Behavazva

Hát igen, ezt is megértük... Ennyi havat is rég láttam. Nem különösképp szeretem, de nagy bajom sincs vele. A hideget is bírom... Csak az a fránya szél, és a felhők... Semmi fény, pedig úúúgy szeretnék fényképezni! De engem semmi nem állíthat meg...  Ma reggel csináltam pár képet pár tengelicről... Kár, hogy nem volt semmi fény, pedig akkor milyen szupi képek lette volna... Így viszont csak olyan elmenős képek...

Délben elvittem srácokat egy utolsó közös sétára. Bogyót alig tudtam kirángatni a garázsból. De sikerült! :)
Erdőbe mentünk, egy jó fél órára. Hagytam, had rohangáljanak. Az elején jót nevettem Bogyeszkán, mert egy fácán felröppent mellőle, ő meg tisztára betojt, megállt, és ugatott utána... Lányom meg ment volna utána, de rászóltam, és okos, jólnevelt kutya módján visszatiplizett hozzám.

Jót sétáltunk, én szokás szerint bálna voltam, így nem fáztam. Olyan hófúvás volt d.e., hogy bizonyos alacsonyabb területeken Ingridemnek a nyakáig ért a hó, de a legtöbb helyen is a hasáig. De Őt nem zavarta. Futott, baktatott, ugrált, csak hogy mehessen. Édes :)
Bogyó könnyebben tudott mozogni, de nem sikerült lányommal tartania a tempót.

Bogyóért ma 4 óra körül jöttek. Bogyó kis kómás fejjel fel sem ismerte Andit, utána meg megugatta Andi apuját... Összecuccolkodtunk, és indultak is. El sem búcsúztam Bogyótól. Na, majd összehozunk még pár talit! Lányom továbbra is garázsban van, fekszik, alszik. 

Biztos hiányozni fog, hogy csak egy kutyám lesz. Fura volt, és Gridre sem jutotta annyi időm, viszont jó volt, hogy ketten voltak. Sok dolgot megtanultam Bogyótól, és remélem Ő is fejlődött valamicskét. Az tuti, hogy megtanult szépen sétálni láb mellett, forogni, és nagyjából láb-szlalomozni. Bármikor szívesen végigcsinálnám ezt a hetet :)
Köszönöm Andiéknak, hogy megbíztak bennem, és rám bízták Bogyót.. :) Remélem nem csalódtak :)