Havas csoda

Ma hamarabb eljöttem rajzról, mert már szabályosan fájt a szívem a gyönyörű napsütés után.
Hazaértem, gépet összeraktam, 70-300-as obit fel, kutyikat is összeszedtem, aztán indulás erdőzni. A nap még sütött, lányok rohangáltak, egy füttyszóra repültek hozzám (hurka és sülthusi volt a juti) Gyönyörű volt minden, a hó, a csend, a nap...
Dögöztek, 2szer is. Nem voltam elég gyors, nem értem oda időben, nem tudtam rájuk rontani.
Ügyesek voltak egyébként nagyon. Semmi gond nem volt behívással, Ingrid is közelemben maradt, hízott is a májam....

Drazsika egyszer megindult, na mondom mi a szösz, Ingridet éppen nem láttam, azt hittem őt látja, de Gridi a másik irányban volt. Behívtam, és akkor megláttam, 2 őzikét. Csináltam róluk egy képet is. Elnéztem Gridi felé, láttam, már érzi őket, a nyomukon futott végig, majd észrevette őket, lelapult kicsit, és gyorsított. Reménytelenül kiáltottam egyet, hogy jöjjön vissza. Az a kutya, akit 1 éve úgy hívtam be, hogy sikítoztam már elkeseredettségembe, hogy elnézzen felém, hogy él-e még az öreg... Vagy akit 3-4 m-ről nem tudtam már behívni. Akit 1 órás sétán 2x láttam, az a kutya most minden gondolkodás nélkül megfordult, jött.

Nem kis távolság volt köztünk, pont annyit láttam a kutyámból mint a képen az őzikből. 300mm-en. Őzikék és Grid közt kb. 200m volt, azon a kis buckán futott végig amit az őzek mögött láttok, sőt pont valahol ott járt. És jött, repült. Csoda ♥

Persze azért, ne szálljunk el annyira.... Ingrid eltűnt egy jó 10 percre, dögözött valahol.... De azért büszke voltam. Megálltunk kicsit gyakorolni, engedelmest. Lábnálkövetés, fordulásokkal, fektetés-ültetés eltávolodással, valamint egy kb. 10 mp-es helyben maradás először 5 majd 10 m-ről. Erdőben elég nagy inger volt, plusz visszavettem ennyire kicsire, és szépen lassan fogom felépíteni. Közel 3 hónapom van, meg lesz ez... remélem... 

Hazafelé Drazsikának elmagyaráztam szépen, hogy nem eszünk dögöt, és a fujj szó mit jelent.