Várva várt dummy

Ma reggel 8 óta figyelem az autókat, izgulok, mikor jön meg a dummy... illetve ez már mind múltidő.
Anya már nevetett rajtam, minden autónál imádkoztam, hogy jaj, csak legyen a futár...
Hát 5 előtt felhívott, hogy itt van Vadkerten, de melyik utcában lakunk. Elmagyaráztam, és kisiettem az ajtóhoz... Bent vártam amíg meg nem érkezett, majd akkor kimentem szépen.

Átvettem a csomagot (igen, páran tudnak pár részletet... : D ) minden hipi szupi.
Bent kibontottam. Első reakcióm: Hát ez gyönyörű, de nehéz...
kivittem Ebnek, aki először furcsállotta. Kicsit felcsigáztam a kedvét,csináltunk 3 jelölést, pár kép, és ennyi. Nem akartam tovább fárasztani, ugyanis nem sokkal előtte jöttem be. Megint imád korongozni, rájött, ha szépen ugrik, elkapja, akkor kap szalámit. Elkezdtük a hátrafelé lábszlalomot, meg hasonlók. Ügyes. Tud pörögni ha akar! Hátról dobbantást is csináltuk, de nagyon fájt a hátam, abbahagytuk.

A lábam katasztrófa megint... Fáj, a merevítőt kell hordanom... Szívás, hogy pont most nyárra kezdte el... valószínűleg nem leszek csak miután hazajöttem Diáéktól... Addig nélkülözzetek : D De majd ha lesz időm beugrok egy gyors bejegyzéssel Mikoról...