Kirándulás a tó körül

futááás

Ma délelőtt kicsit punnyadt volt Ingrid, csak feküdt. Na mondom, ebből baj lesz. Délutánra nagy tavazást terveztem, úgy voltam vele majd ott kibújik a szög a zsákjából.
Háromkor indultunk, és gyorsan gyalogoltunk valószínűleg, ugyanis fél 4re már a tón voltunk.

ballag már a vén diák : D

Elengedtem Ingridet, a fényképezőgépet bekapcsoltam, beállítgattam, a pórázt meg beraktam a fényképezőgép táskájába.  Ingrid rohangált, meg párszor szívbajt kapott, ugyanis nem vett észre.  Egy sráccal is összehaverkodott.

itt olyan kicsinek tűnik a tó...

Na mondom, behívom. Jött is szépen, én meg venném elő a pórázt és... sehol. Áttúrtam, de nem találtam. 2x fel-alá járkáltam hogy meglegyen, de sehol. Mérgemben felkaptam egy botot, és bevágtam a vízbe. Gridke meg jött, és kihozta. Lerakta a homokba... És nem hiszem el... ez véletlen lenne? Pár méterrel arrébb ott volt a póráz... Eléggé megkönnyebbültem.

megrázza magát

Kitaláltam, hogy felmegyünk a színpadra, és előadunk magunknak egy rögtönzött kűrt, ugyanis május 28-án fellépünk az iskolai gyereknapon. Ám amikor odafelé baktattunk megláttam egy nagy kócsagot. Elkezdtem fotózni, egész jó lett, bár nem lett egy Daróczi Csaba fotó. (egyébként Cababácsi megdicsérte, nem kis örömömre, és segített kicsit élesíteni is... )
A gyakorlás jól ment, csajszi egyszer kicsit elkallódott, de rászóltam, és folytatta. Egyébként, kint sokkal jobban pörög mint az udvarban...

Na de elindultunk, hogy körbe sétálljuk a tavat. Találkoztam egy németjucissal, de nem igazán akart haverkodni. Ingrid egész végig póráz nélkül jött, illetve a póráz nyakörvként funkcionált. Olyan kis ügyes volt!
Jó sok képet csináltam ő meg addig szaglászott pár méterre tőlem. Sokszor ő is alany lett, és szépen várt mozdulatlanul.

nem kell megijedni, erre nem járkálnak autók... : )

Ám elértünk egy hídhoz, ami igazából 2 nagy farönk... Na mondom, itt bajok lesznek... Viszont erre ment tovább a tanösvény, mit volt mit tenni, elindultam. Ingrid meg jött utánam, változatlanul, csak egy kicsit gyorsabban vette a levegőt..

Odaértünk a kilátóhoz. Én elindultam fölfelé, hogy csinálok onnan is fotókat.. Egyszer csak hallom hogy Ingridkém lent toporog, és elkezd feljönni. Amikor hívtam úgy felszaladt mintha sima talajon jönne. Egészen a 2 emeletig feljött, utána már túl meredek a lépcső (még nekem is) . Meg is örökítettem a lánykát.

Ezek után gondolataimba mélyedve sétáltunk, amikor felröppent egy szürke gém, nem kisebb szívinfarktust okozva nekem... Nagyon megörültem, ugyanis vízityúkok prüttyögését is meghallottam...

szürke gém

Annyira büszke voltam Ingridre hazafelé... Volt másik riadalom is, ugyanis hatalmas füstöt láttunk, de hamar abba is maradt... Itthon mind a ketten hullaként ittunk, és feküdtünk ki a hintaágyra (neki külön leterítettem agy plédet rá). A lányka egyébként totálisan jól van, az egyik cipőmet éppen most ásta el... Mintha nem lenne kifárasztva...

Ha netán valaki kedvet érezne egy kis túrázáshoz velünk, az írjon bátran : ) nem harapunk :)

Most pedig jöjjenek a képek.. Az összesért katt IDE

merengő

a második szint a meredek lépcső előtt van

magaslati levegő

tanösvény feketén fehéren

Ez egészen tetszik...

ha netán elfáradna valaki hazafelé...