Ijedelem
Ma délután elmentünk Griddel erdőzni egyet. Vittem dummyt, meg a kajáját. Elengedtem, rögtön talált nekem egy fácánt, szépen jelezte nekem. Amikor az felrepült persze Ingrid ment volna utána, de sikerült lehívnom őt. Szuper!
Elég sokat sétáltunk, és nagyon nagyon ügyes volt. Eddigi legjobb. Bárhonnan bármikor be tudtam hívni.
Elővettük a dummyt, iszonyú szépen dolgozott. Jó gazos területen gyakoroltunk, de szuperügyes volt.Tényleg soha nem dolgozott még ilyen szépen. Olyan jelöléseket csináltunk, amit sokszor szerintem én sem gondoltam komolyan, de lánykám pörgött, csinálta, és baromira élvezte. Nem akartam hogy ráunjon, úgyhogy hagytam had rohangálja ki magát. Gondoltam utolsó futkározás mára. Viszonylag sokáig nem szóltam neki, hiszen ma nagyon ügyi volt.
Aztán már kicsit gyanús volt a csend, elkezdtem hívni... Semmi... Ez volt fél 5 előtt egy picivel.... Háromnyegedkor hívtam anyát, hogy nem ment-e haza valahogy... nem...
Kicsit később hívtam Redzst, hogy jöjjön ki segíteni... Aztán írtam Diának egy sms-t, hogy tegye ki facebookra, hátha valaki vadkerti összefut vele.
Leültem az út mellé a dummyra, és elkezdtem bőgni.... Közben néztem a telefonomat, hogy nem hív-e valaki, meg persze az erdőt is kémleltem.
Egész után egy picivel látom, hogy valami fehér mozog ott. Elkezdtem rohanni, és hát megláttam Ingridet. Éppen próbálta a mancsából kiszedni a tüskéket. Amikor meglátott feltápászkodott, de egy lépés után összerogyott, nyüszítve, és újra nekilátott a mancsainak... Odaszaladtam, kiszedtem nagy nehezen őket. Nagyon nagyon örült nekem, bújt, én meg csak sírtam, sírtam.
Csodálkozom, hogy legalább eddig elvonszolta magát... Hazafelé nagyon nagyon lassan tudtunk jönni, még jó, hogy homokon jöttünk, az nem nyomta a mancsait, de a betonon eléggé sántított.
Itthon gyorsan írtam mindenkinek, aki írt nekem, hogy mi történt. Nagyon aranyos mindenki aki megosztotta a képet, hihetetlenül hálás vagyok!
Senkinek nem kívánom, hogy újra átélje ezt, ennél rosszabb érzésem még sosem volt... Ha ez még nem lett volna elég, éjjel persze azt álmodtam, hogy Ingridet elütötték, így végig az a kép volt előttem...
De hála istennek vége, Grid itthonvan, de az tuti, erdőzni egy jó darabig nem megyünk... Hiába imádok ott lenni, de hanyagoljuk picit, főleg hogy jön a szőlőzős idő, nem nagyon fognak szívesen látni minket...
Elég sokat sétáltunk, és nagyon nagyon ügyes volt. Eddigi legjobb. Bárhonnan bármikor be tudtam hívni.
Elővettük a dummyt, iszonyú szépen dolgozott. Jó gazos területen gyakoroltunk, de szuperügyes volt.Tényleg soha nem dolgozott még ilyen szépen. Olyan jelöléseket csináltunk, amit sokszor szerintem én sem gondoltam komolyan, de lánykám pörgött, csinálta, és baromira élvezte. Nem akartam hogy ráunjon, úgyhogy hagytam had rohangálja ki magát. Gondoltam utolsó futkározás mára. Viszonylag sokáig nem szóltam neki, hiszen ma nagyon ügyi volt.
Aztán már kicsit gyanús volt a csend, elkezdtem hívni... Semmi... Ez volt fél 5 előtt egy picivel.... Háromnyegedkor hívtam anyát, hogy nem ment-e haza valahogy... nem...
Kicsit később hívtam Redzst, hogy jöjjön ki segíteni... Aztán írtam Diának egy sms-t, hogy tegye ki facebookra, hátha valaki vadkerti összefut vele.
Leültem az út mellé a dummyra, és elkezdtem bőgni.... Közben néztem a telefonomat, hogy nem hív-e valaki, meg persze az erdőt is kémleltem.
Egész után egy picivel látom, hogy valami fehér mozog ott. Elkezdtem rohanni, és hát megláttam Ingridet. Éppen próbálta a mancsából kiszedni a tüskéket. Amikor meglátott feltápászkodott, de egy lépés után összerogyott, nyüszítve, és újra nekilátott a mancsainak... Odaszaladtam, kiszedtem nagy nehezen őket. Nagyon nagyon örült nekem, bújt, én meg csak sírtam, sírtam.
Csodálkozom, hogy legalább eddig elvonszolta magát... Hazafelé nagyon nagyon lassan tudtunk jönni, még jó, hogy homokon jöttünk, az nem nyomta a mancsait, de a betonon eléggé sántított.
Itthon gyorsan írtam mindenkinek, aki írt nekem, hogy mi történt. Nagyon aranyos mindenki aki megosztotta a képet, hihetetlenül hálás vagyok!
Senkinek nem kívánom, hogy újra átélje ezt, ennél rosszabb érzésem még sosem volt... Ha ez még nem lett volna elég, éjjel persze azt álmodtam, hogy Ingridet elütötték, így végig az a kép volt előttem...
De hála istennek vége, Grid itthonvan, de az tuti, erdőzni egy jó darabig nem megyünk... Hiába imádok ott lenni, de hanyagoljuk picit, főleg hogy jön a szőlőzős idő, nem nagyon fognak szívesen látni minket...
Megjegyzések