Elkeserítő
Ma délelőtt Ingriddel kimentünk az utcára, hogy megkapja a kajcsiját. Picit gyakoroltunk, meg sétáltunk (póráz nélkül végig). Ilyenkor annyira ügyes, figyel rám, meg sem fordul a fejében, hogy elszaladjon, vagy bármi.
Délután pedig erdőzni mentünk. Vittem dummyt, meg gépet persze.
Elengedtem, Ő pedig indult szokásos nyomozására. Egyszer csak látom, hogy szaglászik, majd megindult felém. Hát, nem kisebb dolgot cipelt nekem, mint valami lenyúzott nyuszit, annak is a hátáról a szőrt... Lehet a húsvéti nyuszit hozta nekem? Aranyos, de lefényképezni nem volt gusztusom a drágát.
Útjára engedtem, közben fényképezgettem. Hívtam, szuperül jött. Akkor dummyzzunk picit. Egész ügyes volt. Bár volt egyszer kétszer, hogy elindult a dummy felé, de elbaktatott mellette. Legtöbbször ilyenkor vissza sem tudom hívni. De most mindig sikerült. Elég volt szólnom, és már jött is vissza. A jutifalat ilyenkor pedig a vacsija volt, ami ma nem egyéb mint fini kolbász. Így hát érthető volt, hogy miért igyekszik annyira vissza.
Egyébként ügyesen dolgozott. Főként jelöléseket csináltunk, és egy rossz szavam nem lehet rá.
Aztán engedtem, had menjen. Jó messzire kóricált, úgyhogy hívtam... mintha meg sem hallaná. Pedig tuti hallja, egyszerűen lusta. Aztán elindultam a másik irányba, egy idő után ő is megindult visszafelé. Viszont nem felém, hanem átbaktatott az úton, és a másik irányba folytatta útját. Én meg óbégathattam, szidhattam, le se szart. Aztán egyszer megjött az esze, és elindult felém.
Ezek után picit dd-ztünk, ügyes volt ismét. Miután elengedtem megint jókislány volt, ha kellett jött.
Az egész olyan fura, zavaros. Mintha két személyisége lenne a kutyámnak. Néha egy álom, egy rossz szavam nincs rá, fél perc múlva pedig bűnrossz. A 'kedvencem' az, amikor szólok neki, és elkezd sprintelni a másik irányba.
Remélem azért valamicskét fog javítani rajta a módszer... Jó, volt már rosszabb is, de ilyenkor annyira kiakadok...
tegnapi szlalomos vidi :)
Délután pedig erdőzni mentünk. Vittem dummyt, meg gépet persze.
Elengedtem, Ő pedig indult szokásos nyomozására. Egyszer csak látom, hogy szaglászik, majd megindult felém. Hát, nem kisebb dolgot cipelt nekem, mint valami lenyúzott nyuszit, annak is a hátáról a szőrt... Lehet a húsvéti nyuszit hozta nekem? Aranyos, de lefényképezni nem volt gusztusom a drágát.
Útjára engedtem, közben fényképezgettem. Hívtam, szuperül jött. Akkor dummyzzunk picit. Egész ügyes volt. Bár volt egyszer kétszer, hogy elindult a dummy felé, de elbaktatott mellette. Legtöbbször ilyenkor vissza sem tudom hívni. De most mindig sikerült. Elég volt szólnom, és már jött is vissza. A jutifalat ilyenkor pedig a vacsija volt, ami ma nem egyéb mint fini kolbász. Így hát érthető volt, hogy miért igyekszik annyira vissza.
Egyébként ügyesen dolgozott. Főként jelöléseket csináltunk, és egy rossz szavam nem lehet rá.
Aztán engedtem, had menjen. Jó messzire kóricált, úgyhogy hívtam... mintha meg sem hallaná. Pedig tuti hallja, egyszerűen lusta. Aztán elindultam a másik irányba, egy idő után ő is megindult visszafelé. Viszont nem felém, hanem átbaktatott az úton, és a másik irányba folytatta útját. Én meg óbégathattam, szidhattam, le se szart. Aztán egyszer megjött az esze, és elindult felém.
Ezek után picit dd-ztünk, ügyes volt ismét. Miután elengedtem megint jókislány volt, ha kellett jött.
Az egész olyan fura, zavaros. Mintha két személyisége lenne a kutyámnak. Néha egy álom, egy rossz szavam nincs rá, fél perc múlva pedig bűnrossz. A 'kedvencem' az, amikor szólok neki, és elkezd sprintelni a másik irányba.
Remélem azért valamicskét fog javítani rajta a módszer... Jó, volt már rosszabb is, de ilyenkor annyira kiakadok...
 |
| boldog nyuszit mindenkinek! :) |
tegnapi szlalomos vidi :)
Megjegyzések