Minden jó, ha a vége jó...

Ma délelőtt elmentem ebbel a pékségbe. Nagyon ügyes volt a csaj, ha kértem rám nézett, és póráz nélkül jött. Kaptunk is dicséretet.

Délután, 2-kor indultunk tóra. Kértünk szépen, póráz nélkül. Ott rohangált egy adagot. Úgy mentem ki, hogy na, ma jót fogok fotózni, minden, beállítás elmentve, csak arra várva, hogy akció legyen... Vagy legalábbis egy madár. Ugyanis ma nem virágot akartam fotózni... Nem... Sok olyanom van... Ma már madarak volt a cél...

Hát kócsag barátunk / barátnénk sehol sem volt. Elindultunk a tó körül...
Egyik fán megpillantottam egy harkályt... Bekapcs gépet... Elszáll. No de odanézzenek, ott az odúja. Letelepedtünk Ingriddel egy jó kis helyre... Már amikor kezdett közel jönni a fakopáncs, a biosz tanárom és osztálya biciklizett el mellettünk.. Elég sokan felkiáltottak: Jé, itt van Ingriiiid! - Szia Ingrid!! és ehhez hasonlók... Na így már álmodni sem mertem erről a képről.. Tovább indultunk.

Ingrid a hídnál majdnem leesett... A kis lüke most nagyon magabiztos akart lenni...
Hallom hogy füttyögnek... Egy család volt kint egy vizsivel, egy gordonnal és egy keverékkel... Jó hangosak voltak, mérges is voltam, ugyanis minden élőlény elmenekült... Megvártam amíg jó messzire érnek, addig egy stégen ücsörögtem némán, mozdulatlanul, Gridet kikötöttem... Hát látom hogy nagyon szenved a drága... Beleakadt a pórázba.. Kénytelen voltam odavinni magamhoz, de a nagy lihegéstől aligha jött közelebb bármi...

segííts....

Hát nem jártam sikerrel. Olyan, de olyan mérges voltam... Ám egyszer csak ahogy mérgelődtem valami lassan, tompán megmozdult az avarba... Rögtön tudtam mi az egyenletes hangból... Vízisikló. Egy darabig mozdulatlanul vártuk hátha előbukkan.. Jó 10 percig álltunk ott mozdulatlanul, de nem némán... A siklók nem hallanak ugye? én úgy tudom... Arra jött két nő akik meg is kérdezték milyen gyíkot látok.. Én meg válaszoltam hogy vízisiklót... Gyorsan el is mentek, mondván ők félnek...

Jó sokáig várakoztunk ott, aztán megelégeltem, és betrappoltam, Ingridet kikötöttem.. Őt meg ne harapja.. Akkor megpillantottam... Nem volt 1 m-es, De biztosan kifejlett hím volt... Jól látszódott a nyakán a sárga félhold... Sajnos mielőtt lekaptam volna bemenekült az üregébe...

Puffogva indultam haza. Hú, de mérges voltam... Több mint 20 percig vártam rá... Hiába... Na ezek után gondolhatjátok hogy megörültem amikor meghallottam ugyanazt a lassú hangot... Elkezdtem üldözni rögtön... Gyönyörű, vaskos nőstény volt, kép nem sikerült sajnos... Pedig direkt a víz felé tereltem, de az ürege hamarabb jött...

Mostmár nagyon nagyon mérges voltam... Egy jó kép nem sikerült...
Ám egyszer csak felbukkant egy kis fakopáncs. Gépet elő, gyors exponálás, és megvan! utána el is röppent! Tudniillik elég szégyenlős madarak. Na ezek után örültem a fejemnek! Csináltam még jó pár képet... Sikerültek... Ingrid már tökéletesen tudja az állj! vezényszót, ugyanis szinte percenként álljoltam...

Jó hullaként értünk haza. Az ember azt hinné, ilyenkor nincs ereje az ebnek már rosszaságra... Persze hogy megint elásta a cipőm... !

Össze képért katt IDE