6 évvel ezelőtt

Nem tudom, mennyire pontosan 6 évvel ezelőtt, de aktuális...

-Orsi öltözz! - szólt anya.
- Hova megyünk? - kérdeztem izgatottan.
- Vásárolni. - A fenébe! Miért nem Ingridért? Ingrid... De furi... Lehet jobb lenne valami szokványos név... Mondjuk Gina... vagy Bella. Anya pakolja a ruháimat ki.Nem "rendes" ruhák. Olyanok amibe az udvarra szoktam kimenni. 
- Vásárolni megyünk? Ilyen ruhába? - kiskoromban is számító voltam. Hátha Ingridért megyünk...
- Mert? Mi a baj vele?
Elindultunk nagy nehezen... Ha már arra megyünk, miért nem hozzuk el Ingridet?
Elmentünk egy tó mellett. Jé, most tűnt fel először. Pedig annyiszor járunk erre. Milyen szép. 
- Ez milyen tó?
-Sóstó.
Megyünk tovább. Elmegyünk a Tesco mellett. 
- Hé! Tovább mentünk. - Felcsillant a remény. Hátha. Mondtam, számító vagyok. Mindig is az voltam. 
- Igen, máshol van a bejárata.- Aha, persze. Remegett a lábam...
Megérkeztünk az elágazáshoz. Apa megállt. Anya kiszállt. Na, mi van? Beszállt vezetni. Lefordultunk a kapu felé. Zötykölődtünk egy sort. És ott voltunk. A tanyán. Kipattantam az autóból. Már vártak minket. 
- Tudtam! - kiabáltam. 
Egy csomó kutya rohangált, de volt ott egy. Akire vártam régóta. A fehér kajla kutyus puha bundával.  Beraktuk a kocsiba, és indultunk. Hátul ültem, középen, és néztem azokat a gyönyörű szemeket. Egyszer néztem fel. A Sóstónál. 
- Folyik az orra. - kezdte anya.
- Töröld meg zsepivel. - Szólt apa, és megsimogatta egyik kezével Ingrid buksiját. anya vett elő egy zsebkendőt, és megtörölte.
- De visszanyalja! - szólt anya elkeseredett, miközben harcot vívott a kutyával a száraz orrért.
- A kutyáknál a nedves orr az egészséges nem?
Anyáék összenéztek. 
- Lehet. 
Megérkeztünk, kiszálltunk, Ingridet kiraktuk az udvar közepére. Remegett, vacogott.Csak simogattam, némán, és éreztem, hogy életem legjobb napja ez. 
Este, sötétedéskor beraktuk a házába. Nagy nehezen búcsút vettem tőle, és bementünk. 
Éjjel, 11 körül kimentünk megnézni, zseblámpával. Mozdulatlanul, ugyanúgy mint ahogy beraktuk ült. Megugatott minket, de nem érdekelt. Annyira örültem, nem akartam ott hagyni. Egész éjjel szinte csak rá gondoltam, Ingridre, és a gyönyörű szemeire....


Remélem nem bánjátok ezt a kis visszaemlékezést. Nézegettem régi képeket, és elkapott a nosztalgia... Még lehet lesz egy-két bejegyzés amiben vissza gondolok a múltra.

Lányka jól van, minden nap tisztogatom a fülét, meg a fogacskáit is, most kicsit csúnyák. Nemsokára dokihoz is megyünk, lesz vele egy megbeszélni valóm, majd ha lefixáltuk elmondom : )