Kitörő boldogság és kitörő szomorúság

Csütörtökön lebetegedtem, úgyhogy nem tudtam nagyon kutyázni... sőt, semennyire...
Ma viszont kimentem hozzá 10 percre, és azt az örömöt. körbesprintelte az udvart 3x utána leült elém, a kis játékával, várva hogy eldobjam. Dobtam is milliószor, ő meg hozta vissza :)
utána bejöttem, kihoztam párnákat, és leültem a küszöb mellé, az ajtó nyitva volt (rajtam egy nagy takaró) és dobáltam neki a játékot. Annyira boldog volt, csak úgy vigyorgott!

Nagy unalmamban csütörtökön befejeztem az Angyali bernik honlapját. Kaptam is egy másik "rendelést", és amint megkapom hozzá a leírást, hogy hogy szeretné, már csinálom is :)

Jöjjön a rossz hír... igen, nagyon rossz. több éjszakán át emésztettem rajta magam, nem tudtam elaludni. Gondolom, az írásaimból lejön, hogy imádom az erdőt. És végül is ez érthető...
Anya egyik pénteken bejön a szobámban, tiszta gyászos arccal. ő is tudja, az erdőimádatomat.
Becsuktam a könyvet (Harry Potter angolul :)) és ránéztem.
Biztos említettem már a lovasokat, akiket láttunk töbször is. Ismerőseink. Anyának  mondta, hogy nem szeretné ha arra járkálnék... Ugyanis multkor ott, a "mi" erdőnknél, a fenyőerdőnél megtámadta őket egy falka kutya. kuvasz is volt közöttük. Valószínűleg a közeli tanyák kutyái verődtek össze. Többször is megtámadták őket, lóháton, lovaskocsival. Nem ijedtek meg attól sem, hogy az ismerősünk férje megpróbálta elzavarni őket. Egyszer szemtanúi voltak amikor megtámadtak egy másik kutyát.
Nem fogok többet arra menni Ingriddel... Magam még csak-csak, ugyanis nem magam féltem. Ingridet.
És az az elszomorító, hogy nem tudom, hol máshol tudnánk gyakorolni. Igen, ez a fő szempont, no meg az, hogy ott Ingrid tud futkározni...
Aztán valamelyik éjjel amíg ezen gondolkoztam, eszembe jutott, hogy majd maximum itt maradunk a közelben. Nem kell nekünk 2 km-re besétálnunk, elég lesz egy fél km is. És Ingrid csak ott fog rohangálni, nem fogunk annak a helynek a közelébe sem menni... tudjátok, jobb félni mint megijedni....
nem tudom mi lett volna ha nem szólnak... lehet egyszer váratlanul ér minket egy támadás?

és még  jó hír:
1: Megjött a hűtőmágnesünk!!
2: Ma postázzák a korongjainkat! Végre belevethetjük magunkat a tanulásba, és amint megyünk Szegedre elviszem a régi korongunkat Mikonak :)