadságát, tudja mikor mit kell, kiegyensúlyozottabb lett, főleg hogy gyakrabban sétálunk. Csak azzal van baj, hogy minden 2. hétvégén apánál vagyok, így azok a napok kimaradnak. Na meg a hétköznapokról ne is beszéjünk, sötétbe nem szeretnék sétálni, amúgy meg mire hazaérek mindenféle szakkörökről...
Ám Ingridnek a lába tökéletes, semmi nem látszik a tegnapi vérességből, de a szemölcs még mindig ott van.
Megjegyzések