Nem a remény hal meg utoljára...

Hanem a sejtszintű enzimműködés... Naja... Mai sétánkon valahogy ez a mondat visszhangzott bennem...

mai képek: Frittmann Ivett

Ismét, pontosan úgy mint tegnap fél 7 után egy picivel találkoztunk Ivettékkel. Időközben egy kis pincsi keverék is csapódott hozzánk, még nagyon fiatalka lehetett, fogai, és szőre alapján.
Elengedtük kutyikat, jót rihangáltak, Gridi is ügyes volt, ha szóltam jött. Éppen valami fontos dolog közepén jártunk Ivettel (mint mindig :D ) amikor rájöttem, hogy a fél szememmel szemmel tartott kutyám eltűnt.  Kiabáltunk egy ideig Ivettel, de semerre nem láttuk, pedig a közelünkben szinte csak mezők voltak.
Kiszaladtam a főúthoz megkukkantani nincs-e ott. Éppen visszafelé bandukoltam kiabálva amikor hívott Ivett, hogy meg lett a kis szemét.
Elmondta mit csináljak ma, hogy kicsit növeljem a tekintélyem, hogy hátha rájön, hogy ilyet nem csinálunk.

 Nem kicsit, hanem nagyon voltam befosva, mint ilyenkor mindig. Mindig ilyen mi van ha gondolatok jutottak eszembe... Aztán eszembe jutott ez a nem a remény hal meg utoljára mondat, és kicsit elmosolyodtam... ilyenkor mindig a leglehetetlenebb idiótaságok jutnak eszembe....

Egész nap nem szóltam hozzá, nem néztem rá. Kimentem az udvarra flangálni, pakolászni, ha elém jött, ugyanúgy mentem tovább, max ha nem kapcsolt akkor arrébb löktem menet közben. Séta közben laza póráz, ha elém jött szép nagy rántás, visszafordultunk. Kaját ma nem kap.

Kicsit sajnálom, hogyy ezzel telt a séta, de legalább meg lett a hülyegyerek.
Viszont hozok képeket, méghozzá Ivett képeit az elmúlt pár sétáról:

jövök mamii

popsik

hopp

jajjj ez leomlik!

♥

Orsolya vizsgálódik, mit is lehetne honnan mikor fotózni

♥ édeseeem ♥ azért szeretem még, csak ma haragszom... :)

jutalmazás... (nem rosszak itt a szögei..)

hát ti kik vagytok?

♥