Hallgassunk a kutyánkra - 1. nap
Megkértem Ivettet, hogy pár könyvvel szánjon meg még amíg dolgozok, mert nincs mit olvasnom, és amit már kölcsönadott kiolvastam. Így került hozzám ma a Jan Fennel - Hallgassunk a kutyánkra c. könyv, aminek már anno egyszer nekifogtam a neten, de nem tudtam úgy normálisan elolvasni.
Beszélgettünk még egy jó ideig, majd miután elment nekikezdtem. 40 oldal után félre tettem a könyvet, bekapcsoltam egy kis zenét, és átgondoltam, mit is és hogyan szúrok el, és hogyan szúrnak el mások is. Végig gondoltam ismerőseim közül ki hogyan reagál mire. Mit tesznek ha kutyával találkoznak.
Elmesélem én hogyan reagáltam eddig bármire. Minden kutyát megsimogattam, megdögönyöztem. Szerettem ölelgetni a kutyákat. Tudtam, hogy nem valami úgymond normális dolog, de nem tudtam miért nem, ezért nem törődtem vele. Egyik felem küzdött az ilyen viselkedésekkel szemben, de nem tudtam miért. Nem tudtam miért nem jó ha a kutya rám ugrik. Sejtettem én, nem is hagytam, de néha azért mégis. Régóta láttam Ivettet, hogy hogyan viselkedik kutyákkal. Láttam mit csinál másképp, tudtam, hogy úgy kéne, de nem tudtam magamnak megmagyarázni miért. Én, aki az Animal Planeten nőtt fel 4 éves kora óta megnéztem pár kutyaoktatós műsort. Viszont ott sem mindig a tuti jót mutatják, így visszagondolva. Rengeteg dolgot hallottam, de valahogy egy sem volt az amire azt tudnám mondani, azt kell követni, sőt a legtöbbet már helyből elvetem. De aki kicsi kora óta, amióta az eszét tudja kutya után vágyódik, és 9 évesen kapja meg a kutyáját, (még akkor sem eléggé érett a feladathoz) az hajlamos nem tudni hogyan is kell bánni a kutyával. Nincs olyan belső ösztönszerű kommunikációs készségem a kutyákkal, mint olyanoknak akik velük nőttek fel..
Így érdekes az 5 perces szabály. De hatásos. Miután kb. 100 oldalt elolvastam hagytam kicsit, had ülepedjen a dolog az agyamban. és inkább kinyitottam az ajtót, és nézegettem Zoknit, Lufit és a 3. kutyust akinek a nevét még mindig nem tudom. Azt már megfigyeltem, hogy tudják nagyon jól, hogy a családban mindenki főnök. A nagymama már ez alól kivétel, rá Zokni mindig felugrál. Engem egy darabig megugattak, majd tudomást sem vettek rólam. Ma Zokni ugrál rám. Többször, így kipróbáltam nála az 5 perces szabályt. Hatott, most már teljesen más a testbeszéde amikor meglát. Labdáztunk egy csomót (megállapítottam, nem csak jó obediences kutya, de frankó flyballos és frisbees lenne...) Illetve megfigyeltem, Zokni hogyan rakja helyre Lufiékat, meg mindenkit.
Már készülődtem amikor hazaértek a gazdik, így volt alkalmam megfigyelni, mitől is ilyen kiegyensúlyozott az ő falkájuk, azon kívül, hogy mindenki elég nyugodt, kedves, aranyos. Amikor kiszéltak a kocsiból kutyák üdvözölték őket, örültek, ők tudomást sem vettek róluk, és láttam, ez mindig is így mehet, nincs kérdés kinek mi a szerepe a falkában.
Miután hazaértem kimentem Gridhez, csöpögtettem a fülébe. De előtte jött az 5 perces szabály... Eleinte simán odajött, örült, de miután nem vettem róla tudomást ugrált. Hagytam, hogy lenyugodjon, lefeküdjön, majd vártam, sétálgattam. Sikerült, majd odahívtam magamhoz. A füle egyre jobb, ez pedig remélem hatni fog nála.
Így kicsit új reménysugár tűnt fel, hátha ez a könyv lesz az ami által sikerül leküzdenünk a problémáinkat. Hiszen a dögevés, az eltűnés, pánik ha eltűnök idegen helyen mind mind a falkavezéség problémájára róható. Cesar módszere nem teljesen jó nekünk. Kezdetnek jó volt, de mos tmár kellett valami új is.
Még jobban tudom, hogy ott a helyem Ivettel a Szegedi Kutya Klubbon, ha csak mint megfigyelő akkor is. Tanulni akarok, meg akarom tanulni a kutyák nyelvét. Szeretnék még több farkasos filmet megnézni, vagy akár az eddigi jó párat újraértelmezni. Hiába láttam én rengeteg filmet, ha nem kapcsoltam a kutyákhoz.
A végére pedig a jó hír, Trolldogs Desirée 'Törpi' és Justeph Brindle Master 'Bill' párosításból 6 egészséges kiskutya született, császárral. Kicsit kevés a teje Törpusznak, de nagyon jó anyuka, túlságosan is, nagyon kis aggódó. :)
Beszélgettünk még egy jó ideig, majd miután elment nekikezdtem. 40 oldal után félre tettem a könyvet, bekapcsoltam egy kis zenét, és átgondoltam, mit is és hogyan szúrok el, és hogyan szúrnak el mások is. Végig gondoltam ismerőseim közül ki hogyan reagál mire. Mit tesznek ha kutyával találkoznak.
Elmesélem én hogyan reagáltam eddig bármire. Minden kutyát megsimogattam, megdögönyöztem. Szerettem ölelgetni a kutyákat. Tudtam, hogy nem valami úgymond normális dolog, de nem tudtam miért nem, ezért nem törődtem vele. Egyik felem küzdött az ilyen viselkedésekkel szemben, de nem tudtam miért. Nem tudtam miért nem jó ha a kutya rám ugrik. Sejtettem én, nem is hagytam, de néha azért mégis. Régóta láttam Ivettet, hogy hogyan viselkedik kutyákkal. Láttam mit csinál másképp, tudtam, hogy úgy kéne, de nem tudtam magamnak megmagyarázni miért. Én, aki az Animal Planeten nőtt fel 4 éves kora óta megnéztem pár kutyaoktatós műsort. Viszont ott sem mindig a tuti jót mutatják, így visszagondolva. Rengeteg dolgot hallottam, de valahogy egy sem volt az amire azt tudnám mondani, azt kell követni, sőt a legtöbbet már helyből elvetem. De aki kicsi kora óta, amióta az eszét tudja kutya után vágyódik, és 9 évesen kapja meg a kutyáját, (még akkor sem eléggé érett a feladathoz) az hajlamos nem tudni hogyan is kell bánni a kutyával. Nincs olyan belső ösztönszerű kommunikációs készségem a kutyákkal, mint olyanoknak akik velük nőttek fel..
Így érdekes az 5 perces szabály. De hatásos. Miután kb. 100 oldalt elolvastam hagytam kicsit, had ülepedjen a dolog az agyamban. és inkább kinyitottam az ajtót, és nézegettem Zoknit, Lufit és a 3. kutyust akinek a nevét még mindig nem tudom. Azt már megfigyeltem, hogy tudják nagyon jól, hogy a családban mindenki főnök. A nagymama már ez alól kivétel, rá Zokni mindig felugrál. Engem egy darabig megugattak, majd tudomást sem vettek rólam. Ma Zokni ugrál rám. Többször, így kipróbáltam nála az 5 perces szabályt. Hatott, most már teljesen más a testbeszéde amikor meglát. Labdáztunk egy csomót (megállapítottam, nem csak jó obediences kutya, de frankó flyballos és frisbees lenne...) Illetve megfigyeltem, Zokni hogyan rakja helyre Lufiékat, meg mindenkit.
Már készülődtem amikor hazaértek a gazdik, így volt alkalmam megfigyelni, mitől is ilyen kiegyensúlyozott az ő falkájuk, azon kívül, hogy mindenki elég nyugodt, kedves, aranyos. Amikor kiszéltak a kocsiból kutyák üdvözölték őket, örültek, ők tudomást sem vettek róluk, és láttam, ez mindig is így mehet, nincs kérdés kinek mi a szerepe a falkában.
Miután hazaértem kimentem Gridhez, csöpögtettem a fülébe. De előtte jött az 5 perces szabály... Eleinte simán odajött, örült, de miután nem vettem róla tudomást ugrált. Hagytam, hogy lenyugodjon, lefeküdjön, majd vártam, sétálgattam. Sikerült, majd odahívtam magamhoz. A füle egyre jobb, ez pedig remélem hatni fog nála.
Így kicsit új reménysugár tűnt fel, hátha ez a könyv lesz az ami által sikerül leküzdenünk a problémáinkat. Hiszen a dögevés, az eltűnés, pánik ha eltűnök idegen helyen mind mind a falkavezéség problémájára róható. Cesar módszere nem teljesen jó nekünk. Kezdetnek jó volt, de mos tmár kellett valami új is.
Még jobban tudom, hogy ott a helyem Ivettel a Szegedi Kutya Klubbon, ha csak mint megfigyelő akkor is. Tanulni akarok, meg akarom tanulni a kutyák nyelvét. Szeretnék még több farkasos filmet megnézni, vagy akár az eddigi jó párat újraértelmezni. Hiába láttam én rengeteg filmet, ha nem kapcsoltam a kutyákhoz.
A végére pedig a jó hír, Trolldogs Desirée 'Törpi' és Justeph Brindle Master 'Bill' párosításból 6 egészséges kiskutya született, császárral. Kicsit kevés a teje Törpusznak, de nagyon jó anyuka, túlságosan is, nagyon kis aggódó. :)
 |
| Napsi x Kokos alom :) |
Megjegyzések