Csapat! A kutyám és én!

A minap böngészgettem a Bird-Dog oldalát amikor erre a két mondatra felfigyeltem.Egész oldal nagyon tanulságos, érdemes átböngészni.. és igen, szerintem is minden kutyás sport csapatsport... a kutyám és én... :)

Ma legyőztem a félelmeimet az erdővel kapcsolatban. Rég vittem már Gridet sétálni, és eléggé szégyellem is magam, bár mentségemre legyen szólva, hogy készülődünk nagyon a jövő héten érkező Lett cserediákra. (Sajnos így nem tarthatok a Vitateammel egy szerbiai kiállításra, de majd legközelebb, és amúgy is kárpótol a szombati Medivid kupa... bizony, bizony, ha nem hullik piros hó, akkor megyek, hiszen legjobb barátnőmék is ott lesznek, ki nem hagynám!)

tipikus gagyi képek, de egyik kezemben a gép, másikban a dummy, és nem akartam a fényképezéssel foglalkozni. 

Eléggé meg voltam/vagyok fázva, hangom nem sok, de úgy néz ki megmaradok. Viszont Griddel nem igazán tudok kommunikálni, maximum suttogva. Így érdekes volt a behívás... De ha éppen hallotta akkor jött ügyesen.
Csináltunk egy kis légszimatot jó nagy dzsungelben, és ügyesen megtalálta. Egy-egy átadás után mindig mehetett a dolgára, én pedig újra eldobtam, és reménykedtem, hogy meglesz...

Majd amikor kicsit később már hiányolt, és visszajött hozzám, elindultunk közösen keresni valami izgi helyet. Nem akartam nagy aljnövényzetű erdőt, mezőt, azokon a légszimatot gyakoroljuk, jelölésre nehéz terepet akartam....
Találtunk is egy dimbes-dombos helyet. Leültettem a csajszit, átbaktattam egy másik buckára, majd onnan dobtam el a dummyt, így jó sokat kellett mászkálnia fel-le, fel-le a dombokon. Visszabaktattam, majd elhangzott az előre vezényszó, ő pedig vigyorogva kaptatott fel a picit saras, csúszós utakon. Csomó kidőlt fa, ágak, de élvezte! Sőt, szerintem jobban tetszett neki, mintha egy pusztán csináltuk volna, mert így rohant vissza hozzám, és ült be a lábam mellé. A fákat meg meg sem próbálta kikerülni, átugrott rajtuk, iszonyú aranyos volt.


A rekedtségem miatt alig tudtam kommunikálni vele, csak egy-egy vezényszó, valamint kézjelek, de így is tökéletesen megértettük egymást azt hiszem. 
Hazafelé éppen vártam rá, amikor egy kocsis lelassított mellettem, és vigyorogva kiszólt a hapsi, hogy jó messze volt a kutyám.. mire a mellette lévő rákontrázott, hogy már egy őz van a szájába.... Hát, annyira nem lehetetlen, már őzlábat kaptam tőle...

Lucky Dipre pedig nevezés feladva, megérkezett, úgyhogy minden szuper! :) Ki jön még ki?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések