Idil

Ma Rékiékkel ismét egy szuper délutánt töltöttünk a tón.
Fél 4 előtt indultunk, és egy másfél órán át voltunk kint. Ismét jót beszélgettünk, kutyák meg élvezték a napsütést.
Sétálgattunk, majd leültünk egy büfé mögé, és élveztük, hogy nem fúj a szél, no meg hogy egy felhő sem volt az égen. Kutyák körülöttünk rohangáltak, találtak egy kesztyűt, és végig azzal játszottak. Vicces, hogy nekik bármi jó, csak legyen valami amiért lehet futkározni, hozni-vinni.

Ingrid persze önállósította magát, és legyalogolt a partra, pedig direkt nem mentünk közel...
Damonnel jót játszottak, bár lányom néha túlzásba vitte.... Egyszer helyre kéne tennie valamilyen kutyának picit...  Mert jó, rászólok, akkor abbahagyja, de nemártana neki egy kis egórombolás... Meg ledominálom én, de szerintem ráférne egy fajtárs ledominálása.
De egyébként ügyes volt lányom, ha kellett jött, ha nem néha akkor is :)

Amikor a bejegyzésnek címet adtam láttam, hogy már van ilyen cím. Rákerestem, és ahogy elolvastam jót mosolyogtam. Az az első bejegyzés amikor Rékáékról írtam, vagyis akkor kerültek szóba először... Azóta mennyi minden megváltozott... Ha akkor valaki azt mondja hogy ilyen jóba leszek Velük kiröhögöm... sosem hittem ilyenben, annak örültem volna, ha havonta össze tudunk hozni egy sétát, és tudunk beszélgetni picit, nincs végig kínos csend... ahhoz képest :) ♥

Cetlinek meg mindenki szurkol, nagyon nagyon itt az idő :)

még csomó-csomó kép fb-n :)