Málhás szamár

Ma ismét egyedül sétáltunk Ingriddel, ismét erdőben. Úgy néztem ki mint egy málhás szamár. Állványom a tokjában a vállamon, mellette a géptokom, nyakamban a gép, és egy  távcső.

Elengedtem Ingridet, bár bár kicsit később tettem volna. Valami belsőséget kezdett enni, és nem akarta abbahagyni, azt hittem elhányom magam mire kiköpte a felét (a végére ráléptem, így kénytelen volt)

Onnan elrángattam, és kicsit távolabb mentünk. Innentől nem is volt gond azzal, hogy visszamegy.
Leültem a szokásos helyemre, és megkezdtem a távcsöves nézelődést. Nem egy extra, viszont arra jó, hogy a hangokat végre alakhoz-mérethez- színhez tudjam kapcsolni, valamint a szálló madarakat is azonosítani tudjam. Jó kis móka, el lehet lenni vele.

A szél hirtelen valami borzalmas bűzt fújt felém. Na, mondom ez enyémkutyi lesz, behívtam. Valahonnan előkerült, viszont valami barna trutyival (van tippem mi) az oldalán pár helyen. Nem lett volna vészes, de a szag!!! Borzasztó. Nem engedtem el tovább, mert menni akartam fényképezni egy közeli házhoz. Nem valami szép, nem túl öreg ahhoz, hogy jó képeket lehessen csinálni, de azért akartam 1-2 testképet csinálni róla, főként, hogy állványomat használhassam úgy istenigazából. Lett egy két egész jó kép.

Most pedig, irány retusálni.. :)