Javulunk
A hidegfrontnak köszönhetően ma kicsit hűvös reggelünk volt, így az erdőzés mellett döntöttünk Ivettel. Fél 7 körül találkoztunk Zsaniék előtt, mert hát Suzyka is jön velünk. Arra sétáltunk amerre legelőször Ivettékkel. Elsétáltunk hátra a homokbuckákba, srácok jól elvoltak. Ingrid ügyes okos kutyaként viselkedett. Ha hívtam jött, és csak a séta legvégén volt egy kis süketsége. Jamie és Su inkább együtt mászkáltak, illetve Pöttyöske szaladgált a nagy maci után.
Egy rossz szavam nincs rá mostanság. Nem ás a kertben, nem szed szét semmit. Hiába vittem el régen minden nap sétálni, most sokkal nyugisabb, kiegyensúlyozottabb. Viszont ha napközben előveszem ugyanolyan aranyosan figyel.
Egyébként rájöttem, hogy mennyire megváltoztam, így kutyailag. Máshogy szólok rá, máshogy reagálom le a dolgait. Ebben Ivettnek is nagy szerepe van, nagyon tetszett az elejétől kezdve ahogy Jamie figyel rá, és ahogy lereagálja a dolgokat. Próbálom én is másképp látni a dolgokat, megfigyelni a kutyák viselkedését, és arra magyarázatot keresni, hogy mit miért csinálnak.
Jó lenne eljutni pár szemináriumra is esetleg, hogy minél több problémáról haljak, és annak lehetséges megoldásáról, hiszen a kutyakiképzés, nevelés nem "receptkönyv", hanem egy életszemlélet, gondolkodásmód.
Ilyen pl. a behívás, maiben sokat változtattam. Régen mindig az Animal Planetet bámultam, és ott folyamatosan azt hallottam, hogy kutyát egyszer, határozottan hívjuk... Így legtöbbször kiabáltam egyszer, hogy gyere ide!! és nem jött akkor pár perccel később... Viszont most már (hála Ivettnek) megtudtam, hogy kedvesen hívjam a kutyust, és ha jön közben szóban dicsérjem.
Szeretném Ingridet idén teljesen helyrehozni, hogy legyen egy biztos behívása, hiszen ha lesz új családtag érkezne esetleg hozzánk akkor ilyennel ne legyen problémám. Na majd meglátjuk mivel hogyan haladunk.
Ma délután, estefelé fogtam Ingridet, és a seprűnket, és kimentünk erdőbe gyakorolni a DD kűrhöz pár elemet. Amikor kiértünk láttam egy őzikét, majd 2 nyuszit elrohanni. Odavittem a nyuszik törzshelyére a seprűt, és levettem Gridről a pórázt. Azt az izgatott, csillogó szemeket. Viszont most nem az volt a feladata, hogy megkeresse a vadat, vagy üldözze őket... Hanem, hogy dog-dancingezzünk. Kicsit más tészta a kettő, és nem vártam sokat tőle. De tesztelni akartam. Párszor előreküldtem a seprűhöz, 3x akart meglógni. Egyszer sprintelni kezdett, de egy határozott HÉ GYERE IDE megtette a hatását, és visszafordult. Közben átváltottam aranyos hangnembe, és megdicsértem szépen.
Utána már a nyulak szagát akarta követni, de onnan is lehívtam. Miután egyszer szépen megcsinálta a feladatot, egy kis lábszlalommal és forgásokkal együtt rohanhatott egyet. Utána újabb rövid gyakorlás, és egy kis szaglászás, majd sikeres behívás. Ügyes volt, nagyon büszke voltam. Azért, szerintem nem semmi, hogy azt a kutyát aki csak úgy spontán a szabadság illatát érezve elrohant most a vadszagról le lehetett hívni... Ezek után nem kísértettem a sorsot, hazajöttünk.
Ma is hoztam nektek egy videót, Samantháról, a 7 éves kislányról.. Azt hiszem, tanulságos, hogyan bánik a kutyusával.
Egy rossz szavam nincs rá mostanság. Nem ás a kertben, nem szed szét semmit. Hiába vittem el régen minden nap sétálni, most sokkal nyugisabb, kiegyensúlyozottabb. Viszont ha napközben előveszem ugyanolyan aranyosan figyel.
Egyébként rájöttem, hogy mennyire megváltoztam, így kutyailag. Máshogy szólok rá, máshogy reagálom le a dolgait. Ebben Ivettnek is nagy szerepe van, nagyon tetszett az elejétől kezdve ahogy Jamie figyel rá, és ahogy lereagálja a dolgokat. Próbálom én is másképp látni a dolgokat, megfigyelni a kutyák viselkedését, és arra magyarázatot keresni, hogy mit miért csinálnak.
Jó lenne eljutni pár szemináriumra is esetleg, hogy minél több problémáról haljak, és annak lehetséges megoldásáról, hiszen a kutyakiképzés, nevelés nem "receptkönyv", hanem egy életszemlélet, gondolkodásmód.
Ilyen pl. a behívás, maiben sokat változtattam. Régen mindig az Animal Planetet bámultam, és ott folyamatosan azt hallottam, hogy kutyát egyszer, határozottan hívjuk... Így legtöbbször kiabáltam egyszer, hogy gyere ide!! és nem jött akkor pár perccel később... Viszont most már (hála Ivettnek) megtudtam, hogy kedvesen hívjam a kutyust, és ha jön közben szóban dicsérjem.
Szeretném Ingridet idén teljesen helyrehozni, hogy legyen egy biztos behívása, hiszen ha lesz új családtag érkezne esetleg hozzánk akkor ilyennel ne legyen problémám. Na majd meglátjuk mivel hogyan haladunk.
Ma délután, estefelé fogtam Ingridet, és a seprűnket, és kimentünk erdőbe gyakorolni a DD kűrhöz pár elemet. Amikor kiértünk láttam egy őzikét, majd 2 nyuszit elrohanni. Odavittem a nyuszik törzshelyére a seprűt, és levettem Gridről a pórázt. Azt az izgatott, csillogó szemeket. Viszont most nem az volt a feladata, hogy megkeresse a vadat, vagy üldözze őket... Hanem, hogy dog-dancingezzünk. Kicsit más tészta a kettő, és nem vártam sokat tőle. De tesztelni akartam. Párszor előreküldtem a seprűhöz, 3x akart meglógni. Egyszer sprintelni kezdett, de egy határozott HÉ GYERE IDE megtette a hatását, és visszafordult. Közben átváltottam aranyos hangnembe, és megdicsértem szépen.
Utána már a nyulak szagát akarta követni, de onnan is lehívtam. Miután egyszer szépen megcsinálta a feladatot, egy kis lábszlalommal és forgásokkal együtt rohanhatott egyet. Utána újabb rövid gyakorlás, és egy kis szaglászás, majd sikeres behívás. Ügyes volt, nagyon büszke voltam. Azért, szerintem nem semmi, hogy azt a kutyát aki csak úgy spontán a szabadság illatát érezve elrohant most a vadszagról le lehetett hívni... Ezek után nem kísértettem a sorsot, hazajöttünk.
Ma is hoztam nektek egy videót, Samantháról, a 7 éves kislányról.. Azt hiszem, tanulságos, hogyan bánik a kutyusával.
Illetve, van még egy videóm, Drazséról (vagy Zserbóról, kinek mi tetszik, Ő a pici frenchie akiről meséltem, hogy ügyeske) ahogyan tanulgatunk.
 |
| édes vitabull puppyk ♥ |
Megjegyzések