Örömtánc

Hétvégén Nyárádon voltam. Nem sok jót ígértem ennek a hétvégének, csak tanulás. Aztán kiderült, hogy lovas napok vannak. Hűha, mondom még jó hogy hoztam gépet. Kicsit féltem az elemek miatt, de hála istennek kibírta mind a két nap. Teljes napot csak szombat voltam kint. (Bár az sem volt teljes...) Már az első öt percben szóltam unokatesómnak, hogy hallom, hogy valaki tükörrefis géppel fotóz.

 A pálya másik végén volt egy srác, aki egy Canonnal fényképezett. Ő volt az esemény hivatalos fotósa, és hát nem kicsit sárgultam az irigységtől. Pláne miután megláttam a kutyáját. Egy gyönyörű magyar agár. Délelőtt még nem volt merszem / időm odamenni, de délután odamentem kicsit kérdezősködni. Bicska a neve, 3 éves, és vadásznak, van képességvizsgája. Kiállításokra is ellátogattak egyszer-kétszer. Kicsit csodálkozott, hogy ismerek agarasokat. Egyébként Bicska gyönyörű, kiegyensúlyozott kutya, gyönyörű izmokkal, és csak feküdt, ha azt kellett, ha meg nem, akkor igazi vidám kutyus lett belőle.   A képek ITT megtekinthetőek.

Amikor ma hazaértem Grid megkergült, mint ahogy legtöbbször lenni szokott. Rohangált össze vissza. Mivel gyakorolnunk is kell, ezért rászoltam, és dd-ztünk kicsit. Így még nem láttam pörögni soha. Csak úgy repdestem az örömtől. A nagy örömtáncban frankón kibicsaklott a bokám megint. De már hozzászoktam. Tavaly óta nem jött helyre... Nem is fog.

Na, mára ennyi vagyok. Nincs sok időm, még össze kell válogatnom valamit holnapra, ugyanis elvileg kék pizsamában kéne menni.