Erdők mélyén

Ma elmentem futni megint Griddel, de ma Ő is végig velem futott. Lefutottam a kigondolt távot, utána meg bóklásztunk, élveztük a napsütést.
Láttunk őzikéket, aztán találtam valamit ami kicsit lefoglalt, tervezgettem. Csomó őzikét láttunk amint rohannak a már árnyékos erdőkben, és csak a hátsójukon lévő fehér folt árulja Őket el.
Hazafelé egyszer csak valami ugatásszerűt hallottam. Nagyon megijedtem, féltem, nehogy kóbor kutyák legyenek. Amikor újra hallottam rájöttem, hogy egy rókakoma ijesztget minket... Na erre sem fogom elengedni a lányomat...

Hazafelé szépen sétálgattunk, láttunk jó pár őzikét, a végén, amikor pedig már majdnem kiértünk egy fácánkakas szállt fel nem messze tőlünk. A szívbajt hozta rám, már nagyon nem számítottam rá, hogy valami vaddal találkozunk.

Ingrid nagyon ügyi volt, szépen futott velem, és csinálta amit kellett. Ma nem rohangálhatott, nem voltam olyan passzban, hogy kontrollálni tudjam ha dinkaságot művel.

Holnaptól pedig készülünk a hétvégére... juhuuu!


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések